Keiko Fujimori átvette a hatalmat a megosztott Peruban

Sajátos történelmi pillanatban ünnepelte kedden nemzeti ünnepét az andoki köztársaság, amikor az ország élére beiktatták az első női elnököt. A hatalomátvétel rávilágít arra a tényre, hogy több mint két évtizeddel az tekintélyelvű és korrupciós botrányokba keveredett Alberto Fujimori bukása után a család visszatért az államfői székbe a 61 éves Keiko Fujimori személyében. A Nemzeti Választási Hivatal vezetője, Roberto Burneo az eredmények hivatalos igazolásakor történelmi mérföldkőnek nevezte az eseményt, hangsúlyozva, hogy a választási folyamat lezárult. A politikus negyedik elnökválasztási nekifutására érte el a győzelmet, ám az urnáknál megszerzett előnye rendkívül csekély volt. Mindössze negyvenkilencezer szavazattal, vagyis egy százalékpontnál is kisebb különbséggel előzte meg baloldali riválisát, Roberto Sánchezt. A jobboldali konzervatív Fuerza Popular párt támogatói ugyan örömünnepet tartottak Lima utcáin a szoros eredmény kihirdetését követően, az eredmények törékenysége azonban világossá tette az állam mély társadalmi megosztottságát.

A választási folyamatot elemző szakértők, köztük Ömayra Peña Jiménez politológus rámutattak arra, hogy az országban tapasztalható ellentétek nem átmeneti jellegű elhidegülésre vezethetők vissza, hanem egy olyan szerkezeti törésvonalat képeznek, amelyet a fennálló politikai intézményrendszer eddig képtelen volt feloldani. Az elnöki tisztség ötéves mandátumának zavartalan kitöltése messze nem tekinthető garantáltnak, tekintettel arra a példátlan államigazgatási instabilitásra, amely az elmúlt évtizedet jellemezte. A perui politikai berendezkedés az elmúlt tíz esztendő során tíz elnököt fogyasztott el, miközben a legutóbbi ötéves ciklusban több mint százhetven miniszter és tizenöt belügyminiszter váltotta egymást a kabinetben. A most hatalomra lépő államfő maga is aktív részese volt ennek a politikai eróziónak. Az ellenzék korábbi vezetőjeként a parlamenti többségét arra használta fel, hogy egymás után blokkolja a kormányzati kezdeményezéseket, akadályozza a tervezett reformok elfogadását és folyamatos lemondási nyomás alatt tartsa a regnáló elnököket.

Az elnöki eskü letétele során az új államfő igyekezett megváltozott megközelítést felmutatni a választók felé. Beszédében kiemelt helyen szerepelt a társadalmi megbékélés iránti elkötelezettség, és nyíltan beszélt korábbi politikai pályafutásának tanulságairól. Kijelentette, hogy tanulni tudott a saját hibáiból és sikereiből egyaránt, megtanult bocsánatot kérni, és ami a legfontosabb, megtanult megbocsátani is. Külön üzenetet fogalmazott meg a lakosság azon felének, amely a választások során nem rá adta a voksát, ígéretet téve arra, hogy az államigazgatás a jövőben megszünteti a bürokratikus tehetetlenséget. Álláspontja szerint az országnak nincs szüksége olyan vezetésre, amely csupán magyarázza a fennálló problémákat, ehelyett olyan kormányzatra van szükség, amely konkrét megoldásokat kínál az állampolgárok mindennapi gondjaira.

A lakossági bizalmatlanság azonban továbbra is mélyen gyökerezik a társadalom jelentős részében. Míg a főváros, Lima jómódúbb kerületei és a tengerparti régiók határozottan felsorakoztak az új vezetés mögött, a déli, indígén többségű magasföldi vidékek a fujimorista örökséggel szembeni ellenállás fellegvárai maradtak. Carlos Meléndez szociológus értékelése szerint az új kormányzat legfőbb politikai ellenfelei a fővároson kívüli társadalmi mozgalmak és a helyi őslakos közösségek lesznek, ami azt jelzi, hogy a politikai küzdelmek súlypontja ismét az utcára helyeződhet át. A belpolitikai feszültségek mellett az új kabinetnek a virágzó hálózatos bűnözéssel és a kiterjedt bandaerőszakkal is meg kell küzdenie, miközben a gazdaságot az idén különösen erős El Niño éghajlati jelenség következményei sújtják, komoly árvízveszélyt, szárazságot és a halászati szektor drasztikus visszesését idézve elő.

A súlyos politikai megrázkódtatások ellenére a gazdasági rendszer működőképességének megőrzése nagymértékben a jegybank függetlenségének és vezetésének köszönhető. Julio Velarde, a központi bank elnöke 2006 óta áll az intézmény élén, és munkájával a perui solt Latin-Amerika egyik legstabilabb, legalacsonyabb inflációval rendelkező fizetőeszközévé formálta. Miközben az elnökök és a kormányok egymást váltották az állam élén, a jegybankelnök személye jelentette az egyetlen állandó viszonyítási pontot a gazdaságpolitikában. Az új elnök részéről stratégiai fontosságú lépés volt, hogy még a hivatalos beiktatása előtt személyesen kereste fel a központi bank vezetőjét, felkérve őt az intézmény irányítására a következő ötéves ciklusban is. Velarde azonnali pozitív válasza megnyugtatta a pénzpiacokat, és egyértelmű jelzést küldött a nemzetközi befektetők számára a monetáris politika függetlenségének megőrzéséről.

Nemzetközi téren az új államfőnek rendkívül összetett geopolitikai egyensúlyozást kell levezényelnie. Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma, képviselve a washingtoni Trump-adminisztrációt, hivatalosan gratulált a választási győzelemhez, és a biztonsági, valamint a kereskedelmi együttműködés elmélyítését szorgalmazta. Az elnök azonnal jelezte, hogy kormánya készen áll a közös munkára a hivatalba lépés első napjától kezdve, ám a régió más konzervatív vezetőitől eltérően tartózkodott a túlzott és látványos washingtoni igazodástól, megőrizve a megfontolt távolságtartást.

Ezen diplomáciai óvatosság hátterében Kína meghatározó gazdasági jelenléte áll. A Népköztársaság az elmúlt években az ország legfőbb kereskedelmi partnerévé és a legnagyobb külföldi beruházójává vált. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok leglátványosabb szimbóluma a Limától északra fekvő Chancay megakikötője, amely többezermillió dolláros kínai tőkéből épült fel azzal a céllal, hogy Dél-Amerika csendes-óceáni logisztikai és szállítmányozási központjává váljon. Az új perui vezetés nem teheti meg, hogy elidegenítse magától a Csendes-óceáni térség legfontosabb gazdasági szereplőjét. Ezzel párhuzamosan az Európai Unió számára is kiemelt tétje van a stabilitásnak, hiszen az andoki állam a világ egyik legnagyobb réz- és ezüsttermelője, miközben jelentős cink-, arany- és egyéb stratégiai ásványkincskészletek felett fekszik.

A gazdasági stabilitás megőrzése mellett a társadalmi békét fenyegető tényezők megszüntetése jelenti a legnagyobb kihívást a kormányzat számára. A bányászati szektorban jelen lévő külföldi tőke és a helyi közösségek közötti feszültségek rendszeresen vezetnek sztrájkokhoz és útlezárásokhoz az andoki tartományokban. A bányászati területeken élő lakosság azzal vádolja a központi hatalmat, hogy a természeti kincsek kiaknázásából származó bevételekből a vidék nem részesül megfelelően, miközben a környezeti károkat a helyi lakosok viselik. A Fuerza Popular tradicionalisan a tőkevonzás és a piaci nyitás híve, ami éles ellentétben áll a vidéki lakosság szociális és környezetvédelmi követeléseivel.

A nemzetközi tőkeerő jelenléte és az infrastrukturális fejlesztések ugyanakkor elengedhetetlenek a költségvetés egyensúlyának fenntartásához. A Chancay kikötőkomplexum átadása és a kapcsolódó közlekedési folyosók kiépítése drasztikusan lecsökkenti a Csendes-óceánon átívelő szállítási időket Ázsia felé, ami az egész dél-amerikai kontinens áruforgalmát átrendezheti. Kína számára a projektek nem csupán nyersanyag-beszerzési forrást jelentenek, hanem stratégiai hídfőállást az amerikai kontinens déli részén. Washington éppen emiatt kíséri kiemelt figyelemmel a limai kormányzat lépéseit, próbálva megakadályozni a kínai befolyás további mélyülését a kritikus infrastruktúrák terén.

A belpolitikai színtéren a törvényhozás és az elnöki hatalom viszonya határozza meg a következő időszak jogalkotási tempóját. A parlamentben jelen lévő töredezett pártszerkezet miatt a kormánypártnak folyamatos alkukra és eseti koalíciókra lesz szüksége a törvényjavaslatok elfogadtatásához. A korábbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a perui törvényhozás előszeretettel alkalmazza az elnök elleni alkotmányos vádemelési eljárásokat a politikai patthelyzetek feloldására. Ha az új államfő nem tud stabil többséget kiépíteni a törvényhozásban, kormánya gyorsan megbénulhat a parlamenti ellenzék támadásai kereszttüzében.

A társadalmi megosztottság kezelése szempontjából döntő lesz, hogy az új elnök képes lesz-e érdemi szociális programokat indítani a szegénység által leginkább sújtott déli tartományokban. Az El Niño okozta természeti csapások és a mezőgazdasági károk közvetlenül veszélyeztetik a kistermelők megélhetését, ami tovább növelheti a politikai elégedetlenséget. A limai kormányzatnak egyszerre kell garantálnia a nemzetközi befektetők biztonságát, fenntartania a jegybank által képviselt szigorú pénzügyi fegyelmet, és kezelnie a lakosság széles rétegeinek szociális elvárásait egy mélyrehatóan megosztott országban.