Halálos fegyverekkel segíti Peking a perzsa államot

Washingtonban komoly diplomáciai és katonai feszültséget keltett az a nyilatkozat, amelyben az amerikai elnök közvetlenül és fenyegetően figyelmeztette a kínai vezetést a Közel-Keletre irányuló fegyverszállítások miatt. Az elnöki figyelmeztetés hátterében az amerikai hírszerző ügynökségek azon bizalmas jelentései álltak, amelyek szerint a Népköztársaság vállalta vállról indítható felületi légvédelmi rakétarendszerek biztosítását az iráni fegyveres erők számára. A katonai felderítés adatai szerint Teherán a szövetséges amerikai és izraeli erőkkel zajló fegyveres konfliktus kellős közepén próbálja megfékezni a területét ért rendszeres légi csapásokat, ehhez pedig Peking technológiai segítségét hívta segítségül. A megállapodások megléte elmélyíti a két nagyhatalom közötti geopolitikai ellentéteket, és alapvetően befolyásolja a közel-keleti térségben zajló hadműveletek kimenetelét.

A vállról indítható légvédelmi rakéták, a közismert MANPADS-rendszerek rendkívüli veszélyt jelentenek a térségben állomásozó amerikai és szövetséges légi kötelékekre. E hordozható eszközök nemcsak a Ormuzi-szoros felett járőröző helikopterekre jelentenek közvetlen fenyegetést, hanem a kis magasságban repülő vadászgépekre, drónokra és cirkálórakétákra is. A mobilis rakéták óriási harcászati előnye, hogy azonnal üzemkész állapotba hozhatók, miközben a szárazföldi kezelők felderítése és megsemmisítése lényegesen nehezebb feladat a csapásmérő kötelékek számára, mint a telepített, statikus légvédelmi ütegek kiiktatása. Az iráni katonai vezetés éppen ezeket a tulajdonságokat kihasználva próbálja megóvni infrastruktúráját a folyamatos bombázásoktól.

Megbízható kiszivárgott dokumentumok tanúsága szerint az iráni védelmi minisztérium egy teheráni székhelyű nemzetközi kereskedelmi, repülési és technológiai fedőcégen keresztül próbált hozzájutni legalább 250 darab QW-12 típusú kínai légvédelmi rakétarendszerhez. Az április elejére datált beszerzési dokumentációból kiderül, hogy a megrendelés értéke meghaladja a 90 millió dollárt, és minden egyes indítóállványhoz két-két rakétát igényelt a perzsa állam. Az iráni haderő évtizedes gyakorlata, hogy ártatlannak tűnő harmadik felek és álcázott kereskedelmi vállalkozások beiktatásával kísérli meg leplezni a tényleges végfelhasználó kilétét, átlépve a nemzetközi szankciós korlátozásokat és a fegyverkereskedelmi tilalmakat.

A kínai gyártmányú QW-12 rakétarendszer a kategóriája egyik leghatékonyabb eszköze a katonai piacon. A rakéta robbanófeje 2160 kilométer per órás sebességgel száguld a kijelölt célpont felé, elkövetkezendő hat kilométeres hatótávolságot és négy kilométeres repülési magasságot biztosítva a kezelők számára. A rendszer legveszélyesebb tulajdonsága, hogy a legkorszerűbb zavaróberendezések és az infravörös elhárító csapdák sem képesek eltéríteni az útvonaláról. Ez a technológiai képesség pontosan megegyezik azzal az igénnyel, amelyet Teherán az amerikai légi fölény ellensúlyozására keres a nemzetközi piacon.

Egy másik, szigorúan bizalmas minősítésű iráni katonai iratból az is megállapítható, hogy a teheráni vezetés már március végén kijelölte a rendszerek üzemeltetéséért és karbantartásáért felelős szakembereit. Az iráni légierő egyik altestparancsnoka által aláírt dokumentum két katonai specialistát vezényelt ki külföldi szolgálatra, kifejezetten a QW-12-es rendszer beszerzésével összefüggő operatív és technikai kiképzés elvégzésére. A nyugati hírszerző szolgálatok értékelése szerint a dokumentum tartalma és felépítése teljesen hiteles, a megnevezett katonák pedig feltehetően közvetlenül Kínában vettek részt a fegyverkezelési tanfolyamokon.

A nemzetközi hírügynökségi jelentések szerint Teherán nem csupán egyetlen csatornán próbálja kielégíteni a rendkívül magas lőszerigényét. A legfrissebb értesülések egy átfogóbb szerződés létezéséről számolnak be, amely mintegy 300–400 darab QW-12-es egység mellett FN-16 típusú légvédelmi rendszerek szállítását is tartalmazza. A szállítások lebonyolítására egy hongkongi közvetítővállalatot iktattak be a felek, a szállítmányok első egységei pedig a következő hetekben megérkezhetnek a közel-keleti országba. Az üzlet lebonyolítása esetén az amerikai–kínai diplomáciai kapcsolatok mélypontra süllyedhetnek.

A kínai külügyminisztérium határozottan visszautasította a fegyverszállításokról szóló információkat, alaptalannak és tényeket nélkülözőnek nevezve a megjelent jelentéseket. Pekingi hivatalos álláspont szerint a Népköztársaság mindig is a béke megteremtése és a feszültségek csökkentése mellett foglalt állást az amerikai–iráni konfliktusban. Ennek ellenére a teheráni rezsimnek égető szüksége van a légvédelmi kapacitások azonnali pótlására. A tavalyi tizenkét napos fegyveres összecsapások során az iráni légvédelem szinte a teljes rakétakészletét elhasználta, így az ország légi tere szinte védtelenné vált a szövetséges csapásmérésekkel szemben.

A hírszerzési információk azt jelzik, hogy az iráni vezetés már a jelenlegi év elején kísérletet tett nemcsak a vállról indítható eszközök, hanem a legkorszerűbb telepített rakétarendszerek és többfeladatú harci repülőgépek megvásárlására is Kínától. Peking azonban a közvetlen amerikai megtorlástól és a gazdasági szankcióktól tartva kezdetben halogatta a döntést, ám a közel-keleti események eszkalációja és a geopolitikai érdekek átrendeződése felülírta a korábbi óvatosságot. A szállítások megindulása jelentősen megnöveli az amerikai légi hadviselés kockázatait és költségeit a térségben.

A fegyverszállítások hátterében a globális hatalmi blokkok átrendeződése figyelhető meg. Kína számára a teheráni rezsim stabilitása stratégiai fontosságú az energiaszállítások biztosítása és a közel-keleti befolyás megőrzése szempontjából. Bár Peking hivatalosan a semlegesség látszatára törekszik, a háttérben zajló logisztikai és katonai segítségnyújtás világossá teszi, hogy a kínai vezetés nem érdekelt az iráni rendszer összeomlásában. A hongkongi és teheráni fedőcégeken keresztüli áruszállítás lehetővé teszi a közvetlen felelősségvállalás elkerülését, miközben a katonai egyensúly eltolódik.

A vállról indítható légvédelmi eszközök elterjedése a válságövezetben hosszú távú biztonsági kockázatot jelent a polgári repülésre is. A hordozható rendszerek könnyen kikerülhetnek a központi katonai ellenőrzés alól, és regionális fegyveres csoportok kezébe kerülhetnek. A nemzetközi közösség és a légitársaságok kiemelt aggodalommal figyelik a fejlesztéseket, hiszen a kis magasságban repülő kereskedelmi járatok is a potenciális célpontok közé kerülhetnek egy szélesebb körű katonai eszkaláció esetén.

A szövetséges haderők parancsnoksága kénytelen módosítani az alkalmazott légi harcászatot a QW-12 és FN-16 rendszerek feltételezett jelenléte miatt. A kis magasságú csapásmérések és a helikopteres támogató hadműveletek átértékelése elkerülhetetlenné válik, ami lassítja a katonai célpontok megsemmisítésének ütemét. Washington és Peking viszonyában a titkos fegyverkiadás újabb törésvonalat hoz létre, amely a tőkepiaci és a kereskedelmi kapcsolatokra is kihatással lesz a következő időszakban.