Pályázattal törnék meg a tankerületi kiskirályságokat

A tankerületi rendszer legnagyobb vezetőcseréjére készül a kormány. Magyar Péter bejelentése szerint augusztus 20-án mind a hatvan tankerületi igazgatói állást nyílt pályázaton hirdetik meg, a kiválasztásba pedig bevonják a polgármestereket. Az új vezetők öt évre kapnak megbízást, így megszűnne az a gyakorlat, amelyben a tisztség időbeli korlát nélkül, a központi politikai bizalom fennmaradásáig volt betölthető. A döntés együtt jár a Klebelsberg Központ átformálásával: a szervezet elveszíti középirányítói szerepét, kutató, fejlesztő és szakmai háttérintézménnyé válik, 2027. január 1-jétől pedig az állami iskolák irányítása közvetlenül az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumhoz kerül.

A bejelentés első látásra személyzeti ügynek tűnhet, valójában a 2013 óta működő köznevelési modell egyik alapkövét mozdítja el. Az Orbán-kormány akkor vette át az önkormányzatoktól az iskolák fenntartását, a pedagógusok munkáltatói jogát, a bérfinanszírozást és a taneszközellátást. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központból néhány év alatt óriási, nehezen mozgó szervezet lett, amelynek adósságai és működési zavarai miatt 2016-ban új rendszert kellett kialakítani. A hatvan tankerületi központ önálló költségvetési szervként folytatta, fölöttük a Klebelsberg Központ kapott koordináló és ellenőrző szerepet. 2017-től az épületek működtetése is állami feladattá vált, így a települések jelentős része elveszítette a közvetlen döntési lehetőséget saját iskolái fölött.

A központosítást eredetileg azzal indokolták, hogy az állam kiegyenlíti a gazdag és szegény települések közötti különbségeket. A cél jogos volt: egy gyermek oktatási esélye nem függhet attól, mennyi iparűzési adó folyik be a lakóhelyén. A megvalósítás azonban az erőforrások igazságosabb elosztása helyett gyakran a döntések eltávolítását hozta. Iskolaigazgatók éveken át számoltak be arról, hogy egy kisebb javítás, számítógép, projektor vagy sürgős helyettesítés engedélyezése is hosszú hivatalos utat igényelt. A fenntartó sokszor olyan ügyekben döntött, amelyek következményeit az intézményvezető, a tantestület, a diák és a szülő viselte. Az új rendszer értékét ezért az dönti el, kerülnek-e vissza valódi jogkörök az iskolákhoz, vagy csupán rövidebb lesz az irányítási lánc.

A kormány kéthónapos átvilágítása Magyar Péter közlése szerint súlyos pénzügyi és személyzeti zavarokat tárt fel. Több központ a bérekre és személyi juttatásokra félretett kerethez nyúlt hozzá, hogy kifizesse az intézmények napi működését. A kabinet 2025-ben több mint 27 milliárd forint rendkívüli támogatást adott a közüzemi költségekre, miközben az év novemberében a tankerületek lejárt tartozása elérte a 2,4 milliárd forintot. Harminc központ szerepelt az adóslistán, összes tartozásuk több mint kétszerese volt az egy évvel korábbinak. A Klebelsberg Központ akkor technikai okokra hivatkozott, majd év végén állami pénzből rendezték a számlákat. Hasonló segítségre 2023-ban és 2024-ben is szükség volt, ami arra utal, hogy a finanszírozás rendszeresen követi, ahelyett hogy megelőzné a problémákat.

A nyílt pályázat önmagában fontos szakítás lehet a korábbi gyakorlattal. A tankerületi igazgató jelentős költségvetés, sok száz vagy több ezer dolgozó, valamint tucatnyi iskola fölött gyakorol fenntartói jogokat. Ilyen tisztségnél indokolt a szakmai program, a vezetői tapasztalat, a gazdálkodási tudás és a helyi oktatási környezet ismeretének nyilvános mérlegelése. Az ötéves megbízás lehetőséget ad a teljesítmény számonkérésére, egyben védi a vezetőt attól, hogy minden napi politikai konfliktus után azonnal elveszíthesse az állását. Ehhez előre rögzített, ellenőrizhető követelmények kellenek. Nyilvánosságra kell hozni a pályázatokat, a jelöltek szakmai elképzeléseit, a döntéshozók névsorát, az értékelés szempontjait és a kiválasztás indoklását.

A polgármesterek bevonása visszahozhat valamit abból a helyi felelősségből, amely az államosításkor eltűnt. Az önkormányzat ismeri az épületek állapotát, a környék demográfiai változásait, a közlekedési gondokat és a családok elvárásait. Sok település azután is saját pénzből segítette az iskolát, hogy a fenntartói jogokat elvették tőle. A részvétel módja azonban döntő. Egy kormánypárti vagy ellenzéki polgármester vétójoga könnyen helyi politikai alkukká alakíthatná a kinevezést. Erősebb garanciát adna, ha az önkormányzatok mellett az iskolaigazgatók, pedagógusok, szülői közösségek és független oktatási szakemberek is képviseletet kapnának, a végső döntés pedig részletesen indokolt és megtámadható lenne.

A tankerületek az Orbán-korszakban a politikai fegyelem eszközeivé is váltak. A 2022-es pedagógustiltakozások idején ezek a szervezetek küldték ki a figyelmeztetéseket, majd több budapesti gimnázium tanárait elbocsátották a polgári engedetlenségben való részvétel miatt. A központok vezetőinek jutalmazása szintén közéleti vitákat keltett: a tíz legnagyobb 2021-es év végi jutalom egyenként meghaladta a 2,3 millió forintot, miközben az iskolák eszközhiánnyal, romló épületekkel és alacsony pedagógusbérekkel küzdöttek. A rendszer így sok tanár szemében nem szakmai szolgáltatóként, inkább felügyeleti hatóságként jelent meg. Az új vezetői körnek ezt a bizalmi válságot is kezelnie kell.

A vezetők lecserélése ugyanakkor kevés lesz, ha érintetlen marad a jogkörök elosztása. Egy iskolaigazgató akkor felelhet érdemben az intézmény működéséért, ha beleszólhat a munkatársak felvételébe, a helyettesítésbe, a kisebb beszerzésekbe, a továbbképzésekbe és a költségvetés felhasználásába. A felelősség és a döntési lehetőség szétválasztása a jelenlegi rendszer egyik legkárosabb vonása: a helyi vezető viseli a következményeket, miközben sok ügyben csak kérelmező. A kormánynak ezért pontosan meg kell határoznia, mely jogok kerülnek az intézményekhez, melyek maradnak a fenntartónál, és milyen pénzügyi ellenőrzés védi a közvagyont. A decentralizáció nem jelentheti az állam kivonulását vagy a területi különbségek újbóli elmélyítését.

Sajátos kockázatot hordoz, hogy a Klebelsberg Központ középirányítói szintjének megszüntetése után az oktatás közvetlenül a minisztériumhoz kerül. Ez csökkentheti a párhuzamos engedélyezést és világosabbá teheti a felelősséget, ám önmagában még erősebb központi kézi vezérlést is létrehozhat. A minisztériumnak szakpolitikai célokat, országos minimumokat és finanszírozási garanciákat kellene meghatároznia, a napi működési döntéseket pedig közelebb kell vinni az intézményekhez. A Klebelsberg Központ új kutatói és fejlesztői szerepe akkor lehet hasznos, ha nyilvános adatokat gyűjt, értékeli a programokat, segíti a pedagógiai innovációt és szakmai szolgáltatást nyújt. Ha továbbra is informális utasítási központ marad, a névváltással felérő átalakítás kevés eredményt hoz.

A bejelentésben szereplő hétköznapi ígéretek pontosan jelzik a válság mélységét. Magyar Péter arról beszélt, hogy a kémiaórát kémiatanár tartsa, legyen elérhető gyógypedagógus, egy laptop vagy projektor beszerzése ne húzódjon hónapokig, az iskolai mosdókat pedig ne a szülők újítsák fel. Ezek alapvető feltételek, mégis sok intézményben rendkívüli céllá váltak. A tankerületi átalakítás gyorsíthatja a döntéseket, de kémiatanárt, gyógypedagógust és iskolapszichológust nem teremt. A kormány szerint több ezer betöltetlen pedagógus-állás van, a működést jelentős részben nyugdíjas tanárok tartják fenn. A hiányt béremeléssel, kiszámítható életpályával, kevesebb adminisztrációval, jobb képzéssel és a szakmai szabadság helyreállításával lehet mérsékelni.

A finanszírozás átalakítása nélkül az új igazgatók ugyanabban a szűk keretben próbálnak majd gazdálkodni, amely a régi vezetőket is adósságba sodorta. Az állami fenntartás egyik ígérete az volt, hogy minden iskolának azonos alapellátást garantál. Ehhez intézménytípusonként és feladatonként valós költségekre épülő finanszírozás szükséges, amely figyelembe veszi az épület állapotát, az energiaigényt, a sajátos nevelési igényű tanulók számát, a kistelepülési működés többletköltségét és a pedagógushiányt. A rendkívüli év végi mentőcsomagok elfedik a hiányt, de nem teszik tervezhetővé a működést. Az átvilágítás részletes eredményeinek közzététele ezért legalább olyan fontos, mint a vezetői pályázatok meghirdetése.

Az augusztus 20-i időpont szoros menetrendet jelez. Ha a kormány azt szeretné, hogy 2027 elején már új struktúra működjön, ősszel le kell folytatni a kiválasztást, módosítani kell a köznevelési és költségvetési szabályokat, át kell rendezni a munkáltatói és gazdálkodási jogokat, valamint biztosítani kell a zavartalan tanévet. A pályázók szakmai programját célszerű lenne az adott körzet iskolai adataira építeni: hol a legsúlyosabb a tanárhiány, milyen állapotúak az épületek, mekkora az adósság, hol nő a lemorzsolódás, és milyen szolgáltatások hiányoznak. Így a kiválasztás összehasonlítható vállalások alapján történhetne, az öt év végén pedig mérhető lenne a teljesítmény.

A reform legnagyobb politikai próbája az lesz, hogy a kormány elfogadja-e a tőle független szakemberek győzelmét is. Nyílt kiírás mellett is lehet előre kiválasztott jelölteket helyzetbe hozni, homályos értékelési szempontokkal, rövid határidővel vagy zárt meghallgatással. A hitelességet az alapozná meg, ha a korábbi vezetők is pályázhatnának, de automatikus előnyt nem kapnának; a szakmailag jól teljesítő igazgatók maradhatnának, a politikai lojalitásból kinevezettek pedig elveszítenék posztjukat. Ugyanez vonatkozik az új kormány holdudvarára is. A tankerületek akkor szabadulnak ki a pártpolitikai függésből, ha egyik oldal sem tekinti őket saját káderállományának.

A mostani döntés érdemi nyitás lehet a magyar közoktatásban, mert először teszi időben korlátozottá és elvileg versenyeztethetővé a tankerületi vezetői megbízásokat, valamint kimondja a Klebelsberg Központ irányító szerepének végét. A fordulat azonban az iskolákban válik mérhetővé. Gyorsabban érkezik-e helyettesítő tanár, megjavítják-e időben a fűtést, jut-e pénz eszközre, beleszólhat-e a tantestület a szakmai ügyekbe, és megszűnik-e a félelem a fenntartói megtorlástól? Ha ezekben változás történik, a pályáztatás egy működőképesebb rendszer kezdete lehet. Ha csak a névtáblák és a vezetők cserélődnek, a központosítás gondjai új szereplőkkel termelődnek tovább.