Iványi Gábor: erkölcsi tekintély a Sándor-palotába

Kevés olyan lehetséges köztársaságielnök-jelölt van ma Magyarországon, akinek az életútja ennyire közvetlenül kapcsolódik az elmúlt fél évszázad politikai fordulataihoz. Iványi Gábor a Kádár-rendszerben ellenzéki lelkész és szociális aktivista volt, a rendszerváltás után kétszer országgyűlési képviselő, később pedig egyre inkább a legszegényebbekkel foglalkozó intézményhálózat arca lett. Az Orbán-rendszer utolsó másfél évtizedében ugyanakkor a hatalommal szembeni ellenállás egyik jelképévé vált. Ebből a pályából könnyű felépíteni egy olyan államfő képét, aki az intézmény rangját erkölcsi tartalommal tölthetné meg. Ugyanebből fakadnak a jelölés legkomolyabb nehézségei is.

Iványi neve nem először merül fel a Sándor-palota kapcsán. 2022 februárjában Márki-Zay Péter akkori ellenzéki miniszterelnök-jelölt kérdezte meg tőle, vállalná-e a köztársaságielnök-jelöltséget. Iványi akkor nem zárkózott el, de a hatpárti ellenzék végül nem jutott közös jelölésig. Négy évvel később, a 2026-os politikai fordulat után ismét előkerült a neve. Április 16-án azt mondta: komoly felkérés esetén tisztelettel és alázattal elfogadná. Néhány nappal később már jóval visszafogottabban fogalmazott, és hangsúlyozta, hogy nem ambicionálja a tisztséget, nem hiányzik az élettörténetéből, hogy köztársasági elnök legyen. Ez a kettősség jól illik hozzá: a feladatot szolgálatként el tudná képzelni, politikai karriercélként láthatóan nem keresi.

A most 74 éves, októberben 75. életévét betöltő Iványi Gábor 1951-ben született Szolnokon. A hetvenes évektől lelkészként dolgozott, és már a pártállami időszakban is konfliktusba került az egyházi és állami hatalommal. Részt vett a szegénységet nyilvánosságra hozó és a rászorulókat segítő kezdeményezésekben, köztük a Szegényeket Támogató Alap létrehozásában. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget 1981-ben jegyezték be, az Oltalom Karitatív Egyesület pedig a rendszerváltás előtti utolsó években jött létre. A Dankó utcai intézményrendszer később hajléktalanellátással, oktatással, egészségügyi és szociális szolgáltatásokkal bővült. Iványi közéleti hitelességének egyik forrása éppen az, hogy a szegénységről évtizedeken át nem elvont politikai fogalomként beszélt: intézményeiben olyan emberekkel találkozott naponta, akiknek az állam gyakran az utolsó védőhálót sem tudta megadni.

A rendszerváltás idején a demokratikus ellenzék természetes közegének számított. Az SZDSZ képviselőjeként 1990 és 1994 között, majd 1998 és 2002 között ült az Országgyűlésben. Vagyis egy esetleges államfőjelöltségnél nem lehetne azt mondani róla, hogy egész életében távol maradt a pártpolitikától. Ez egyszerre előny és hátrány. Ismeri a parlament működését, a rendszerváltás alkuinak és csalódásainak világát, ugyanakkor a múltja egyértelműen a liberális ellenzékhez köti. Az államfői szerephez ezért újra kellene definiálnia önmagát: nem egykori SZDSZ-es politikusként, hanem olyan közéleti személyiségként, akinek több évtizedes szociális és egyházi szolgálata már régen túlnőtt egy megszűnt párt keretein.

Különös fejezet az Orbán Viktorhoz fűződő viszonya. A nyolcvanas évek végén Iványi rokonszenvvel figyelte a fiatal Fidesz politikusait és a rendszerváltó Orbánt. Később egyházi szertartás keretében megáldotta Orbán Viktor és Lévai Anikó házasságát, két legidősebb gyermeküket pedig ő keresztelte meg. Ez a személyes közelség azóta a magyar politika egyik legszimbolikusabb szakításává vált. Iványi szerint már a kilencvenes években zavarta Orbán politikai irányváltása, 2010 után pedig végképp szembekerültek. A konfliktus azért erős, mert nem két mindig is ellenséges politikai tábor története: ugyanabból a rendszerváltó világból indult két emberé, akik egészen eltérő következtetésre jutottak hatalomról, szabadságról, kereszténységről és a gyengékkel szembeni állami felelősségről.

A szakítás 2011 után intézményi konfliktussá vált. Az új egyházi törvény következtében a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elveszítette korábbi egyházi jogállását és az ahhoz kapcsolódó jogosultságok jelentős részét. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága 2014-ben több magyar vallási közösség ügyében kimondta, hogy az állam megsértette az egyesülési szabadságot a vallásszabadság fényében, és különösen kifogásolta a politikailag befolyásolt újraregisztrációs rendszert és az eltérő bánásmódot. Iványiék helyzete ennek ellenére hosszú éveken át rendezetlen maradt. A MET és az Oltalom intézményei pénzügyi válságok sorát élték át, iskoláik egy részét elvesztették, a szociális hálózatuk pedig folyamatos finanszírozási nyomás alatt működött.

Ez az időszak tette Iványit az Orbán-rendszer egyik legismertebb civil ellenfelévé. Ő maga is mind élesebben beszélt a kormányról, Orbán politikáját többször a kereszténység lényegével összeegyeztethetetlennek nevezte. A 2022-es NAV-razziát követő ügy tovább mélyítette a konfliktust. A hatóságok a Dankó utcai központban tartottak kutatást, a helyszínen dulakodás alakult ki, majd évekkel később Iványi és több politikus ellen csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak miatt emeltek vádat. A büntetőper 2026-ban kezdődött meg. Iványi tagadja a bűnösségét, ítélet nincs. Egy államfőjelöltség esetén ezt nem lehetne félretenni: a folyamatban lévő ügy jogilag és politikailag is különleges helyzetet teremtene, miközben támogatói éppen a meghurcoltatás bizonyítékaként tekintenek rá.

Mindezek után érthető, miért vonzó sokak számára Iványi Gábor elnökjelöltsége. A köztársasági elnöki tisztség az elmúlt években erősen veszített a politikai táborok fölött álló intézmény képéből. Egy olyan személy, aki évtizedeken keresztül hajléktalanokkal, mélyszegénységben élőkkel, menekültekkel és társadalmi peremre szorult emberekkel foglalkozott, más hangsúlyt adhatna a hivatalnak. Iványi számára az állam méltósága nehezen választható el az emberi méltóságtól. Az elnöki beszédekben ez nem retorikai dísz lenne, mert saját életének jelentős része erre a gondolatra épült.

Előnye az is, hogy a jelenlegi kormányzó erőhöz sem tartozik. Ha a Tisza olyan államfőt keres, aki nem a párt apparátusából érkezik, Iványi megfelel ennek a feltételnek. Magyar Péter politikai felemelkedését támogatóan fogadta, a választási fordulat után nyilvánosan gratulált neki, de nincs tiszás pártkarrierje és nem tartozik a kormányzati személyzeti körhöz. Egy új rendszer első elnökénél ez komoly érték lehetne: az államfő nem a győztes párt jutalma lenne, hanem önálló közéleti tekintéllyel rendelkező szereplő.

Ugyanakkor éppen az Orbán-rendszerrel folytatott hosszú, személyes és intézményi küzdelme miatt kérdéses, hogy a Fidesz szavazóinak jelentős része képes lenne-e saját elnökeként elfogadni. A köztársasági elnöknek nem kell politikailag semleges múltúnak lennie, de a hivatalba lépés után minden magyar állampolgárt képviselnie kell. Iványi az elmúlt években nagyon kemény erkölcsi ítéleteket mondott Orbán Viktorról és a Fidesz rendszeréről. Ezeket nem lehet egyszerűen kitörölni az életrajzából. Államfőként bizonyítania kellene, hogy a korábbi üldözött nem a győztesek nevében akar elégtételt venni, és hogy ugyanazzal az érzékenységgel védi azok méltóságát is, akik politikailag nem értenek vele egyet.

Az életkor sem mellékes. Iványi októberben 75 éves lesz, így egy teljes ötéves elnöki ciklus végén nyolcvanhoz közelítene. Az államfői munka nem fizikai megterhelés alapján mérhető, mégis sok utazással, protokolláris eseménnyel, folyamatos nyilvános jelenléttel és válsághelyzetekben komoly döntési felelősséggel jár. A róla készült utóbbi felvételek miatt támogatói között is felmerült, hogy méltányos-e tőle egy újabb, nagy terhelésű közszolgálatot kérni. Ez nem alkalmassági ítélet, inkább gyakorlati szempont: az elnök személyéről döntőknek ezt is mérlegelniük kellene.

Van egy kevésbé látványos, de fontos kérdés is: mennyire illik egy aktív lelkész a világnézetileg semleges állam élére? Magyarország köztársasági elnöke természetesen lehet vallásos ember, sőt egyházi személy múltja sem kizáró ok. Iványi javára szól, hogy szolgálatában mindig erős volt a felekezeti határokon túli szociális szemlélet, és intézményei nem csak saját vallási közösségének tagjaival foglalkoztak. Mégis új helyzet volna számára, hogy az országot katolikusok, reformátusok, zsidók, muszlimok, más vallási közösségek tagjai és nem hívők közös politikai közösségeként kell képviselnie. Ezt a szerepet vélhetően el tudná választani a lelkészi hivatástól, de a jelöléskor erről is világosan beszélnie kellene.

Iványi Gábor tehát nem a klasszikus közjogi elnökjelölt. Nincs alkotmánybírói vagy legfelsőbb bírósági múltja, mint több más névnek a mostani jelöltlistákon. Erőssége máshol van: a személyes hitelességben, a szociális érzékenységben, a diktatúrával és később a politikai túlhatalommal szembeni következetes ellenállásban, valamint abban, hogy a köztársaságot elsősorban emberek közösségeként látja. Egy átmeneti korszakban éppen ilyen államfőre is lehet igény, aki a jogi újjáépítés mellett az ország lelki és társadalmi sebeiről is beszél.

A jelöltségének mégis akkor volna valódi értelme, ha nem az Orbán-rendszer elleni jutalomként tekintenének rá. Iványi történetéből könnyű volna politikai elégtételt készíteni: akinek egyházát megfosztották a státuszától, intézményeit pénzügyi nyomás alá helyezték, irodáit átkutatták és büntetőeljárás indult ellene, most beköltözik a Sándor-palotába. Ez erős kép, de rossz elnöki program. A tisztséghez ennél több kell. Annak bizonyítása, hogy a személyes sérelmekből nem bosszú, hanem intézményi önmérséklet következik.

Talán ez a legérdekesebb próba Iványi Gábor számára. Egész közéleti pályáján azt hirdette, hogy a hatalom értékét az mutatja meg, hogyan bánik a legkiszolgáltatottabbakkal. Köztársasági elnökként ezt a mércét már saját hatalmára is alkalmaznia kellene. Ha képes volna rá, jelölése jóval többet jelentene egy idős lelkész erkölcsi rehabilitációjánál. Azt üzenné, hogy az államfői hivatal a politikai győztesektől is tarthat távolságot, és az ország egységét nem kötelező egyformaságnak érteni. Hogy valóban ő-e erre a legalkalmasabb, az vitatható. Az viszont nehezen vitatható, hogy az életútja alapján helye van azok között, akikről ezt a vitát komolyan érdemes lefolytatni.