Centik döntöttek a magyar áramellátás sorsáról

Néhány milliméteren múlt, hogy Magyarországnak ne kelljen először szembenéznie a paksi atomerőmű teljes leállásával – írja augusztus 5-i számában a Der Standard. Az osztrák lap budapesti tudósítója, Gregor Mayer a Duna rendkívüli apadásából indul ki: a fővárosi rakparton előbukkant az Ínség-szikla, amely ezúttal már alig sziklának, inkább kisebb félszigetnek látszik. Turisták járkálnak rajta, miközben történelmi neve arra emlékeztet, hogy régen a folyó alacsony vízállása miatt leálló malmok liszthiányt, ezzel együtt ínséget jeleztek.

A Der Standard szerint a mai veszély természetesen más természetű, de az ország ellátása szempontjából hasonlóan érzékeny. Budapesttől mintegy száz kilométerre délre a paksi atomerőmű a Duna vizét használja hűtésre. A lap úgy írja, hogy az erőmű két napja már csak egyetlen turbinával működött, miközben felmerült a teljes leállítás veszélye. Magyar Péter miniszterelnök kedd hajnalban közölte: fél kettő körül már csak néhány milliméter választotta el a rendszert attól, hogy az erőművet egészen le kelljen állítani. A vízszint süllyedése végül megállt, reggelre pedig másfél centiméteres emelkedést mértek.

Az osztrák lap hangsúlyozza, milyen jelentős kockázatot jelent ez a magyar villamosenergia-rendszer számára. Paks normális körülmények között a hazai áramigény nagyjából harmadát fedezi. Négy, szovjet tervezésű VVER-440/213-as nyomottvizes blokk működik a telephelyen, az első 1982 végén kapcsolódott a hálózatra. A névleges teljesítmény mintegy 2000 megawatt, a Der Standard beszámolója szerint azonban a kritikus napokban működő utolsó turbina mindössze 240 megawatt körüli teljesítményt adott. Az így kieső kapacitás már akkora, hogy azt részben importárammal kellett pótolni.

A lap szerint ezekben a napokban a magyar energiabiztonság szinte óráról órára a Duna vízállásától függ. Vasárnap este Budapesten kilenc centiméteres vízállást mértek, amelyet történelmi mélypontként ír le a tudósítás. Kedd délben már 15 centimétert mutatott a mérce, miközben az előző évben 64 és 259 centiméter között mozgott a folyó szintje. A legutóbbi adatok enyhe, de folyamatos emelkedést jeleztek, ezért reálisnak látszott, hogy ezúttal elkerülhető a teljes paksi leállás. Ilyenre a lap szerint még soha nem volt példa; korábban egyes blokkokat karbantartás vagy műszaki okok miatt állítottak le.

A cikk felidézi a 2003-as paksi üzemzavart is, amelyet az erőmű történetének legsúlyosabb eseményeként említ. Akkor a 2-es blokkhoz kapcsolódó fűtőelem-tisztítás során történt probléma, és radioaktív anyag is kijutott a környezetbe, bár a közölt adatok szerint a kibocsátás a megengedett értékek alatt maradt. A kiégett fűtőelemek végleges elhelyezése továbbra sem rendezett, 1998 óta a telephely közelében lévő átmeneti tárolóban helyezik el őket. A Der Standard megjegyzi: ez ugyanakkor nem kizárólag magyar probléma, a nukleáris energiát használó országok jelentős részében máig nincs végleges megoldás a nagy aktivitású hulladék elhelyezésére.

Az osztrák lap szerint Pakssal kapcsolatban Magyarországon sokáig kevésbé maga az atomenergia váltott ki politikai vitát, inkább a bővítés módja és az orosz függőség. A cikk felidézi, hogy Orbán Viktor kormánya Vlagyimir Putyin orosz elnökkel kötött megállapodást két új blokk felépítéséről, amelyeket a Roszatom szállítana, a finanszírozás jelentős részét pedig tízmilliárd eurós orosz hitel fedezné. A Der Standard külön kiemeli, hogy a szerződés nyilvános pályázat nélkül, jelentős titkosítás mellett született, és az Orbán-korszak Moszkvához fűződő politikájának egyik jelképes ügye lett.

A lap értékelése szerint az orosz kapcsolat a 2022-es ukrajnai teljes körű invázió után sem veszített jelentőségéből. A tudósítás erősen kritikus Orbán Viktor korábbi politikájával szemben, és úgy fogalmaz, hogy a magyar kormány az Európai Unión belül rendszeresen fékezte vagy gyengítette az Oroszországgal szembeni lépéseket, illetve akadályozta az Ukrajnának szánt támogatások egy részét. A paksi bővítés ebben a megközelítésben energiaügyi beruházás és geopolitikai örökség egyszerre: olyan szerződés, amelyből egy új kormány sem tud egyik napról a másikra kilépni.

A Der Standard szerint Magyar Péter már a választási kampány idején óvatosan beszélt Paks II-ről. Azt ígérte, hogy kormányra kerülve először megvizsgálja az oroszokkal kötött szerződések részleteit. A lap úgy látja, hogy ebben az ügyben a politikai akarat önmagában kevés, hiszen Magyarország jelentős mértékben függ a nukleáris termeléstől, a már megkötött szerződések pedig pénzügyi és jogi kötelezettségeket is jelentenek. A mostani hőhullám és a Duna rendkívüli apadása ehhez új dimenziót adott: kiderült, hogy a meglévő atomerőmű működése maga is egyre érzékenyebb lehet a szélsőséges időjárási helyzetekre.

A bécsi lap külön figyelmet szentel Magyar Péter válságkezelésének. A tudósítás szerint a kormányfő az elmúlt napokban gyakorlatilag az ország első számú energiaválság-menedzserének szerepébe került. Hol a MAVIR irányítóközpontjából, hol Pakson, hol a miniszterelnöki hivatalból jelentkezett be, és rendszeresen tájékoztatta a lakosságot a helyzetről. A lap azt emeli ki, hogy a jelentős paksi kiesés ellenére keddig nem kellett kötelező áramkorlátozást vagy tervezett kikapcsolásokat elrendelni.

Magyar Péter ugyanakkor ismételten arra kérte a háztartásokat és a vállalatokat, hogy önként csökkentsék a fogyasztásukat. Különösen az esti csúcsidőszakban kérte az energiaigényes berendezések használatának visszafogását, az ipari nagyfogyasztóktól pedig azt, hogy tartsák fenn az önkéntes korlátozásokat. A Der Standard szerint a felhívásoknak mérhető hatásuk volt: számos vállalat és intézmény mérsékelte a fogyasztását, egyes üzemek szabadságot rendeltek el, energiaigényes projekteket halasztottak el, visszavették a klímaberendezések használatát és a díszkivilágítást.

A miniszterelnök közlése alapján Magyarország a kritikus napokon 600-700 megawattal kevesebb villamos energiát fogyasztott annál, mint ami egy szokásos nyári napon várható volna. A Der Standard ezt részben Magyar Péter jelenlegi politikai támogatottságával magyarázza: a lap szerint a választás után tovább erősödött a Tisza és a kormányfő népszerűsége, ezért a takarékossági felhívások a társadalom jelentős részénél visszhangra találtak. A cikk ezzel érzékelhetően szembeállítja a jelenlegi válságkommunikációt az előző kormány politikai működésével.

A riport legerősebb képe mégis a folyó marad. Az Ínség-szikla előbukkanása látványossággá vált Budapesten, miközben néhány tucat kilométerrel délebbre ugyanaz az alacsony vízszint az ország egyik legfontosabb erőművét szorította történelmi helyzetbe. A Der Standard beszámolója így a hőhullámot, az energiafüggőséget és a Paks körüli régi politikai vitákat egyetlen történetté kapcsolja össze. A pillanatnyi veszély enyhülhet, ha tovább emelkedik a Duna, a mostani helyzet azonban megmutatta, hogy a magyar energiabiztonság egyik alappillére olyan természeti feltételtől függ, amely a szélsőséges nyarak idején egyre kevésbé tekinthető állandónak.