Tömeges átállásokkal alakítja át Törökországot az AKP
Bírósági eljárások, korrupciós vádak és fenyegetések árnyékában ellenzéki politikusok sora lép át Recep Tayyip Erdoğan kormánypártjába, ami gyökeresen megváltoztathatja az isztambuli és az országos hatalmi viszonyokat.
Súlyos politikai feszültségek és átalakulások közepette zajlik a török törvényhozási és önkormányzati struktúrák átformálása. Eren Ali Bingöl példája pontosan rávilágít azokra a mechanizmusokra, amelyek a mai Törökországban az ellenzéki sorok megbontását eredményezik. A most 33 éves politikus alig 18 esztendősen lépett be a legnagyobb ellenzéki formációba, a Köztársasági Néppártba (CHP), majd két évvel ezelőtt elnyerte az Isztambultól délkeletre fekvő iparváros, Tuzla polgármesteri tisztségét. A közelmúltban mégis átigazolt Recep Tayyip Erdoğan elnök kormánypártjába, az Igazság és Fejlődés Pártjába (AKP). Hivatalos indoklásában a CHP által vezetett isztambuli Főpolgármesteri Hivatal működését bírálta, a háttérben meghúzódó okok azonban egészen más képet mutatnak. Az ellenzéki politikai vezetés állítása szerint Bingölt közvetlen nyomásgyakorlással és fenyegetéssel kényszerítették a lépésre.
Az ellenzék vezetője, Özgür Özel a T24 hírportálnak adott nyilatkozatában felidézte, hogy Bingöl sírva hívta fel őt a döntés előtt, miután egyértelmű választás elé állították: vagy börtönbe kerül, vagy belép az AKP-ba. Mivel a fiatal polgármester nemrégiben nősült meg és kisgyermeke van, a személyes fenyegetés hatására a kormánypárti átlépést választotta, noha a nyilvánosság előtt csupán annyit nyilatkozott, hogy rendkívül nehéz döntést hozott meg. Bingöl esete messze nem egyedi jelenség, az utóbbi időszakban török ellenzéki politikusok egész sora csatlakozott az AKP-hoz. Erdoğan elnök a napokban öt új isztambuli tisztségviselőt üdvözölt személyesen a kormánypárt soraiban, köztük Tuzla polgármesterét. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a pártváltás komoly személyes és jogi előnyökkel járhat a politikusok számára. Nyugat-Törökországban Aydın város polgármestere, Özlem Çerçioğlu éveken át küzdött a hivatali visszaélés gyanúja miatt indított eljárásokkal, ám amint átlépett az AKP-ba, a hatóságok azonnal megszüntették az ellene folyó nyomozást.
A törvényhozási szinten szintén megfigyelhető a kormánypárti frakció folyamatos gyarapodása. A legutóbbi, 2023-as parlamenti választások óta az AKP képviselőcsoportja legalább 14 átlépő politikus révén bővült. Noha a pártváltás a török belpolitikában megszokottabb jelenség, mint a nyugat-európai demokráciákban, és a képviselők gyakran a következő választási esélyeik javítása érdekében váltanak oldalt, a mostani átigazolási hullám egészen sajátos hátterű. A folyamat egybeesik az ellenzéki politikusok ellen indított vizsgálatok és büntetőeljárások példátlan hullámával. Jelenleg több mint két tucat ellenzéki polgármester tölti börtönbüntetését vagy ül előzetes letartóztatásban, többségük ellen korrupciós vádak alapján intézkedtek a hatóságok. Erdoğan kritikusai egyértelműen politikailag motivált eljárásokról beszélnek, rámutatva arra a tényre, hogy az igazságszolgáltatás egyetlen kormánypárti politikussal szemben sem lép fel hasonló szigorral.
Erdoğan elnök visszautasítja a vádakat, és kijelentette, hogy az átlépések hátterében kizárólag az AKP politikai vonzereje áll. Az államfő érvelése szerint a kormánypárt iránti érdeklődés folyamatosan növekszik, miközben az ellenzéki oldal belső kaotikus küzdelmekbe süllyed. Az AKP jelenleg csaknem tizenkét milliós tagságával toronymagasan a legnagyobb politikai szervezet Törökországban. Az Erdoğan által vezetett kormányzat és a kormánypárt teljes ellenőrzést gyakorol az államapparátus, az igazságszolgáltatási rendszer és a hazai médiumok túlnyomó része felett. Az ellenzéki oldalon zajló átrendeződés részeként Özgür Özelt májusban bírósági határozattal elmozdították a CHP éléről, és egy politikailag gyengébb vezetőt ültettek a helyére. Ezt követően Özel Új Párt néven saját formációt hozott létre, ahová a CHP korábbi parlamenti képviselői közül több mint kilencvenen követték. Miközben az ellenzéki csoportok egymással viaskodnak, az AKP az államfő megfogalmazása szerint az ország boldogulásáért dolgozik. A közvélemény-kutatások adatai szerint ugyanakkor az AKP egyelőre nem tudott döntő mértékű választói támogatottság-növekedést elérni az ellenzék szétaprózódásából.
Az átigazolási hullám ennek ellenére alapjaiban változtathatja meg a hatalmi viszonyokat az ország legfontosabb metropoliszában és az országos politikában egyaránt. Isztambulban, ahol a polgármestert és egyben Erdoğan legfőbb politikai kihívóját, Ekrem İmamoğlut tavaly börtönbüntetésre ítélték és bebörtönözték, a városi tanácsból már annyi képviselő lépett át az AKP-ba, hogy a kormánypárt hamarosan megszeretheti a többséget a kommunális parlamentben, annak ellenére, hogy a két évvel ezelőtti helyhatósági választásokon vereséget szenvedett a Boszporusz-parti metropoliszban. Az átlépésekből maga Erdoğan elnök is közvetlen politikai profitot húzhat a jövőbeli elnöki ambíciói szempontjából.
A jelenlegi parlamenti erőviszonyok mellett az AKP és szövetségesei nem rendelkeznek a rendkívüli választások kiírásához szükséges minősített többséggel. A török alkotmányos szabályozás értelmében az államfőnek parlamenti döntésre van szüksége az előrehozott választások elrendeléséhez, ami az egyetlen jogi útja annak, hogy Erdoğan újabb elnöki ciklusért indulhasson. A rendes menetrend szerint a következő parlamenti és elnökválasztást 2028 májusában tartanák Törökországban. Az előrehozott választások kiírásához a törvényhozásnak a 600 fős parlamentben legalább 360 képviselő támogatásával kell meghoznia a határozatot. Jelenleg Erdoğan biztosan csupán 323 szavazatra számíthat, ám minden egyes átigazoló ellenzéki képviselő közelebb viszi a kormánypártot a szükséges küszöbérték eléréséhez.
Az ellenzéki soraiból érkező képviselők integrálása ugyanakkor komoly belső politikai kockázatokat is hordoz magában. Yaşar Aydın, a független BirGün újság elemzője rámutatott arra, hogy miközben a parlamenti mandátumok száma növekszik, a kormánypárti választókörzetben messze nem tapasztalható kitörő lelkesedés az átálló politikusok iránt. Az AKP-nak az ellenzékből érkező új tagok miatt egyre több egymással ellentétes nézetet és politikai hátteret kell egyetlen szervezeti keret között egyesítenie. Az elemzői megfogalmazás szerint egy ilyen belső feszültségekkel és terhekkel megrakott politikai konstrukció hosszú távon működésképtelenné válhat és összeomolhat a saját belső ellentmondásai miatt.
A törökországi belpolitikai folyamatok alakulása az elkövetkező időszakban döntő mértékben függ attól, hogy a kormánypárt képes lesz-e elérni a parlamenti döntéshozatalhoz szükséges kétharmados arányt. Az ellenzéki struktúrák szétforgácsolódása és a bírósági eszközökkel támogatott kormánypárti terjeszkedés teljesen átrajzolja a török demokrácia kereteit. A hatalmi koncentráció növekedése és a kommunális testületek feletti ellenőrzés átvétele egyértelműen jelzi, hogy az AKP minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál a pozíciói megerősítésére a következő választási ciklus előtt.