Veszélyben a gázai béketerv a telepesek miatt

Súlyos akadályokba ütközött az amerikai vezetés által szorgalmazott gázai béketerv felépítménye, mivel az izraeli belpolitikai kényszerek és a Netanjahu-kormány koalíciós partnereinek nyíltan felvállalt törekvései közvetlenül szembehelyezkednek Washington diplomáciai elképzeléseivel. A Fehér Ház nyilvános jelzései szerint Donald Trump elnök mély csalódottságának adhat hangot, amennyiben a megegyezési folyamat elakad. A helyszíni folyamatok és a jeruzsálemi politikai megnyilvánulások alapján ugyanakkor ez a patthelyzet szinte elkerülhetetlenné vált. A nemzetközi koordinációs testületek korábban azt valószínűsítették, hogy a Hamász hajlandóságot mutat a fegyverzet beszolgáltatására és a katonai műveletek leállítására, ami utat nyithatott volna az izraeli védelmi erők ütemezett visszavonulásának, valamint egy technokrata ügyvezető közigazgatás felállításának. A gyakorlatban azonban a feltételrendszerek feloldhatatlan kört alkotnak: a palesztin fegyveres csoportok kizárólag a teljes izraeli kivonulás esetén hajlandóak letenni a fegyvert, míg az izraeli vezetés a fegyvermentesítés teljes körű megvalósulásáig kizárja a csapatok visszahúzását.

A katonai patthelyzet közepette az izraeli hadsereg a hetek folyamán tovább szélesítette ellenőrzési tartományát a Gázai övezetben. A partszakasz megszállt és ellenőrzött részeit elválasztó, úgynevezett sárga vonalat a szárazföldi alakulatok ismételten nyugati irányba tolták el. Ezen műveletek eredményeként az izraeli védelmi erők jelenleg a Gázai övezet területének több mint 65 százalékát tartják közvetlen katonai ellenőrzés alatt. Benjámin Netanjahu miniszterelnök a nyilvánosság előtt egyértelművé tette, hogy a jelenlegi területfoglalási aránnyal nem tekinti lezártnak a katonai jelenlétet, és a választási kampányban a megszállási zóna 70 százalékra történő kiterjesztését vetítette előre a választók számára.

A közeledő választási küzdelmek hatására a gázai jövőkép a belpolitikai diskurzus abszolút középpontjába került. A kormánykoalíció szélsőjobboldali szárnya olyan határozott választási ígéretekkel lép fel, amelyek alapjaikban hiúsítják meg a nemzetközi béketerv végrehajtását. A kormányzati partnerek nyíltan követelik a zsidó telepek újbóli felépítését a Gázai övezet északi részén. Bezalel Szmotrics pénzügyminiszter, a Vallásos Cionisták pártjának vezetője nyilvánosan kijelentette, hogy három észak-gázai település végleges építési és benépesítési tervei már elkészültek, az előkészítő dokumentumok a fiókban állnak, és a kivitelezés azonnal megkezdődhet. Szmotrics megfogalmazása szerint az egyetlen akadályt maga a miniszterelnök jelenti, aki egyelőre visszatartja a hivatalos engedélyek kiadását.

A telepes mozgalmak és a szélsőjobboldali kabinettagok célja a 2005-ben végrehajtott egyoldalú izraeli kivonulás felülbírálása. A több mint két évtizeddel ezelőtt felszámolt Gush Katif településcsoport 21 zsidó kisközösségnek adott otthont, ahol mintegy nyolcezer izraeli állampolgár élt a palesztin lakosság közvetlen szomszédságában. Az akkori Ariel Saron vezette kormányzat a fenntartási költségek és a biztonsági kockázatok miatt döntött a lakosok kitelepítése és a házak lerombolása mellett. Az áthelyezések emléke a jobboldali radikális körökben a mai napig élő sérülésként jelenik meg, amelyet a jelenlegi háborús helyzetben igyekeznek politikai tőkévé formálni.

Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter és Bezalel Szmotrics jelenleg a korábbi Nizanit, Dugit és Elei Sinai települések helyreállításáért küzd. Érvelésük szerint a katonai események utáni állapotok a húsz évvel ezelőtti helyzettel szemben kedvezőbb feltételeket teremtenek a betelepítéshez. Az övezet északi területeinek infrastrukturális megsemmisülése és a palesztin lakosság déli, illetve nyugati irányba történő elmozdulása nyomán a korábbi sűrűn lakott palesztin települések megszűntek közvetlen szomszédságot jelenteni. Jelenleg mintegy kétmillió palesztin lakos zsúfolódik össze a Gázai övezet fennmaradó, mindössze 32 százalékos területén.

A belpolitikai nyomás a kormánypárton belül is folyamatosan növekszik. Iszrael Katz védelmi miniszter és a Likud párt több magas beosztású tisztségviselője szintén támogatásáról biztosította az észak-gázai építési elképzeléseket. Benjámin Netanjahu hivatalosan nem cáfolta a telepalapítási szándékokat, ugyanakkor a kabinet elé sem terjesztette a javaslatokat. A miniszterelnöki tartózkodás döntően a washingtoni diplomáciai nyomásgyakorlásra vezethető vissza, mivel az amerikai adminisztráció éles nemtetszését fejezné ki az egyoldalú lépések miatt. Netanjahu a párton belüli kritikus hangok elfojtása érdekében biztonsági okokra hivatkozva elhalasztotta a Likud belső bírálati listás választásait, megelőzve a radikális szárny megerősödését.

A katonai műveletek intenzitása eközben nem csökkent a térségben. A gázai békebizottság megbízottja, Nikolaj Mladenov éles bírálattal illette az éjszakai légi csapásokat, amelyek során civil áldozatokról és egészségügyi szállítmányok megsemmisüléséről számoltak be a nemzetközi segélyszervezetek. A helyi humanitárius jelentések alapján az újabb katonai akciókban tizenhét palesztin állampolgár veszítette életét, köztük több kiskorú. A humanitárius helyzet romlása és a katonai ellenőrzési zónák folyamatos szélesítése mellett a béketerv megvalósítására tett nemzetközi kísérletek egyre inkább háttérbe szorulnak a helyi politikai érdekekkel szemben.