Nyílt lázadás tört ki a német kereszténydemokratáknál

Közös politikai állásfoglalásban fordult szembe a szövetségi kereszténydemokrata vezetéssel három keletnémet tartomány miniszterelnöke a szász-anhalti Braunsbedra városában rendezett egyeztetésen. Sven Schulze szász-anhalti, Michael Kretschmer szászországi és Mario Voigt türingiai miniszterelnök egyhangúlag elutasította a Friedrich Merz kancellár által szorgalmazott szociális reformcsomag több kulcsemét. A látványos politikai akció helyszíneként szolgáló Geiseltalsee tónál elfogadott közös nyilatkozatban a tartományi vezetők kijelentették, hogy a szövetségi kormánynak a tervezett intézkedések meghozatalakor kötelezően figyelembe kell vennie a keleti tartományok sajátos demográfiai és gazdasági adottságait. A három miniszterelnök határozottan szembement a szövetségi nyugdíjbizottság azon javaslatával, amely eltörölné a 45 év munkaviszony után járó kedvezményes, levonások nélküli nyugdíjazás lehetőségét. A tartományi elnökök leszögezték, hogy aki 45 éven keresztül fizette a társadalombiztosítási járulékot, az tisztességesen teljesítette a kötelezettségeit, így a megszerzett jogok visszavonását semmilyen körülmények között sem tudják elfogadni.

A politikai konfliktus másik éles pontját a gondozási és ápolási otthonok meredeken emelkedő költségei jelentik, amelyek a keleti tartományokban aránytalanul súlyos terhet rónak az idős lakosságra és a helyi önkormányzatokra. Michael Kretschmer szász miniszterelnök rámutatott arra, hogy az idősotthoni elhelyezés első évében a fizetendő önrész mértéke meghaladja a havi 3000 eurót, amit az ezer vagy tizenkétszáz eurós átlagnyugdíjból élő keletnémet állampolgárok képtelenek kigazdálkodni. Nyugat-Németországban az eltérő életpályák és a lényegesen magasabb megtakarítások miatt ez a jelenség kevésbé okoz tömeges elszegényedést, míg Kelet-Németországban az idős polgárok jelentős része szociális segítségre szorul az ápolási költségek fedezésére. A tartományi vezetők követelik az új szövetségi egészségügyi minisztertől, Carsten Linnemanntól, hogy az előkészítés alatt álló ápolási reform garantálja az idősforrási szegénység elkerülését.

Mario Voigt türingiai miniszterelnök nyomatékosította, hogy a három keleti tartomány összesen tizenkét szavazattal rendelkezik a szövetségi tartományokat képviselő Bundesratban, ami komoly politikai befolyást és döntési pozíciót biztosít számukra a szövetségi törvényalkotási folyamatban. A politikus kijelentette, hogy a tartományi vezetők feladata a saját választóik érdekeinek határozott és eredményes védelme a szövetségi fővárosban szerzett szimpátia kiharcolása helyett. A keletnémet tartományi elnökök közös fellépése mögött a közelgő szász-anhalti választások képezik a közvetlen politikai hátteret, ahol a legfrissebb felmérések szerint a Kereszténydemokrata Unió súlyos válságba került. A helyi közvélemény-kutatások adatai alapján a CDU támogatottsága 24 százalékra esett vissza, miközben az ellenfélként fellépő, radikális jobboldali Alternatíva Németországért párt kimagasló, 41 százalékos eredményre számíthat.

Sven Schulze szász-anhalti miniszterelnök nyíltan felrótta a szövetségi pártvezetésnek a berlini kormányban végrehajtott kaotikus miniszteri cseréket, amelyek véleménye szerint komoly hátrányt okoznak a tartományi kampányidőszakban. A politikus sérelmezte, hogy a szövetségi átalakítások következtében még kevesebb keletnémet képviselő kapott helyet a csúchivatali pozíciókban, ami mélyítette a regionális elégedetlenséget. Ráadásul a szövetségi gazdasági miniszter, Katherina Reiche éppen egy szász-anhalti vállalati látogatás során nyilatkozott úgy, hogy a 45 év munkaviszony utáni kedvezményes nyugdíjazás fenntartása rossz elgondolás, mivel az államilag támogatott korevezményes nyugdíjazási programok károsak a gazdaság számára. Ez a nyílt ellentmondás tovább élezte a feszültséget a berlini szövetségi minisztériumok és a tartományi miniszterelnökök között.

A szász-anhalti választási küzdelem kimenetele az egész német belpolitikai életre meghatározó hatást gyakorol, hiszen Türingiában és Szászországban a kereszténydemokraták már jelenleg is többség nélküli, törékeny kormányzati struktúrában kénytelenek vezetni a tartományokat. Amennyiben az AfD-nek sikerül megszereznie a szavazatok több mint negyven százalékát, a hagyományos politikai erők számára szinte lehetetlenné válik a működőképes tartományi kormánykoalíció megalakítása a radikális jobboldal kizárásával. Schulze a kampányeseményeken elkeseredetten igyekszik felhívni a figyelmet a tartományban elért gazdasági és szerkezeti eredményekre, azonban a szövetségi politika körüli viták és a gazdasági bizonytalanságok teljesen háttérbe szorítják a helyi témákat.

A német politikai rendszerben tapasztalható törésvonalak a keleti tartományokban felszínre hozták a nyugati és keleti régiók közötti társadalmi és gazdasági különbségeket. A 45 évnyi munkaviszony után járó nyugdíj és a megfizethető ápolási rendszer kérdése a keletnémet identitás és a megbecsültség szimbolikus ügyévé vált a lakosság szemében. A három kereszténydemokrata miniszterelnök látványos szembefordulása a saját szövetségi kancellárjukkal rávilágít arra, hogy a választási túlélés érdekében a helyi politikusok kénytelenek feladni a pártfegyelmet. A szász-anhalti választások közeledtével a CDU keletnémet szárnya a radikális jobboldal mellett a saját berlini pártvezetésével is nyílt harcot folytat a politikai fennmaradásért. A tartományi választási eredmények alakulása döntő hatást gyakorol a szövetségi koalíció jövőjére és a német kereszténydemokrácia belső erőviszonyaira egyaránt.