Erasmus: kifutunk az időből a szeptemberi visszatérésre

Május végén még úgy tűnt, hogy az Erasmus-ügy az új magyar kormány és Brüsszel közötti gyors rendezés egyik első látványos sikere lehet. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Magyar Péterrel közösen arról beszélt, hogy a magyar hallgatók már a következő tanévben ismét bekapcsolódhatnak a programba. Augusztus elejére azonban világossá vált, hogy a politikai megállapodás és a tényleges visszatérés között több jogi lépcső van. A 21 érintett, közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott egyetem 2026-os mobilitási pályázatai érvényesek, az ezekhez feltételesen megítélt összegeket azonban addig nem lehet felhasználni, amíg az Európai Unió Tanácsa hivatalosan fel nem oldja a 2022 végén elrendelt korlátozást.

Ezért arra a kérdésre, hogy szeptemberben már pályázhatnak-e az érintett magyar egyetemek hallgatói Erasmus-ösztöndíjra, most még nincs egyetlen igen-nem válasz. Az egyetemek technikailag készülhetnek a programra, a pályázatok értékelése is megtörténhet, és a kormány további, rendkívüli felhívásokat szeretne elérni. A rendes 2026/27-es tanév első félévének klasszikus Erasmus-mobilitása ugyanakkor egyre kevésbé reális. A jelentkezési és intézményi határidők jelentős része már lejárt, a támogatási szerződéseket pedig továbbra sem lehet megkötni. Magyar Péter maga is úgy fogalmazott tavasszal, hogy szeptembertől legfeljebb részleges megoldás képzelhető el, mert a normál pályázati körökről az érintettek már lemaradtak.

A legnagyobb akadály jelenleg időbeli és eljárási. A kormány a közérdekű vagyonkezelő alapítványok, a kekvák átalakításához szükséges jogszabályok jelentős részét elfogadta, és diplomáciai értesülések szerint az Erasmus szempontjából lényeges vállalásokat teljesítette. Ezeket azonban a tervek szerint csak augusztus végén, a 27 úgynevezett szupermérföldkövet tartalmazó nagyobb csomag részeként nyújtaná be hivatalosan Brüsszelnek. Ez túl késő lehet a szeptemberi tanévkezdéshez. Az Európai Bizottságnak értékelnie kell a magyar intézkedéseket, szükség esetén javaslatot kell tennie a korlátozás feloldására, végül a tagállamokat képviselő Tanácsnak is döntenie kell. A 2022-es intézkedés tehát politikai jóindulattal sem tűnik el egyik napról a másikra.

A jelenlegi helyzet megértéséhez fontos pontosítani egy gyakran félrevezetően használt mondatot. Az Európai Unió nem zárt ki minden magyar egyetemistát az Erasmusból. A 2022. decemberi tanácsi határozat megtiltotta, hogy az uniós költségvetés közvetlen vagy közvetett kezelésében új jogi kötelezettségvállalást kössenek a magyar közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal és az általuk fenntartott intézményekkel. Ez 21 modellváltó egyetemet érintett. Azok a magyar felsőoktatási intézmények, amelyek nem ilyen alapítványi fenntartásban működtek, továbbra is részt vehettek a programban. A külföldről Magyarországra érkező Erasmus-hallgatókat sem érintette a korlátozás, mert az ő támogatási szerződésüket a küldő, külföldi intézmény köti meg.

A jogi különbség a hallgató számára kevés vigaszt jelentett. Amikor a korábban megkötött támogatási szerződések kifutottak, a modellváltó egyetemek már nem tudtak uniós forrásból újabb hallgatókat kiküldeni. A formális szabályozás szerint pályázni és részt venni az értékelésben továbbra is lehetett, de támogatási döntést és új szerződést nem lehetett véglegesíteni. Így alakult ki az a furcsa helyzet, hogy egyetemek papíron az Erasmus rendszerének részei maradtak, a program legfontosabb gyakorlati elemét, a finanszírozott hallgatói és oktatói mobilitást viszont nem tudták rendesen működtetni.

Az Erasmus jelentősége éppen ezért jóval nagyobb annál, hogy az Európai Unió pénzt ad néhány hónap külföldi tanulásra. Az Erasmus+ az unió 2021 és 2027 közötti, 26,2 milliárd eurós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogramja. A felsőoktatásban a hallgatók két és tizenkét hónap közötti külföldi tanulmányi időszakra, rövidebb vegyes mobilitásra vagy szakmai gyakorlatra mehetnek. A támogatás hozzájárul az utazási és megélhetési költségekhez, a fogadó intézmény pedig fő szabály szerint nem kér tandíjat, vizsgadíjat vagy könyvtári díjat az Erasmus-hallgatótól.

A program igazi erejét a közös intézményi infrastruktúra adja. A részt vevő európai egyetemek Erasmus Felsőoktatási Chartával, az ECHE-vel vállalnak közös minőségbiztosítási szabályokat. A hallgató indulás előtt tanulmányi megállapodást köt a küldő és a fogadó intézménnyel, amely rögzíti, milyen tárgyakat végez és miként számítják be az eredményeket. A fogadó egyetem kreditigazolást ad, a küldő intézménynek pedig az ECTS-rendszerben el kell ismernie a teljesített tanulmányokat külön pótlóvizsga vagy plusz kurzus előírása nélkül. Ehhez évtizedek alatt felépített partnerkapcsolatok, közös eljárások és egy egész Európára kiterjedő bizalmi hálózat társul.

A magyar konfliktus gyökere az Orbán-kormány felsőoktatási modellváltása. A Fidesz 2019-től, majd különösen 2021-ben sorra helyezte át az addig állami egyetemeket közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok fenntartásába. Az indoklás nagyobb gazdálkodási rugalmasságról, versenyképességről és az állami bürokráciától való távolodásról szólt. A konstrukció ezzel együtt olyan kuratóriumokat hozott létre, amelyek rendkívül erős jogosítványokat kaptak az intézmények pénzügyei, vagyona és stratégiai döntései felett. A testületekbe miniszterek, államtitkárok, fideszes politikusok és a kormányhoz közel álló üzleti szereplők kerültek, a kinevezések eredetileg határozatlan, több esetben gyakorlatilag életre szóló időre szóltak.

A modell egyik alapvető politikai következménye az volt, hogy az állam egyszeri döntéssel jelentős közvagyont és tartós intézményi befolyást helyezett olyan alapítványokhoz, amelyek kuratóriumai saját utódlásukban is erős szerepet kaptak. Az Európai Bizottság szemében ebből közvetlen összeférhetetlenségi kockázat keletkezett: ugyanazok a politikusok ülhettek uniós pénzeket felhasználó intézmények irányító testületeiben, akik kormányzati tisztségükben a forrásokról, szabályokról vagy ellenőrzésről is dönthettek. A vita középpontjában az állt, biztonságosan és átláthatóan költhető-e uniós pénz ilyen szerkezetben; az Erasmus tartalma és a magyar hallgatók képességei nem voltak vitatottak.

A Tanács 2022 decemberében a jogállamisági feltételességi mechanizmus keretében hozta meg a korlátozó határozatot. A döntés mögött a közérdekű vagyonkezelő alapítványok összeférhetetlenségi problémái mellett szélesebb uniós aggályok álltak a közbeszerzések, a korrupció elleni fellépés és az ügyészségi rendszer működése miatt. Az Erasmus és a Horizon Europe esetében a legközvetlenebb következmény az lett, hogy a kekvákkal és az általuk fenntartott intézményekkel nem lehetett új, uniós költségvetést terhelő szerződést kötni. A magyar felsőoktatás így egy, a Fidesz által létrehozott irányítási modell miatt veszített el kulcsfontosságú európai lehetőségeket.

Az Orbán-kormány 2023 elején először azt próbálta bizonyítani, hogy a probléma könnyen kezelhető. Februárban több miniszter, köztük Szijjártó Péter, Lázár János, Nagy István, Navracsics Tibor és Varga Judit lemondott a kuratóriumi tagságáról. Ez látványos engedmény volt, de nem rendezte a rendszerszintű kifogásokat. A szabályok továbbra is lehetővé tették a politikai kötődésű szereplők jelenlétét, a kuratóriumi kinevezések időtartama és a tagok kiválasztása körül is vita maradt. Gulyás Gergely akkor még arról beszélt, hogy a korábbi életre szóló konstrukcióval szerinte nem volt gond, bár Brüsszel kérésére nyitottak lehetnek a határozott időre.

A következő két évben éppen az vált világossá, hogy a Fidesz csak részmegoldásokig volt hajlandó elmenni. Az Európai Bizottság azt várta, hogy a kuratóriumi tagság időtartama legyen érdemben korlátozott, a politikai tisztségviselők kerüljenek ki a testületekből, a korábbi politikusokra megfelelő lehűlési idő vonatkozzon, a kiválasztás legyen átláthatóbb, az összeférhetetlenségi szabályokat pedig ténylegesen és széles körben lehessen ellenőrizni. A 2024-ben elfogadott magyar módosítás hatéves kuratóriumi ciklust írt elő, egyszeri újraválaszthatósággal, míg a Bizottság legfeljebb négyéves megbízatást tartott megfelelőnek. A magyar javaslat egyéves lehűlési időt alkalmazott, Brüsszel két évet kért. Vita volt az érintetti kör és az ellenőrzés módja körül is.

A Bizottság 2024 decemberében hivatalosan kimondta, hogy a benyújtott magyar jogszabály nem kezeli kielégítően a kuratóriumokban fennálló összeférhetetlenségi kockázatokat, ezért a korlátozás marad. Külön kifogás volt, hogy a szabályozás nem minden érintett közérdekű vagyonkezelő alapítványra azonos módon terjedt ki. A Fidesz kommunikációja eközben egyre inkább úgy állította be az ügyet, mintha Brüsszel politikai okból büntetné a magyar diákokat. Ez elfedte az ok-okozati sorrendet: az uniós intézkedés a kuratóriumi rendszer kockázataira válaszul született, a magyar kormány pedig éveken át nem fogadta el teljes egészében azokat a változtatásokat, amelyekkel a saját maga létrehozta akadályt megszüntethette volna.

Az Orbán-kormány a kieső Erasmus-mobilitás pótlására 2024-ben elindította a Pannónia Ösztöndíjprogramot. Ennek 2026-os kerete tízmilliárd forint, és a modellváltó egyetemek hallgatói, oktatói, kutatói, valamint munkatársai számára kínál külföldi mobilitást. A program előnye, hogy földrajzilag nem szorítkozik Európára: a világ bármely felsőoktatási intézménye lehet célpont, ha megvan a megfelelő intézményi együttműködés. A Tempus Közalapítvány adatai szerint az első teljes tanévben 8115 hallgatói és oktatói mobilitás valósult meg. Ezért a Pannóniát igazságtalan lenne úgy leírni, mintha semmilyen valós lehetőséget nem biztosított volna.

A Pannónia mégsem tudta egy az egyben helyettesíteni az Erasmust. A magyar program a központi költségvetésből finanszírozott nemzeti konstrukció, amely főként az egyetemek által kötött kétoldalú megállapodásokra épül. Létezik benne tanulmányi megállapodás és kreditelismerés, sőt a korábbi Erasmus-partnerségekhez kiegészítő szerződések is használhatók. Hiányzik viszont mögüle az Erasmus teljes közös európai intézményi kerete: az ECHE egységes minőségbiztosítása, a több évtized alatt kialakult programhálózat, a közösen finanszírozott uniós pályázati rendszer és az automatikus elismeréshez kapcsolódó közös vállalások együttese. Egy magyar egyetemnek sok esetben külön kell fenntartania vagy újratárgyalnia a kapcsolatot a külföldi partnerrel.

A különbség a programok pénzügyi és politikai természetében is látszik. Az Erasmus hét évre tervezett uniós program, amelyet a tagállamok közös költségvetése finanszíroz, és amelynek szabályai országoktól független, közös keretet adnak. A Pannónia éves magyar költségvetési döntésektől függ. A támogatási szintek egyes célországokban kedvezőek lehetnek, és a világ vezető Európán kívüli egyetemeire is nyithatnak utat, de ettől még nem áll helyre az érintett intézmények teljes európai programtagsága. A kutatási kapcsolatokra ráadásul külön hazai pótlékot, a HU-rizont kellett létrehozni, mert a Horizon Europe forrásainak kiesését a mobilitási ösztöndíj eleve nem kezelhette.

A 2026 tavaszán hivatalba lépett Magyar-kormány lényegesen radikálisabb megoldást választott, mint az elődje. Az Alaptörvény és a kapcsolódó törvények módosításával megkezdte a kekvarendszer felszámolását. Az egyetemeket fenntartó alapítványok 2027. augusztus 1-jén megszűnnek, az átmeneti időszakban pedig már életbe léptek új összeférhetetlenségi, átláthatósági és vagyonnyilatkozati szabályok. A több mint négy éve kinevezett tisztségviselők helyére nyilvános pályázattal kerülhetnek új tagok, az alapítói jogok visszakerülnek az államhoz, és a kuratóriumokhoz telepített egyes döntési jogosítványokat visszaadják az egyetemi szenátusoknak és vezetőknek.

Ezek a lépések éppen azokat a pontokat célozzák, amelyek miatt a Bizottság évekig kifogásolta a rendszert: a tartós politikai befolyást, a kuratóriumi tagság időtartamát, az átláthatóság hiányát és az egyetemi autonómia gyengülését. Brüsszel és Budapest között ezért ma már nem az a fő vita, hogy kell-e változtatni a rendszeren. A fennmaradó akadály az, hogy a magyar reformokat hivatalosan is be kell jelenteni a feltételességi eljárásban, a Bizottságnak el kell fogadnia őket elegendő korrekciónak, majd a Tanácsnak fel kell oldania a 2022-es tiltást. Amíg ez nincs meg, a modellváltó intézményeknek odaítélt Erasmus-pénz jogilag hozzáférhetetlen marad.

A szeptemberi esélyeket ezért érdemes két részre bontani. Arra van esély, hogy az ősz folyamán az érintett egyetemek ismét meghirdessenek Erasmushoz kapcsolódó pályázatokat, előkészítsék a partnerintézményi megállapodásokat és újraépítsék a következő félévek mobilitását. Arra jóval kisebb az esély, hogy a 2026/27-es tanév első szemeszterében már nagy számban, a megszokott Erasmus-menetrendben induljanak útnak hallgatók uniós finanszírozással. A Corvinus egyik oktatója júliusban úgy becsülte, hogy a teljes, normális rendszerhez való visszatérés legkorábban a 2027/28-as tanévre állhat össze. Ez pesszimista becslés, de a már elmulasztott határidők miatt nem alaptalan.

A történet felelősségi része ettől világos marad. A Fidesz olyan egyetemi fenntartói modellt hozott létre, amelyben a politikai hatalomhoz kötődő, nehezen leváltható kuratóriumok kezeltek közvagyont és irányítottak közpénzből működő intézményeket. Amikor az Európai Unió erre összeférhetetlenségi és költségvetés-védelmi feltételekkel válaszolt, az Orbán-kormány több mint három éven át nem vállalta a teljes szerkezeti korrekciót. Közben magyar költségvetési pénzből létrehozta a Pannóniát, amely valódi külföldi lehetőségeket nyitott, de nem tudta visszaadni azt a közös európai hálózatot és intézményi státuszt, amelyet az Erasmus jelent. A mostani kormány már lebontja az eredeti konstrukciót, a hallgatók számára azonban az elvesztett tanéveket és a megbomlott partnerkapcsolatokat ettől még nem lehet visszamenőleg helyrehozni.

Ha a magyar fél augusztusban felgyorsítja a hivatalos eljárást, és a Bizottság gyorsan elfogadja a reformokat, még lehetnek őszi kiegészítő lehetőségek. A szeptemberi teljes újraindulást viszont augusztus 1-jén már felelőtlenség lenne biztosra ígérni. A legfontosabb változás az, hogy most először látszik olyan magyar jogi és intézményi irány, amely valóban megszüntetheti az uniós kifogások alapját. A következő hetek azt döntik el, hogy ebből még ebben a tanévben kézzelfogható hallgatói mobilitás lesz-e, vagy a visszatérés adminisztratív és pályázati menetrendje áttolódik a következő ciklusra.