Pártbelharcok gyengítik Friedrich Merz kormányát

Rendkívül feszült és elhidegült hangulat uralkodik a német kereszténydemokrata párt berkeiben a Friedrich Merz által végrehajtott kormányátalakítási hullámot követően. A CDU vezető politikusai között olyan kemény bírálatok fogalmazódtak meg a kancellár eljárásával szemben, amilyenre ritkán volt példa a párt újkori történetében. Rajna-Lándzsafa tartomány meghatározó tisztségviselői kifejezetten alantasnak, méltatlannak és a kereszténydemokrata politikai kultúrával teljesen ellentétesnek nevezték Patrick Schnieder szövetségi közlekedési miniszter hirtelen leváltását. A belső egyeztetéseken a résztvevők katasztrofális közhangulatról és mélyen gyökerező felháborodásról számoltak be, ami messze túllép a pozíciójukat veszített politikusok személyes sértődöttségén.

Az elégedetlenség nem szorítkozik egyetlen földrajzi régióra vagy párton belüli platformra. A háttérben meghúzódó konfliktus magva Friedrich Merz autoriter és kevésbé kooperatív vezetésmódja, amellyel a kritikusok szerint folyamatosan ellenérzéseket kelt saját párttársaiban. A brémai CDU tartományi elnöke, Heiko Strohmann a szövetségi elnökség ülésén nyíltan szembesítette a kancellárt azzal, hogy egy politikai pártot nem lehet egy személyi döntésekre épülő vállalatként irányítani. Strohmann arra is rámutatott, mennyire sokatmondó tény, hogy a hagyományosan szociáldemokrata fellegvárnak számító Brémában a CDU jelenlegi támogatottsága meghaladja a szövetségi szinten mért értékeket, ami a központi pártvezetés gyenge teljesítményét jelzi.

A brémai pártelnök kiállása egyben szolidaritási akció volt a szászországi belügyminiszter, Armin Schuster mellett. Schuster a vezetőségi ülésen határozottan követelte, hogy a szövetségi kormányban biztosítsanak erőteljesebb képviseletet a keleti tartományoknak, különösen a küszöbön álló tartományi választások árnyékában. A kancellár azonban élesen visszautasította Schuster felvetését, és azzal érvelt, hogy a mecklenburgi Philipp Amthor személyében keleti politikus kerül a Kanzleramtba a szövetségi és tartományi koordinációért felelős államminiszterként. Emellett utalt arra is, hogy a szászországi Christiane Schenderlein a korábbi sport- és önkéntességért felelős államminiszteri posztjáról átülve parlamenti államtitkárként folytatja munkáját az egészségügyi minisztériumban.

Schenderlein leváltása a szövetségi kormány legmagasabb rangú keleti CDU-s tisztségviselői posztjáról heves tiltakozást váltott ki Szászországban. Michael Kretschmer szász miniszterelnök nyilvánosan értetlenségét fejezte ki a döntés miatt, hangsúlyozva, hogy Schenderlein kiváló munkát végzett a sportterület irányításakor. Kretschmer sokatmondónak nevezte a lakosság reakcióját is, mondván, a választók csak értetlenül csóválták a fejüket a kormányátalakítási cirkusz láttán. A türingiai pártvezetés tagjai szintén kínosnak és elhibázottnak minősítették az átalakítás lebonyolítását, amely véleményük szerint sikeresen maga ellen fordította a teljes párttagságot és a tartományi szervezeteket.

A keleti tartományokban tapasztalható felháborodást tovább szította Tino Sorge magdeburgi képviselő váratlan menesztése az egészségügyi tárca államtitkári tisztségéből. Sorge nyílt levélben támadta meg a kancellárt, kifogásolva, hogy Merz a személyes megbeszélés helyett a sajtón és a pártfórumokon keresztül tudatta vele a döntést. Bár a kancellár környezete azzal védekezett, hogy az új egészségügyi miniszter, Carsten Linnemann előre tájékoztatta a politikusit, Szász-Anhaltban óriási felháborodást keltett a lépés időzítése. A tartományi választási kampány kellős közepén elkövetett személyi tisztogatást a helyi kampánycsapatok úgy értékelik, mint egy súlyos kolonc a nyakukon a döntő küzdelemben. A szász-anhalti szervezet tüntetőleg le is mondta a szövetségi elnökséggel közösen tervezett magdeburgi kihelyezett ülését, mivel Friedrich Merz jelenlétét kifejezetten hátrányosnak ítélték meg a választási esélyeikre.

A nyugati tartományokban sem csillapodnak az indulatok. Dennis Radtke, a CDU munkavállalói szárnyának vezetője a vezetőségi ülésen számolt be a Ruhr-vidéki pártszervezetekből induló kilépési hullámról. Radtke kiemelte, hogy a párt helyzete kritikusabb, mint a korábbi adománybotrányok idején volt, és a CDU jelenleg kizárólag az egyre idősödő törzsszavazói bázisára támaszkodhat. Bár az új vezértitkár, Franziska Hoppermann kinevezését a munkavállalói oldal pozitívan fogadta, a személye körüli szakmai lehetőség teljesen elenyészett a kabinetátalakítás körüli közigazgatási és kommunikációs zűrzavarban.

Rajna-Lándzsafa tartományban különösen mély sebeket ejtett a közlekedési miniszter kezelése. Patrick Schnieder felmentéséről Merz már a sajtótájékoztatót megelőzően döntött, ám amikor a kiszemelt utód visszalépett, a kancellár a nyilvánosság előtt egyetlen szót sem ejtett a tárcavezető sorsáról. Schniedert hetekre bizonytalanságban hagyták, miközben a helyi tartományi frakció szerint semmilyen szakmai hiba nem indokolta a menesztését. A rajna-lándzsafai CDU frakcióvezetője, Christoph Gensch levélben mondta le a kancellárral tervezett egyeztetést, arra hivatkozva, hogy a kialakult helyzetben teljesen megrendült a kölcsönös bizalom és a tisztelet a pártvezetés iránt.

A megüresedett közlekedési miniszteri poszt körüli bonyodalmakat fokozta a alsó-szászországi finanszírozási szakértő, Fritz Güntzler esete. Güntzler csütörtök este még elfogadta a felkérést a tárca vezetésére, ám péntek hajnalban, a hivatalos bejelentés előtt pár órával visszalépett a jelöltségtől. A szövetségi politikus belátta, hogy a közlekedéspolitikai tapasztalat teljes hiánya miatt nem ő a megfelelő személy a posztra. A gyors visszakozás nehéz helyzetbe hozta a kancellárt és Alsó-Szászország CDU-s vezetését egyaránt. A felkészületlen és kapkodó egyeztetési eljárás felszínre hozta a szövetségi kancellária szervezési hiányosságait.

A minisztériumi szerkezetváltás végül Steffen Bilger közlekedési miniszteri kinevezésével zárult, míg a korábbi egészségügyi miniszter, Nina Warken a Kanzleramt élére került, átvéve Thorsten Frei helyét, aki a CDU/CSU parlamenti frakciójának vezetését kapta meg Jens Spahn lemondását követően. A frakcióvezetői posztról távozó Spahn magánéleti döntései és a gyermekvállalási eljárás körüli viták indították el a teljes személyi lavinát. A pótlások és átszervezések ellenére a frakció tagjai között már nyíltan beszélnek a Friedrich Merz nélküli jövőről. Több képviselő úgy véli, hogy a következő év tartományi választási eredményei után, vagy akár még korábban, a kancellárnak távoznia kell a párt éléről, felidézve Annegret Kramp-Karrenbauer korábbi gyors bukását.

A kancellári hivatalban már hosszabb ideje terveztek kisebb korrekciókat a kabinetben a nyári időszakban, mivel a közlekedési tárcánál és a tartományi kapcsolatok koordinációjánál strukturális működési zavarokat észleltek. Jens Spahn hirtelen lemondása a frakcióélről azonban felgyorsította az eseményeket, és háromlépcsős átalakításra kényszerítette a pártvezetést. Az első szakaszban a frakcióvezetői tisztséget rendezték Thorsten Frei átirányításával, ezt követte a miniszteri struktúra átvariálása, végül pedig a pártapparátus frissítése Franziska Hoppermann vezértitkári megválasztásával. A tervezett gördülékeny átmenet helyett azonban a belső egyeztetések hiánya és a kiszivárgott bírálatok miatt az egész művelet politikai válsággá alakult.

A párt szövetségi elnökségének digitális ülésén a résztvevők nem csupán a konkrét személyi döntéseket, hanem a CDU általános hitelességi problémáit is élesen bíráták. A felszólalók kiemelték, hogy a közvélemény-kutatásokban tapasztalható stagnálás és a választói elégedetlenség közvetlen következménye a központi kommunikáció következetlenségének. Csupán a leköszönő vezértitkár, Carsten Linnemann próbálta védelmébe venni a kancellár döntéseit, történelmi léptékű átalakításokról beszélt, ám szavai a jelenlévők többségénél nem találtak nyitott fülekre. A párton belüli bizalmi index olyan alacsony szintre süllyedt, ami komolyan veszélyezteti a kormányzati munka hatékonyságát.

Miközben Berlinben a politikai feszültség elérte a tetőpontját, Friedrich Merz hivatalos látogatásra Írországba utazott, hogy Micheál Martin ír miniszterelnökkel tárgyaljon az Európai Unió többéves pénzügyi keretéről és a bővítési folyamatokról. A dublini sajtótájékoztatón azonban a kancellár nem tudott kitérni a német belpolitikai kérdések elől. Merz a felvetésekre reagálva kijelentette, hogy a szerdai kabinetülést és a parlamenti frakció szavazását követően a meghozott döntések érvényre jutnak, és elvárja, hogy a párton belül mindenki elfogadja az új felállást. A kancellár magabiztos fellépése ellenére a CDU tartományi szervezeteiben és a parlamenti frakcióban továbbra is jelen van az elégedetlenség, amely a közelgő választási megmérettetések során döntő tényezővé válhat.