Papíron sok rendőr, valójában túlterhelt állomány

Rétvári Bence a parlament július 28-i ülésén úgy vont mérleget a Fidesz–KDNP 16 évéről, mintha a rendőrség helyzetéről néhány kedvező adat önmagában ítéletet mondhatna. A KDNP frakcióvezetője azt állította, hogy 2591 fővel nőtt a rendőrök száma, Magyarország pedig a kilencedik helyen áll az Európai Unióban a százezer lakosra jutó rendőri létszám alapján. Hozzátette, hogy csökkent a halálos közúti balesetek és a szándékos emberölések száma. A felsorolt számok közül több valóban kedvező folyamatot jelez, ám a rendőrség működőképességéről jóval kevesebbet mondanak, mint amennyit Rétvári Bence politikai érvelése rájuk terhel.

Már a 2591 fős növekedés értelmezéséhez is tudni kellene, milyen állományt, mely napokon és milyen jogviszonyok alapján hasonlított össze a politikus. A Központi Statisztikai Hivatal egységes, december 31-i adatai szerint 2010 végén 34 484, 2024 végén 36 023 hivatásos állományú dolgozója volt a rendőrségnek. Ez 1539 fős emelkedés. Más időpontokkal, például a 2010. január 1-jei ORFK-adattal, valamint későbbi évközi létszámmal nagyobb növekmény is kijöhet. Rétvári Bence felszólalásából azonban nem derült ki, melyik adatsort használta, ezért a 2591-es szám nyilvánosan nem ellenőrizhető pontosan. A statisztikai állítás így lehet részben helytálló, közben nélkülözi azokat a részleteket, amelyek alapján megítélhető volna a jelentősége.

A KSH táblázata ennél fontosabb változást is megmutat. A rendőrség rendszeresített hivatásos létszáma 2010 és 2024 között 35 819-ről 39 561-re emelkedett, a ténylegesen meglévő állomány azonban sokkal kisebb mértékben bővült. A hivatásos létszámhiány 1335-ről 3538 főre nőtt. Vagyis több álláshelyet hoztak létre, ám ezek egyre nagyobb részére nem találtak vagy nem tudtak megtartani megfelelő embert. A teljes szervezetnél a KSH 2024 végén 5931 fős hiányt mutatott ki. A kategóriák az évek során változtak, ezért a teljes adat hosszú távú összevetése óvatosságot kíván, az irány mégis világos: a névleges keretek bővülése nem járt együtt az állomány azonos ütemű feltöltésével.

Még élesebb a kép, ha a hivatásos állomány összetételét nézzük. A tisztek tényleges száma 2010 és 2024 között 10 852-ről 13 080-ra nőtt, miközben a tiszthelyetteseké 23 632-ről 22 943-ra csökkent. A két kategória nem választható szét úgy, hogy minden tiszt irodában, minden tiszthelyettes az utcán dolgozna, az arányváltozás mégis lényeges. A járőri, közrendvédelmi, helyszínelői és sok végrehajtói feladat jelentős részét tiszthelyettesek látják el. A hivatalos összlétszám növekedése ezért elfedheti, hogy éppen azokból lett kevesebb, akiknek a hiányát a polgárok a ritkább utcai jelenlétben, az elhúzódó helyszínelésekben és a túlterhelt kapitányságokon érzékelik.

Az új kormány 2026 júliusában már 8992 betöltetlen rendőrségi státuszról közölt adatot, ebből 2020 a Budapesti Rendőr-főkapitányságnál hiányzott. Ez jóval magasabb a korábbi hivatalos közléseknél: az ORFK 2025-ben még 91,5 százalékos feltöltöttségről beszélt, ami hozzávetőleg 4500 üres helyet jelentett. A különbség részben eltérő állományi körből, újraszámolt rendszeresített létszámból vagy a 2025–2026-os további fogyásból származhat. A Belügyminisztériumnak ezért részletesen nyilvánosságra kellene hoznia, milyen munkakörökben, szerveknél és jogviszonyokban keletkezett a hiány. Egy dolog már most látható: a Rétvári Bence által említett nettó növekedés és a közel kilencezer üres státusz egyszerre lehet része ugyanannak a valóságnak.

A kilencedik uniós helyezés sem minőségi rangsor. Az Eurostat azt számolja, hány rendőr jut százezer lakosra, az adatokat pedig a tagállami hatóságoktól kapja. A 2020–2022-es hároméves átlagban Magyarországon 384, az unióban 341 rendőr jutott százezer lakosra. A KSH külön figyelmeztet arra, hogy az országok eltérően szervezik a bűnüldözést, és mást sorolhatnak a rendőrség feladatkörébe. Van, ahol a határrendészet, a csendőrség vagy más fegyveres testület is beleszámít, máshol külön szervezet végzi ezeket a munkákat. A magyar értéket a határvédelem és a Készenléti Rendőrség nagy létszámú, országosan mozgatható állománya is emeli, miközben egy kerületi kapitányság ettől még súlyos emberhiánnyal működhet.

Az egy főre vetített arányt a népesség fogyása is javíthatja akkor, ha a rendőri létszám alig változik. Ráadásul Magyarország 2018-ban még 407 rendőrrel érte el a csúcsot százezer lakosra számítva, 2025-re az érték 378-ra csökkent. A kilencedik hely tehát egy kiválasztott összehasonlítás eredménye, nem annak bizonyítéka, hogy a testület Európa kilencedik legjobb állapotú rendőrsége volna. Nem mér béreket, fluktuációt, túlórát, szolgálati tervezhetőséget, eszközellátást, képzési utánpótlást, reagálási időt, nyomozói ügyterhet vagy a lakosság bizalmát.

Ezekről a mutatókról egészen más beszámolók születtek. A rendőrség belső állapotairól nyilatkozó járőrök, nyomozók, helyszínelők és adminisztratív dolgozók krónikus túlterheltségről beszéltek. Egy tisztességesen kezelhető, 25–30 ügyes nyomozói terhelés helyett több helyen 80–90 folyamatban lévő aktáról számoltak be. A megszólalók szerint gyakori az átvezénylés, rendezvények biztosítására nyomozókat és közlekedési rendőröket is berendelnek, egyes térségekben pedig több kapitányság segíti ki egymást, hogy legalább a sürgős hívásokra jusson egység. A gyors kiérkezés így időnként fenntartható, miközben a büntetőeljárások hónapokkal vagy évekkel nyúlhatnak meg.

A hivatalos feltöltöttségi százalékot a szervezeti döntések is szebbé tehetik. Rendőri beszámolók szerint egy megüresedett státusz megszüntetésével a kimutatásban csökken a hiány, noha a feladat nem tűnik el. Ha egy tizenöt fős egységből hét ember marad, majd az engedélyezett létszámot kilencre csökkentik, a statisztika már majdnem nyolcvan százalékos feltöltöttséget mutat. A hét dolgozó terhelése ettől változatlan marad. Az ilyen szervezeti átszabás jogszerű lehet, a közvélemény számára mégis félrevezető, amikor a politikusok a százalékot a működés bizonyítékaként használják.

A bérezés és a pálya megtartó ereje szintén hiányzik Rétvári Bence mérlegéből. A megszólaló rendőrök nettó négyszázezer forint körüli budapesti járőri jövedelmekről, vidéken ennél alacsonyabb keresetről, rendszeres túlóráról és másodállásról számoltak be. A Független Rendőr Szakszervezet szerint tartós javulást bérrendezés, kiszámíthatóbb szolgálattervezés és lakhatási támogatás hozhatna. A szervezet a felszerelés minőségét is régóta bírálja; rendőri visszajelzések silány ruházatról és gyorsan tönkremenő bakancsokról szóltak. A most előkészített új életpályamodell, egyenruhacsere és a leszereltek visszahívása önmagában is annak elismerése, hogy a korábbi rendszer nem tudta megállítani az elvándorlást.

A bűnözési adatok javulását sem kell elvitatni. A szándékos emberölések, a halálos közúti balesetek és több regisztrált bűncselekménytípus száma hosszabb távon valóban csökkent. Ebből azonban nem következik automatikusan, hogy a rendőrség szervezeti állapota is javult. A bűnözést demográfiai folyamatok, technikai védelem, gazdasági helyzet, jogszabályváltozások, feljelentési hajlandóság és a nyilvántartási gyakorlat is befolyásolja. Egy ország lehet statisztikailag biztonságosabb, miközben a nyomozók túl sok aktát kezelnek, a járőrök túlóráznak, a kapitányságok pedig betöltetlen helyekkel küszködnek.

Rétvári Bence érvelésének fő hibája ezért nem feltétlenül a hamis adat, hanem a gondosan kiválasztott adatokból épített hamis összkép. A hivatásos létszám 2010-hez képest emelkedett, de a KSH egységes év végi adatai szerint jóval kisebb mértékben, mint amit a politikus mondott. A rendszeresített és a tényleges állomány közötti rés nőtt, a tiszthelyettesek száma csökkent, Budapest hiánya különösen súlyos, a lakosságarányos uniós helyezés pedig nem méri a szolgálat minőségét. A rendőrség állapotáról akkor lehet tisztán beszélni, ha a kormány és az ORFK munkakörönként közli a betöltött és üres státuszokat, a fluktuációt, a túlórákat, az ügyterhet, a reagálási időket és a béradatokat. Addig a kilencedik hely jól hangzó parlamenti mondat marad, miközben a szolgálat mindennapi terheit azok viszik, akikből egyre nehezebb elegendőt találni és megtartani.