Nulla százalék áfa: ennyit nyerhetünk a patikai számlán

Szeptember 1-jétől áfamentessé válhatnak a vényköteles gyógyszerek Magyarországon, ha az Országgyűlés elfogadja a kedden benyújtott törvénymódosítást. A változás az egészségügyi oxigént és az orvosi radioaktív izotópokat is érinti, mivel ezek is a mostani ötszázalékos gyógyszeráfa alá tartoznak. A recept nélkül megvásárolható készítmények viszont kimaradnak a kedvezményből. A politikai üzenet könnyen érthető: a beteg embernek kevesebbet kelljen fizetnie. A pénztárnál érzékelhető hatás azonban jóval szerényebb annál, mint amit a nulla százalékos kulcs látványa elsőre sugall.

Az első félreértést maga a százalékszám okozhatja. Ha egy gyógyszer ma 10 000 forintba kerül, ebben már benne van az 5 százalékos áfa. A nettó ár 9524 forint körül van, az adótartalom pedig hozzávetőleg 476 forint. Ha a nettó ár nem változik, a nulla százalékos kulcs tehát 9524 forintos új fogyasztói árat eredményez. A vevő megtakarítása a jelenlegi bruttó árhoz képest 4,76 százalék. Ötezer forintos kiadásnál ez 238, húszezer forintnál 952, harmincezernél 1429 forint. Egy háztartásnak, amely havonta 10 ezer forintot fizet teljes áron vényköteles készítményekért, egy teljes évben nagyjából 5700 forint maradna a zsebében.

A nyugdíjasok és a krónikus betegek esetében azonban ennél összetettebb a kép, mert a receptre kiváltott gyógyszerek jelentős része társadalombiztosítási támogatást kap. Egy havi 8000 forintos, teljes egészében saját zsebből fizetett gyógyszerkiadásnál a könnyítés körülbelül 381 forint lenne. Ha valaki 20 ezer forintot fizet ilyen készítményekért, 952 forintot takaríthat meg, 30 ezer forintnál pedig 1429 forintot. Ezek szemléltető példák: a tényleges nyereséget az dönti el, milyen készítményeket szed valaki, azok közül melyik támogatott, milyen támogatási kategóriában van, és mekkora a beteg által fizetendő térítési díj.

A magyar rendszerben a normatív gyógyszertámogatás tipikusan a közfinanszírozás alapjául elfogadott bruttó fogyasztói ár 80, 55 vagy 25 százaléka. Emelt támogatásnál 90, 70 vagy 50 százalékos kulcsok is vannak, egyes kiemelt készítményeknél pedig a beteg főszabály szerint dobozonként 300 forintos térítési díjat fizet. Ez azért lényeges, mert a bruttó árba épülő áfát támogatott gyógyszernél eddig sem kizárólag a beteg állta. A támogatás arányának megfelelő részét az egészségbiztosító fizette meg.

Vegyünk egy 10 000 forintos, 80 százalékban támogatott készítményt. A beteg jelenleg 2000 forintot fizet, az egészségbiztosító 8000-et. Az áfa eltörlése után – változatlan nettó ár és változatlan támogatási arány mellett – a gyógyszer ára 9524 forintra csökkenne. A beteg önrésze körülbelül 1905 forint lenne, vagyis mintegy 95 forinttal járna jobban. Az egészségbiztosító kiadása 7619 forintra mérséklődne, vagyis csaknem 381 forinttal. Ugyanannak az adócsökkentésnek ebben a példában nagyjából négyötöde az állami finanszírozó kiadását mérsékli, egyötöde jelenik meg közvetlenül a beteg pénztárcájában.

Az 55 százalékos támogatási kategóriában ugyanennek a 10 000 forintos készítménynek a betegoldali megtakarítása körülbelül 214 forint, az egészségbiztosítóé 262 forint. 25 százalékos támogatás mellett a beteg mintegy 357, a finanszírozó 119 forinttal jár jobban. Támogatás nélküli, de vényköteles gyógyszernél a teljes 476 forintos áfatartalom a vásárlónál maradhat. A valós elszámolás ennél bonyolultabb lehet a referenciaárak, fix támogatások és a különböző térítési szabályok miatt, ezért minden készítményre nem alkalmazható ugyanaz az egyszerű képlet. A tendencia mégis világos: minél nagyobb részt fizet a tb, annál kisebb a beteg közvetlen nyeresége az áfacsökkentésből.

A kiemelten támogatott, 300 forintos dobozdíjas készítmények különösen jól mutatják a korlátot. Ha a jogszabály a fix betegterhet változatlanul hagyja, az áfa eltűnése egy ilyen gyógyszernél alig vagy egyáltalán nem csökkenti a beteg által fizetendő összeget, miközben az egészségbiztosító finanszírozási terhe mérséklődhet. Vagyis a költségvetési hatás és a családoknál maradó pénz nem azonos összeg. Ez nem teszi értelmetlenné a lépést, csak azt jelenti, hogy az intézkedés társadalmi hatását nem lehet pusztán az elengedett adóbevételből kiszámolni.

A kormány számítása szerint a vényköteles készítmények nullás kulcsa teljes évben nagyjából 7 milliárd forint bevételkiesést jelenthet, az idei négy hónapra ennek mintegy harmada jut. Ez a magyar költségvetés méretéhez képest kezelhető összeg, és lényegesen kisebb annál, amibe valamennyi gyógyszer áfamentessége kerülne. Az utóbbira 24–27 milliárd forintos éves becslés jelent meg. A különbség részben abból fakad, hogy a recept nélkül kapható fájdalomcsillapítók, lázcsillapítók, megfázás elleni szerek és más gyakran vásárolt termékek továbbra is ötszázalékos adóval kerülnek a patikákba.

Az átlagos közvetlen lakossági nyereség még szerényebb lehet. Gyógyszeripari szakértői becslések szerint az áfamentesség egy fogyasztóra jutó hatása éves átlagban ezer forint alatt maradhat. Ez elsőre meglepően kevésnek tűnik, de összhangban van a támogatási rendszer működésével: a drágább, krónikus betegségekre szedett vényköteles készítmények árának sokszor csak töredékét fizeti a beteg. Egy „átlagos nyugdíjasra” ezért nem lehet egyetlen megbízható havi összeget ráhúzni. Aki néhány erősen támogatott készítményt vált ki, akár csak néhány tíz vagy száz forintot nyerhet havonta; aki drágább, kevésbé támogatott receptes szerekért fizet, annak a könnyítés ennek többszöröse lehet.

A gyógyszerek adóztatása európai összevetésben igen változatos. Magyarország jelenlegi 5 százalékos kulcsa már most is az alacsonyabbak közé tartozik. Spanyolországban 4, Franciaországban a támogatott készítményeknél 2,1, Luxemburgban 3 százalék az áfa. Belgiumban és Portugáliában 6, Lengyelországban 8, Hollandiában 9, Csehországban 12, Németországban 19, Dániában pedig 25 százalékot alkalmaznak a receptköteles gyógyszerekre. Málta nulla százalékot használ, Svédországban a vényköteles készítmények áfamentesek, miközben az OTC-termékekre 25 százalék jut. Szlovákiában szintén nagy az eltérés: a receptköteles gyógyszerekre 5, a recept nélküliekre 23 százalék vonatkozik. A szeptemberi magyar változtatás tehát az európai mezőny legalsó adósávjába vinné a receptes készítményeket.

Jogilag ennek már évek óta nincs uniós akadálya. Az európai áfaszabályok 2022 áprilisa óta lehetővé teszik, hogy a tagállamok a gyógyszerekhez hasonló alapvető szükségletek egy részénél nulla százalékos kulcsot alkalmazzanak. A korábbi Fidesz-kormány ennek ellenére megtartotta az 5 százalékot. Ez különös hátteret ad annak, hogy Takács Péter volt egészségügyi államtitkár, ma fideszes képviselő most a kormányénál szélesebb csökkentést követel, és valamennyi gyógyszer áfájának eltörlését javasolja.

A vita másik fele a Tisza korábbi ígéreteiről szól. Magyar Péter 2025 márciusában előbb általában a gyógyszerek áfamentességéről beszélt, néhány nappal később pedig kifejezetten minden gyógyszer nulla százalékos kulcsát említette, a Nemzet Hangja konzultáció kérdése is általánosan a gyógyszerek áfájáról szólt. Később azonban a párt kommunikációja szűkült: 2025 őszétől, majd a 2026-os programban már egyértelműen a vényköteles gyógyszerek áfájának eltörlése szerepelt. Takács Péternek tehát van alapja arra, hogy a korábbi, szélesebb ígéretet számon kérje, a kormány pedig joggal hivatkozhat arra, hogy a választás előtti részletes program már a receptes készítményekre korlátozta a vállalást.

A két változat között társadalompolitikai különbség is van. A vényköteles körre szűkített kedvezmény elsősorban azokat célozza, akik betegség miatt rendszeresen gyógyszert szednek. Az összes gyógyszer nullás kulcsa a recept nélkül vásárolt készítményeket is olcsóbbá tenné, így jóval több emberhez jutna el, de a költségvetési ára többszörös volna. Az általános adócsökkentés ráadásul nem tesz különbséget jövedelem szerint: ugyanazt a százalékos kedvezményt kapja a magas jövedelmű és a létminimum közelében élő beteg. A legsérülékenyebb csoportoknál ezért a támogatási kulcsok, a térítési díjak és a közgyógyellátás szabályai legalább akkora jelentőségűek, mint maga az áfa.

Az is sokatmondó, hogy a háztartások gyógyszerkiadása összességében hatalmas tétel, miközben az egy betegre jutó áfanyereség többnyire szerény. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a magyar háztartások 2024-ben több mint 600 milliárd forintot költöttek gyógyszerekre. Nemzetközi adatok alapján a kiskereskedelmi gyógyszerkiadások nagyobb részét a vényköteles szerek adják, de ezek jelentős hányadát közfinanszírozás támogatja. Ez magyarázza azt a látszólagos ellentmondást, hogy a nullás kulcs politikailag látványos, a legtöbb beteg havi kasszájában mégis néhány száz forintos változást okoz.

A legnagyobb közvetlen nyertesek azok lehetnek, akik rendszeresen vásárolnak drágább, kevéssé támogatott vagy támogatás nélküli vényköteles készítményeket. Egy havi 30 ezer forintos ilyen kiadásnál már közel 17 ezer forint lehet az éves megtakarítás. Erősen támogatott gyógyszereknél ugyanekkora bruttó gyógyszerérték mellett a betegnél maradó összeg jóval kisebb. A rendszer egészében ugyanakkor az egészségbiztosító megtakarítása is közpénz: ha a finanszírozó kevesebbet fizet ugyanazért a gyógyszerért, a felszabaduló forrás elvileg más kezelésekre, készítmények támogatására vagy az egészségügy más kiadásaira fordítható. Ehhez azonban átlátható költségvetési elszámolás kellene, különben a beteg szempontjából láthatatlan marad, mi történik a megtakarított összeggel.

A szeptemberi változás ezért valódi, de korlátozott könnyítésnek ígérkezik. A nulla százalék jól kommunikálható szám, mégis félrevezető lenne úgy tenni, mintha ettől érdemben megoldódna a gyógyszerhez jutás pénzügyi terhe. Egy átlagos patikai vásárlásnál százakról, nagyobb havi saját kiadásnál egy-két ezer forintról beszélünk. A krónikus betegek számára sokszor fontosabb kérdés, milyen támogatási kategóriába kerül a készítményük, mekkora az önrész, van-e olcsóbb helyettesítő szer, és hozzáférnek-e az új terápiákhoz. Az áfamentesség ezek közül egyetlen elemet változtat meg – kellemesen, érzékelhetően, de messze nem mindent eldöntő mértékben.