Máshol is fenyegeti az atomenergiát a kiszáradó Duna

Romániában már a hadsereget is bevonták a vízhiány elleni küzdelembe. Augusztus 3-án katonai szakemberek irányított robbantással bontották meg a Duna Bala-ágánál fekvő Prajoaia sziklaképződményt, hogy nagyobb vízmennyiséget tereljenek az Öreg-Duna felé, ahonnan a cernavodăi atomerőmű vízellátása biztosítható. A művelet jól mutatja, milyen rendkívüli helyzetet teremtett a folyó apadása: az ország egyetlen atomerőművének egyik blokkját már leállították, a másik működéséhez pedig naponta újra kell értékelni, elegendő-e a hűtéshez szükséges víz.

A helyzet azért különösen súlyos, mert Cernavodă Románia villamosenergia-rendszerének egyik alapja. A két CANDU-blokk egyenként nagyjából 700 megawatt teljesítményű, normális körülmények között együtt az ország áramtermelésének közel ötödét adják. Az 1-es blokkot július 28-án ellenőrzött módon leválasztották a hálózatról, miután a Duna vízszintje elérte az üzemeltetési eljárásokban meghatározott határértékeket. A 2-es blokk egyelőre termel, de a román vízügyi hatóság augusztus elején már csak négy-öt napnyi mozgástérről beszélt, ha az apadás ugyanilyen ütemben folytatódik.

A vízhozam nagysága érzékelteti igazán a helyzetet. A román határnál, Baziașnál augusztus elején másodpercenként mintegy 1590 köbméter víz érkezett, miközben július sokéves átlaga 4700 köbméter körül van. Az előrejelzés szerint augusztus 7-re 1450 köbméter közelébe süllyedhet a vízhozam, alig valamivel az 1985-ben mért, mintegy 1400 köbméteres történelmi mélypont fölé. Cernavodă térségében a vízszint napi két-három centimétert esett. Ilyen körülmények között már néhány centiméter is meghatározhatja, hogy a vízkivételi rendszer üzembiztosan működhet-e.

Az atomerőművek vízigényét gyakran félreértik. A folyóból érkező víz Cernavodăban és Kozlodujban sem közvetlenül a reaktor aktív zónáját hűti. Mint szakértők figyelmeztetnek arra, a nukleáris primer kör zárt rendszer, a hő a gőzfejlesztőkön keresztül jut a turbinákat hajtó másodlagos körbe. A nagy folyóvízigény elsősorban ott jelentkezik, ahol a turbinából kilépő gőzt újra vízzé kell kondenzálni, illetve ahol a segéd- és biztonsági rendszerek hőjét el kell vezetni. Ehhez folyamatosan hatalmas vízmennyiségre van szükség. Ha a folyó szintje annyira lesüllyed, hogy a szivattyúk vízvétele bizonytalanná válik, a blokkot elővigyázatosságból leállítják. Ez nem nukleáris baleset, éppen a biztonsági szabályok működésének következménye.

Cernavodă sajátossága, hogy a Duna vizét a Duna-Fekete-tenger-csatorna és az ahhoz kapcsolódó vízrendszer közvetíti az erőmű felé. A mostani válságban a román hatóságok több módszerrel próbálnak vizet megtartani ezen az útvonalon. A Bala-ág vízmegosztását módosítják, kotrást végeznek, uszályokkal és kőanyaggal avatkoznak be, most pedig robbantással távolítottak el egy sziklaakadályt. Ezek ideiglenes beavatkozások, amelyek napokat nyerhetnek, de esőt nem tudnak pótolni. A felső Duna vízgyűjtőjén lehulló jelentősebb csapadéknak nagyjából másfél-két hétre van szüksége, mire Cernavodă térségébe ér.

A kiesés következménye nem áll meg az erőmű kerítésénél. A román villamosenergia-rendszer egyszerre szenved a nukleáris kapacitás csökkenésétől, a vízerőművek gyenge termelésétől és a hőség miatt megugró fogyasztástól. Július végén volt olyan esti időszak, amikor a hazai termelés alig haladta meg az 5,2 gigawattot, miközben a fogyasztás 7 gigawatt körül járt, így az import megközelítette az 1,8 gigawattot. Románia egész augusztusra országos energiaügyi készenléti állapotot hirdetett, Ukrajnával áramimportról állapodott meg, Bulgáriával és Görögországgal pedig további esti szállításokról tárgyal. A kormány a nagyfogyasztókat termelésük időbeli átszervezésére, a lakosságot pedig önkéntes takarékosságra kéri.

A román gond azért válik gyorsan regionális problémává, mert Délkelet-Európa villamosenergia-piacai szorosan összekapcsolódnak. Ha egy ország egyszerre több száz vagy több mint ezer megawattot kénytelen pótolni, ugyanazokra a határkeresztező kapacitásokra és ugyanazokra a tartalék erőművekre pályázik, amelyekre a szomszédoknak is szükségük lehet. Hőhullámban ráadásul több országban egyszerre nő a légkondicionálók fogyasztása, miközben az aszály a vízerőműveket is visszafogja. Ilyenkor a nappali napenergia sokat segít, napnyugta után viszont hirtelen nagyobb teher kerül a gázerőművekre, a tárolókra és az importra.

A Duna másik nagy nukleáris kockázati pontja Bulgáriában van. A kozloduji atomerőmű az ország egyetlen nukleáris létesítménye, két működő, egyenként mintegy ezer megawattos VVER-blokkja az éves bolgár villamosenergia-termelés több mint egyharmadát adja. Az erőmű augusztus 2-án még a tervezett menetrend szerint működött, és a bolgár energiaügyi tárca szerint a jelenlegi apadási ütem mellett legalább három hétig nem várható jelentős teljesítménycsökkentés. A helyzetet azonban rendkívüli munkacsoport figyeli, és Szófia folyamatos kapcsolatban áll Szerbiával és Romániával a Duna vízszintjének alakulása miatt.

Kozloduj valamivel kedvezőbb helyzetben van, mert vízkivételi rendszerét kifejezetten szélsőséges folyami viszonyokra tervezték. A parti szivattyútelep egy mély öbölben épült, a létesítmény tervezésekor egy évszázadnyi dunai hidrológiai adatot vettek figyelembe. A rendszer 34 nagy teljesítményű szivattyúval rendelkezik. 2025 nyarán a bolgár erőmű még gond nélkül átvészelte az akkori alacsony vízállást; a 2026-os apadás viszont már évtizedes rekordokat dönt. A bolgár hatóságok ezért a Vaskapu vízerőmű-rendszer lehetőségeiről is egyeztetnek Szerbiával, hátha az üzemrenddel valamennyire segíthető a lefelé haladó víztömeg eloszlása.

A Dunán kívül Franciaország mutatja meg, hogy a nukleáris termelést két irányból is szoríthatja a forró, száraz nyár. Ott gyakran a folyó magas hőmérséklete kényszeríti vissza a reaktorokat még akkor is, amikor fizikailag volna elegendő víz. Az atomerőműből visszajuttatott hűtővíz tovább emelné a hőmérsékletet, ami károsíthatná a vízi élővilágot, ezért szigorú kibocsátási határértékek érvényesek. A Garonne menti Golfech 2-es blokkját idén júniusban, majd júliusban is leállították, amikor a folyó napi átlaghőmérséklete a 28 Celsius-fokos korlát közelébe ért. Hasonló teljesítménycsökkentésekre volt szükség a Rhône, a Seine és a Gironde mellett működő több francia erőműben is.

A kétféle korlátozás műszakilag eltér, de ugyanarra a sérülékenységre mutat. A folyóparti atomerőművek nagy előnye, hogy folyamatosan, időjárástól függetlenül képesek nagy mennyiségű áramot termelni, a hő elvezetéséhez viszont szükségük van megfelelő mennyiségű és megfelelő hőmérsékletű vízre. A klímaváltozás miatt gyakoribbá váló hosszú aszályok és hőhullámok éppen ezt a feltételt gyengítik. Az EDF adatai szerint Franciaországban 2000 óta a magas vízhőmérséklet és az alacsony folyóhozam miatti termeléskiesés éves átlagban csak mintegy 0,3 százalék volt. Ez első pillantásra kevés, de a kiesések jellemzően akkor koncentrálódnak, amikor a rendszer a legnagyobb nyári terheléssel küzd.

A probléma ezért egyre inkább tervezési kérdés. Mélyebbre helyezett vízkivételek, nagyobb tartalékú szivattyútelepek, hűtőtornyok, zártabb vagy hibrid hűtési rendszerek és nagyobb víztározási lehetőségek csökkenthetik a kockázatot. Ezek azonban drága beruházások, és egy meglévő erőműnél sokszor csak részben valósíthatók meg. A folyó ökológiai terhelhetőségét sem lehet korlátlanul kitolni: attól, hogy műszakilag még lenne mód több meleg vizet visszaengedni, a szabályozó hatóságoknak a vízi élővilágot is védeniük kell.

A Duna 2026-os apadása így olyan kockázatot tett láthatóvá, amelyet az európai energiapolitika sokáig másodlagosnak tekintett. A nukleáris üzemanyag hónapokra, sőt évekre előre betárazható, a hűtővizet viszont nem lehet ugyanilyen módon raktárba tenni. Cernavodăban már katonai művelettel próbálnak néhány napnyi biztonsági tartalékot teremteni, Kozlodujban pedig rendkívüli felügyelettel védik a működést. Ha az alacsony vízállás és a szélsőséges hőség gyakoribbá válik, az európai atomerőművek jövőjéről szóló számításokban a folyók állapota éppolyan fontos tényező lesz, mint a reaktorok műszaki élettartama vagy az üzemanyag ára.