Távolági háborúval védi csapatait az új ukrán főparancsnok
Hadműveleti megközelítést vált Kijevben a hadsereg élére állított katonai vezető, aki az emberéletek védelmét és a technológiai fölényt helyezi a harcászat középpontjába.
Mychajlo Drapatyj kinevezése óta alapvető átalakulás kezdődött az ukrán fegyveres erők vezetésében és katonai stratégiájában. A 43 éves katonatiszt, aki több mint egy hete vette át az északkeleti szomszédunk katonai vezetését, az első olyan főparancsnok, aki teljes katonai képzését már a független Ukrajnában szerezte. Megközelítése gyökeresen eltér elődjétől, Olekszander Szirszkijtől, aki még a szovjet katonai iskolák hagyományain nevelkedett. Drapatyj gyors és határozott személycserékkel indított, leváltva a szárazföldi erők korábbi vezérkari főnökét, Olekszander Hruszevicset is, világossá téve a váltás irányát. A frontvonalakon szerzett közvetlen tapasztalatai és a kritikus szakaszok korábbi sikeres megszilárdítása miatt a katonai elemzők rugalmas, a visszacsatolásokra nyitott vezetőként írják le, aki a technológiai újításokat nem csupán kiegészítő elemként, hanem a modern hadviselés alappilléreként kezeli.
A katonai stratégia formálásában az új főparancsnok a távolsági hadviselést és az intelligens harcászati eljárásokat részesíti előnyben. A korábbi időszakban a nagy élőerő-veszteséggel járó rohamrohamok és a területek minden áron való tartása jellemezte a hadműveleteket, amire a leglátványosabb példát Bahmut hosszas védelme szolgáltatta. Drapatyj ezzel szemben azt a szemléletet képviseli, hogy a hadfelszerelés pótolható, ám az emberi élet nem. Ennek megfelelően a rohamregimentek alkalmazási módja megváltozik: ellentámadásokat a jövőben elsősorban azokon a frontszakaszokon indítanak, ahol a szemben álló fél egyértelmű gyengeséget mutat. A települések védelménél a fizikai és térbeli akadályok kiterjedtebb használatára, a távolról történő megfigyelésre, valamint a drónok maximális sűrűségére támaszkodnak, csökkentve a katonák közvetlen veszélyeztetettségét.
A pilóta nélküli rendszerek és az autonóm harcászati eszközök összehangolása központi szerepet kap az új vezetési struktúrában. Olekszander Kovalenko katonai elemző rámutatott, hogy míg a korábbi hadvezetés a taktikát alapvetően az emberi erőforrásra építette, Drapatyj a modern technológiát a hadsereg evolúciójának következő szintjeként értékeli. A drónok tömeges alkalmazása a felderítésben és a csapásmérésben lehetővé teszi a pontosabb, kevesebb saját veszteséggel járó katonai akciókat. A cél a hatékonyság növelése úgy, hogy a harctéri jelenlét közvetlen kockázatai csökkenjenek. Az új főparancsnok munkáját az átmenetileg megbízott védelmi miniszterrel, Jevhenyj Hmarával való szoros szakmai együttműködés is segíti, ami biztosítja a katonai és a politikai döntéshozatal összhangját.
A mélységi csapásmérés stratégiája szintén kiemelt hangsúlyt kap, amelynek keretében a nagy hatótávolságú drónokkal végrehajtott akciók száma jelentősen növekszik. A célpontok kiválasztása során az orosz katonai-ipari komplexum létesítményeire, a finomítókra, a hadiipari beszállítókra és a logisztikai csomópontokra összpontosítanak. A javítási munkálatok alatt álló infrastruktúrát ismételt támadások érik az üzemszerű működés tartós megakadályozása érdekében. Az utóbbi időszakban szisztematikussá váltak a Wildberries online kereskedelmi hálózat raktárbázisai elleni dróntámadások is. A katonai szakértők indoklása szerint ezekben a központokban kettős felhasználású termékeket is tárolnak, eltalálásuk pedig komoly gazdasági károkat okoz a szemben álló fél hadi finanszírozásában, miközben a lakossági hangulatra is hatást gyakorol.
A távoli precíziós csapások végrehajtásában kulcsszerepet játszik a nyugati szövetségesektől származó felderítési adatok felhasználása. Az ezres kilométeres távolságban lévő célpontok pontos beazonosítása és stratégiai fontosságuk értékelése olyan műholdas és elektronikai hírszerzési kapacitást igényel, amellyel Kijev önállóan nem rendelkezik. Francia és amerikai információforrások közvetlenül segítik a mélységi drónkezelő egységeket a célpontok kijelölésében. Ez az aszimmetrikus hadviselési forma lehetővé teszi, hogy az utánpótlási láncokat és a hátországi infrastruktúrát közvetlenül a forrásnál érjék el, megnehezítve a frontvonalon harcoló alakulatok ellátását.
A harctéri helyzet eszkalációját jelzi az idegen eredetű fegyverrendszerek és a szomszédos területek érintettsége is. A legutóbbi légitámadások során Észak-Koreából származó rakétát is bevetettek az ukrán célpontok ellen, ami megerősíti a Phenjan és Moszkva közötti hadiipari együttműködés folyamatosságát. A csütörtök esti csapások során több civil életét vesztette, miközben egy feltételezhetően eltévedt rakéta Lengyelország területén zuhant le, személyi sérülést nem okozva. Az ilyen incidensek rávilágítanak arra, hogy a légitámadások és a távolról indított fegyverek alkalmazása mekkora kockázatot jelent a szomszédos NATO-tagállamok biztonságára is.
Az ukrán védelmi erők belső szerkezetének átalakítása magában foglalja a katonai bürokrácia és a parancsnoki lánc észszerűsítését. Drapatyj korábbi munkássága során megszerzett tekintélye lehetővé teszi a döntési folyamatok felgyorsítását. Az egységek közötti kommunikáció javítása és a harctéri tapasztalatok gyors beépítése a kiképzési rendszerbe elengedhetetlen feltétele annak, hogy a csapatai alkalmazkodni tudjanak az orosz haderő megváltozott harcászatához. Az új főparancsnok nyitottsága a kritikai visszajelzésekre elősegíti a harctéri hibák gyors javítását.
A távolról vezetett katonai műveletek növekvő aránya a szárazföldi alakulatok terhelésének csökkentését szolgálja. Az új stratégiai irányvonal szerint a frontvonalon harcoló katonák közvetlen összecsapásait minimálisra kell csökkenteni, s a döntő csapásokat automatizált, távvezérelt eszközökkel kell bevinni. Ez a megközelítés magasabb szintű technológiai felkészültséget igényel az állománytól, ami a kiképzési prioritások átcsoportosítását teszi szükségessé. Az ukrán katonai oktatási intézményekben a drónkezelés, az elektronikai hadviselés és a digitális hálózati kommunikáció oktatása prioritást élvez.
A logisztikai hálózatok rombolása az orosz hátországban nem csupán az alkatrész- és lőszerellátást akasztja meg, hanem a gazdasági élet szereplőire is nyomást gyakorol. A szállítmányozási infrastruktúra sérülékenysége rákényszeríti a szemben álló felet, hogy jelentős védelmi erőket vonjon el a frontról a belső létesítmények biztosítására. Az elektronikai zavaróberendezések és a légvédelmi ütegek áttelepítése a hátországi raktárak és finomítók védelmére gyengíti a közvetlen harcövezet légtérfedezetét, amit az ukrán erők kihasználhatnak.
Az elkövetkező időszak kulcskérdése az lesz, hogy az új stratégiai koncepció milyen gyorsan jelenik meg a konkrét harctéri eredményekben. A technológiai előny kihasználása és a nyugati hírszerzési adatok integrálása hatékony eszközt biztosít a védelem megszervezéséhez és a pontos csapásméréshez. Drapatyj vezetése alatt az ukrán fegyveres erők a rugalmas, alacsony saját veszteséggel járó és a modern technológiára épülő hadviselésre rendezkednek be, amely a hosszabb távú fenntarthatóságot szolgálja a konfliktus jelenlegi szakaszában.