Amerikai gépek miatt került szorult helyzetbe Rumen Radev
Teherán fenyegetései és tüntetések árnyékolják be az amerikai üzemanyagszállító repülőgépek bulgáriai állomásoztatását. A szófiai kormány kénytelen egyensúlyozni szövetségi kötelezettségei és korábbi, úgymond békepárti ígéretei között.
Két amerikai üzemanyagszállító repülőgép érkezése egy bulgáriai légi bázisra komoly belpolitikai és külpolitikai vitát váltott ki Szófiában. A Bolgár Légierő Bezmerben található, Szófiától mintegy 260 kilométerre délkeletre fekvő katonai repülőtere a közel-keleti hadműveleteket támogató legfeljebb nyolc amerikai tanker bázisává vált. Rumen Radev miniszterelnök, aki az áprilisi parlamenti választáson újonnan alapított, Haladó Bulgária elnevezésű pártjával abszolút többséget szerzett, államfőként korábban következetesen ellenezte Ukrajna katonai támogatását. Évelése szerint az orosz támadást nem lehet katonai eszközökkel megállítani, emellett egy kis állam nem engedheti meg magának a félreállást vagy a nyílt elköteleződést, mert azzal saját maga is háborús célponttá válhat.
A bolgár lakosság egy részénél kedvező fogadtatásra talált ez a megközelítés, most viszont az iráni diplomácia igyekszik kihasználni a helyzetet. A teheráni vezetés több alkalommal figyelmeztetett arra, hogy az amerikai gépek jelenléte a török és a görög határhoz közeli Bezmerben háborús részesféllé teheti Bulgáriát. Ez a fordulat komoly magyarázkodásra kényszeríti Radevet a bolgár nyilvánosság előtt. Önkéntelenül adódik a kérdés, hogy a kimaradásra és a semlegességre vonatkozó integetések miért nem érvényesek a közel-keleti konfliktus esetében is.
A szófiai törvényhozás július 22-én először októberig terjedő határidővel hagyta jóvá a gépek állomásoztatását, amit Teherán részéről több kemény figyelmeztetés követett. A bolgár sajtóban kiemelt figyelmet kapott nyilatkozatokban az iráni rezsim már a szavazás előtt világossá tette: ha Szófia átengedi felségterületét az amerikai erőknek a Teherán elleni akciókhoz, az a háborús bűncselekményekben való bűnrészességgel ér fel. A parlamenti döntést követően az iráni külügyminisztérium szóvivője veszélyesnek nevezte a lépést, és kijelentette, hogy azt akár agressziós cselekménynek is tekinthetik.
A feszültség tovább fokozódott, miután Veliszlava Petrova bolgár külügyminiszter és iráni kollégája, Abbasz Aragcsi telefonon egyeztetett egymással. A megbeszélésről kiadott hivatalos beszámolók gyökeresen eltértek egymástól. Míg a bolgár fél a diplomáciai protokollnak megfelelő általánosságokat hangsúlyozta a kétoldalú kapcsolatok jó állapotáról, az iráni szempontot ismertető sajtóhírek teljesen más képet festettek. Ezen beszámolók szerint Aragcsi nemcsak elítélendőnek és elfogadhatatlannak nevezte a szófiai döntést, hanem a lépés sürgős felülvizsgálatára szólította fel a Radev-kormányt. Az iráni tárcavezető ismételten jelzést adott arról, hogy Bulgária magatartása agresszorként történő besorolást vonhat maga után.
Radev a parlamentben próbálta csillapítani a kedélyeket, hangoztatva, hogy nem számít a kapcsolatok tényleges megromlására. A korábbi államfő, aki miniszterelnökként most szembesül a napi kormányzás operatív kihívásaival, úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok Bulgária legfontosabb biztonsági szövetségese. Szavai szerint amennyiben Bulgária nem teljesíti a kötelezettségeit Washington felé, nem várhatja el, hogy az amerikai fél eleget tegyen a vállalásainak. Ez az érvelés azonban nem nyugtatta meg a kedélyeket. A bezmeri légi bázis előtt helyi lakosok és más városokból, köztük Szófiából és Plovdivból érkező tüntetők tiltakoztak a katonai jelenlét ellen.
Katonai szempontból ugyanakkor csekély az esélye annak, hogy Bulgáriát közvetlen támadás érje. Az amerikai erők jelenléte a bezmeri támaszponton nem új keletű fejlemény. Bulgária, amely 2004 óta a NATO tagja, még 2006-ban írt alá védelmi együttműködési megállapodást az Egyesült Államokkal, amely lehetővé teszi a bázis közös használatát. Katonai szakértők rávilágítanak arra is, hogy Teheránnak nem áll érdekében megtámadni egy NATO-tagállamot néhány üzemanyagszállító repülőgép miatt, hiszen az azonnali kollektív válaszlépést váltana ki. Ezenfelül az iráni rakétáknak a török légtéren kellene áthaladniuk ahhoz, hogy elérjék Bulgáriát, ami egy másik NATO-szövetséges területi integritását sértené.
A fejlemények mindenesetre látható nyomot hagytak Radev politikai megítélésén. Bár továbbra is ő az ország legnépszerűbb politikusa, pozíciója már nem megkérdőjelezhetetlen. Két elnöki ciklusának örökségéből táplálkozik, amelyek során sikeresen építette fel a pártpolitikai csatározások felett álló nemzetvezető képét. Elemzők szerint ebben az időszakban nem voltak tőle idegenek a populista megnyilvánulások sem. A miniszterelnöki tisztségben viszont már nem tudja a külső szemlélő kényelmes pozíciójából kommentálni az eseményeket, hanem döntési kényszerbe került.
Próbálkozása, hogy az amerikai gépek állomásoztatását összekösse a bolgár állampolgárok amerikai vízummentességével, kudarcot vallott. Ezzel párhuzamosan a Radev-kormány által elfogadott első költségvetés közel hatszázalékos hiányt mutat, ami rekordszintű deficitnek számít a modern bolgár történelemben. Az euróövezeti csatlakozásra való felkészülés során Szófia évekig fegyelmezett költségvetési politikát folytatott, ám ez a pénzügyi szigor megborulni látszik.
Vesszela Cserneva, az European Council on Foreign Relations gondolkodóközpont helyettes igazgatója szerint Radev a választási kampányban rendkívül széles társadalmi bázist próbált megszólítani. A különböző választói csoportok igényeinek kielégítése miatt volt kénytelen elfogadni az 5,7 százalékos hiánycélt tartalmazó büdzsét, ami az elmúlt két évtizedben példátlan lépésnek számít. Cserneva a Frankfurter Allgemeine Zeitungban rámutat arra is, hogy a miniszterelnök a külpolitikában is hasonló egyensúlyozásra törekszik. Az Ukrajnának szánt katonai segítség megtagadásával és az amerikai közel-keleti hadműveletek logisztikai támogatásával Radev arra törekszik, hogy megőrizze az amerikai biztonsági garanciákat anélkül, hogy elkötelezné Bulgáriát a formálódó európai biztonsági architektúra mellett.
Norbert Beckmann-Dierkes, a Konrad-Adenauer-Stiftung szófiai irodájának vezetője hasonlóképpen értékelte a helyzetet a FAZ-ban. Meglátása szerint Radev miniszterelnök láthatóan arra törekszik, hogy egyensúlyozzon az Európai Unió, a NATO és az Egyesült Államok, valamint Oroszország között. Ez a hintapolitika a szerb elnök, Aleksandar Vučić külpolitikai lavírozására emlékeztet, azzal a lényegi különbséggel, hogy Szerbiával ellentétben Bulgária mind az Európai Unió, mind a NATO teljes jogú tagja.