Üresen kong a római kormány méregdrága albániai tábora

A római vezetés által megálmodott albániai migrációs központ körüli politikai és jogi csata az elmúlt évek egyik legköltségesebb és legvitatottabb európai migrációs kísérletévé vált. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök kiemelt projektként mutatta be a gjadëri tábort, amely az illegális bevándorlással szembeni határozott fellépés mintaképeként szolgált a jobboldali választóközönség számára. A nagyívű ígéretek ellenére, miszerint idén nyáron a júniusban hatályba lépett új uniós migrációs és menekültügyi paktumra hivatkozva újraindítják az átszállításokat, a valóság teljesen mást mutat. Az új brüsszeli szabályozás ugyanis nem terjed ki a gjadëri létesítményre, amely a folyamatos jogi akadályok miatt októberben úgy éri el működésének kétéves évfordulóját, hogy gyakorlatilag teljesen üresen áll.

Olaszország miniszterelnökének határozott és kemény fellépése a Ceutába érkező migránshullámot követően elsősorban a belpolitikai kényszerekkel magyarázható. Egy évvel a következő olaszországi parlamenti választások előtt Meloni éles versenyben áll a tőle jobbra elhelyezkedő politikai riválisaival, miközben próbálja nyomás alatt tartani az Európai Uniót. A római kormány célja az, hogy elfogadtassa és működőképessé tegye az albániai modellt, igazolva a korábbi jelentős beruházásokat és megakadályozva a projekt teljes kudarcként való elkönyvelését. Az uniós belügyminiszterek rendkívüli tanácskozásán Róma más partnerekkel együtt azt szorgalmazza, hogy az Európai Unió gyorsítsa fel a harmadik országokban létesítendő visszatérési központok kialakítását, viszont ezek finanszírozását már közvetlenül brüsszeli forrásokból biztosítsák. Az albániai tábor ugyanis az alacsony kihasználtság ellenére hatalmas anyagi terhet ró az olasz költségvetésre.

A gjadëri komplexum üzemeltetése a római kormány hivatalos adatai szerint évente 138 millió euróba kerül, miközben az olasz ellenzéki pártok becslései alapján a teljes számla a projekt lefutása során a hatszázmillió eurót, sőt az egymilliárd eurót is elérheti. A létesítmény körüli jogi bizonytalanságok a mai napig tisztázatlanok, mivel az Európai Unió Bíróságának még határoznia kell az olasz bírák által benyújtott utolsó jogorvoslati kérelmekről. A luxembourgi testület döntése legkorábban az ősz folyamán várható, így addig minden érdemi művelet szünetel. Matteo Piantedosi olasz belügyminiszter abban bízik, hogy a bíróság Olaszországnak ad igazat, és a központ még az év vége előtt teljes kapacitással működésbe léphet, ám az elemzők és jogi szakértők ezt rendkívül bizonytalan kimenetelűnek tartják.

Az albániai modell egy drága politikai csapdává vált a római miniszterelnök számára, aki könnyen lehet, hogy idővel kénytelen lesz végleg feladni a projektet, hiszen az új uniós szabályozás lényegesen szigorúbb és lényegesen olcsóbb megoldásokat tesz lehetővé. A gjadëri táborban az átlagos kihasználtság havonta mindössze húsz fő körül alakult, miközben a tervezett kapacitás eredetileg hatezer fő átmeneti elhelyezését célozta meg. Az elfogadott uniós migrációs paktum értelmében a jövőben lehetőség nyílik arra, hogy a menedékkérőket közvetlenül egy olyan harmadik országba küldjék, amelyet biztonságosnak minősítenek és elismernek, mint például egyes balkáni államokat. Egy másik, előkészítés alatt álló európai visszatérési jogszabály pedig lehetővé teszi majd a kiutasításra váró migránsok harmadik országokba történő átszállítását. A kiszivárgott hírek szerint az Európai Unió már tizenkét országgal folytat tárgyalásokat erről a lehetőségről, köztük Ruandával, Ghánával, Szenegállal, Tunéziával, Líbiával, Mauritániával, Egyiptommal, Ugandával, Üzbegisztánnal, Örményországgal, Montenegróval és Etiópiával.

A fő problémát az jelenti, hogy az olasz-albán megállapodás szerkezete alapvetően eltér a Brüsszel által jelenleg szorgalmazott új iránymutatásoktól. A gjadëri tábor olasz felségterületnek minősül, ahol az európai uniós jogszabályok és normák érvényesülnek. Ez a konstrukció jogilag elavulttá válhat az új szabályozási környezetben. Giorgia Meloni egyetlen vigasza az lehet, hogy úttörőként hivatkozhat magára a harmadik országbeli kiutasítási központok gondolatának felvetésében. A Maastrichti Egyetem jogi kutatói ugyanakkor rámutatnak, hogy az Európai Unió által tervezett új rendszerek az emberi jogok tiszteletben tartása szempontjából még aggasztóbb helyzetet teremthetnek, miközben újabb bonyolult jogi kihívásokat generálnak.

A római kormány sorsa jelenleg az Európai Unió Bíróságának kezében van. A luxembourgi testületnek két különálló eljárásban három kulcsfontosságú kérdésre kell választ adnia. Az egyik eljárásban azt kell tisztázni, hogy elküldhető-e egy harmadik országba a kiutasításra váró illegális bevándorló, valamint legális-e ott fogva tartani azt a személyt, aki menedékkérelmet nyújtott be. A hatályos uniós irányelvek alapján a kérelmezőnek joga van megvárni a döntést az adott tagállam területén. A jogi viták középpontjában az áll, hogy a gjadëri központ tekinthető-e minden szempontból olasz területnek, vagy ez csupán egy jogilag tarthatatlan elméleti konstrukció. A másik ügyben a bíróság azt vizsgálja, hogy az egész olasz-albán megállapodás törvényes-e, mivel a menekültjog és az azzal kapcsolatos döntéshozatal közösségi hatáskörbe tartozik, így egyetlen tagállam sem hozhat erről önállóan egyoldalú döntéseket.

Az Európai Unió főtanácsnokai előzetes, nem kötelező érvényű véleményükben kedvező értékelést adtak Olaszország számára, azzal a feltétellel, hogy az albániai központban maradéktalanul garantálják az uniós jog által biztosított alapvető emberi jogokat. Ezen elvárások teljesítése a gyakorlatban komoly akadályokba ütközik, hiszen a családtagok és a jogi képviselők látogatásának, valamint a folyamatos kapcsolattartásnak a biztosítása egy más országban található zárt létesítményben rendkívül nehezen kivitelezhető.

Amennyiben az Európai Unió Bírósága elmarasztaló ítéletet hoz Olaszországgal szemben, az albániai modell végleg ellehetetlenül. A szakértők szerint egyetlen más európai tagállam sem érdekelt abban, hogy lemásolja az olasz kísérletet, mivel az rendkívül drága és rendkívül alacsony hatékonyságot mutat. Ha viszont a bíróság Rómának ad igazat, Meloni politikai győzelmet könyvelhet el a választások előtt, majd a megfelelő időpontban áttérhet az Európai Unió által biztosított olcsóbb és egyszerűbb eljárások alkalmazására.

Az olasz-albán megállapodás 2024 októberi hatálybalépése óta folyamatosan akadályokba ütközött az olasz bíróságokon. A hazai bírák rendszeresen megkérdőjelezték a gyorsított határmenti eljárások alkalmazhatóságát az úgynevezett biztonságos származási országokból, például Bangladesből és Egyiptomból érkező migránsok esetében. A jogi elutasítások hatására a római kormány felfüggesztette az átszállításokat, és a gjadëri központot átsorolta kiutasítási tartózkodási központtá. A működés ennek ellenére szinte minimális maradt: a központon áthaladó mintegy hatszáz kiutasítási határozattal rendelkező személy közül kevesebb mint száz főt tudtak ténylegesen visszaszállítani származási országába, míg az eltávozók döntő többsége kénytelen volt visszatérni Olaszország területére.

A római kabinet által kidolgozott eredeti terv havi háromezer fős kapacitással számolt, ezzel szemben a valóságban a havi átlagos létszám a húsz főt sem érte el. Bár az Európai Unió Bírósága egy korábbi, 2025 augusztusában kiadott állásfoglalásában elismerte a tagállamok jogát a biztonságos országok listájának összeállítására, fenntartotta a bírói felülvizsgálat lehetőségét minden egyes egyedi esetben. Az új uniós migrációs paktum feloldotta ezt az akadályt, ám az albániai modell továbbra is a fennmaradó jogi kérelmek és a bíróság döntések hálójában ragadt, miközben a fenntartási költségek napról napra növekednek.