Ankara lopakodó géppel tör ki az amerikai függőségből
Zöld utat kapott Washingtonból nyolcvan sugárhajtómű kivitele a török hadiipar zászlóshajójához,miközben Ankara gőzerővel teszteli saját fejlesztésű ötödik generációs vadászgépének legújabb prototípusát.
A török hadiipar látványos mérföldkőhöz érkezett a saját fejlesztésű, ötödik generációs harci repülőgépének programjában. A legújabb, P1 jelzésű prototípus a napokban sikeresen teljesítette a gurulási teszteket a földön. A folyamat során a mérnökök a hajtóművek, az alrendszerek és a kormányvezérlés működését ellenőrizték éles körülmények között. A gyártó Turkish Aerospace Industries (TAI) a próbatételt teljes sikernek minősítette. A Kaan névre keresztelt lopakodó vadászgép első prototípusa még 2024 februárjában hajtott végre egy 13 perces tesztrepülést, azóta pedig a szériagyártás előkészítése zajlik Ankarában.
Törökország a dróntechnológiai sikerei után most a legmagasabb kategóriás légi harcászatban törekszik globális piaci jelenlétre. Indonézia már kötelező érvényű vásárlási szerződést kötött a még fejlesztési fázisban lévő Kaan repülőgépekre, miközben Szaúd-Arábia és más öböl menti államok is élénk érdeklődést mutatnak a program iránt. Európai oldalról Spanyolország jelezte elsőként a szándékát a török fejlesztésű gépek esetleges beszerzésére. A többi NATO-szövetséges egyelőre kivár, figyelemmel kísérve a projekt technológiai megvalósíthatóságát.
A Kaan rendszerbe állításának elsődleges célja a török légierőben szolgáló, öregedő F-16-os flotta fokozatos leváltása. A beruházás egyúttal része annak a stratégiai törekvésnek, amely az amerikai fegyverkitettség megszüntetését célozza. Ankara eredetileg a NATO közös F-35-ös programjában kívánt részt venni vásárlóként és alkatrészgyártóként. A folyamat azután feneklett meg, hogy Recep Tayyip Erdoğan török elnök önálló regionális hatalmi politikát kezdett folytatni a Közel-Keleten, a Kaukázusban és Oroszországgal kapcsolatban, kiváltva Washington és több európai főváros éles bírálatát.
A határozott diplomáciai törést az váltotta ki, amikor Törökország megvásárolta Oroszországtól az S-400-as légvédelmi rakétarendszert. Washingtoni és szövetséges védelmi szakértők azzal érveltek, hogy az orosz légvédelem és a legmodernebb amerikai lopakodó vadászgép egyidejű törökországi jelenléte esetén érzékeny technológiai adatok szivároghatnak ki Moszkvába. Emiatt az Egyesült Államok kizárta Törökországot az F-35-ös programból, és törölte a már legyártott gépek leszállítását.
A közel-keleti geopolitikai feszültségek tovább bonyolították a repülőgép-beszerzési folyamatokat. Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök hevesen lobbizott az ellen, hogy Törökország F-35-ös gépekhez juthasson. A gázai konfliktus kirobbanása óta Ankara és Jeruzsálem viszonya kifejezetten ellenségessé vált. Erdoğan nyíltan védelmébe vette a Hamaszt, miközben izraeli elemzők Törökországot közvetlen biztonsági kockázatként kezdték kezelni. Donald Trump amerikai elnök ugyanakkor határozottan elutasította az izraeli aggályokat, kijelentve, hogy Washington külső nyomásra nem módosítja a fegyverértékesítési határozatait.
A török kormány továbbra is reménykedik az F-35-ös programba való visszatérésben, ezzel párhuzamosan viszont felgyorsította a saját Kaan projektjét. A teljes függetlenség elérésének útján jelenleg a hajtómű jelenti a legfőbb technológiai szűk keresztmetszetet. A prototípusokba és az első szériákba az amerikai General Electric cég által gyártott hajtóművek kerülnek. Az amerikai Kongresszusban korábban éles viták övezték a hajtóművek szállítását, és az kiviteli engedélyeket átmenetileg felfüggesztették. Június végén a törvényhozói aggályok ellenére Washington végül jóváhagyta újabb 80 darab sugárhajtómű exportját Törökországba.
A General Electric alkatrészei időleges megoldást nyújtanak a TAI számára, a török hadiipar viszont már megkezdte a saját fejlesztésű sugárhajtóművek tervezését. Szakértői becslések szerint legalább egy évtizedre lesz szükség ahhoz, hogy a török gyártmányú hajtóművek sorozatgyártásba kerüljenek és beépíthetők legyenek a vadászgépekbe. Az amerikai komponensek elhagyásával Törökország teljes exportellenőrzési szabadságot nyer, és Washington jóváhagyása nélkül értékesítheti a Kaan harci repülőgépeket bármely harmadik országnak.
A török légiipar szerkezeti átalakulása jól mutatja a közepes méretű regionális hatalmak törekvését a katonai autonómiára. Az elmúlt évtizedben Ankara szisztémásan építette ki hazai fegyvergyártó kapacitásait, csökkentve az átfogó importfüggőséget a páncélozott járművek, a drónok, a tüzérségi rendszerek és a tengerészeti egységek terén. A Kaan program a török ipari és mérnöki képességek legmagasabb szintű tesztje, amely siker esetén átrajzolhatja a nemzetközi vadászgép-piac erőviszonyait.
A repülőgép-fejlesztési program finanszírozása óriási terhet ró a török költségvetésre. A több milliárd dolláros fejlesztési költségek megtérülése szempontjából elengedhetetlen a külföldi megrendelések biztosítása. A külföldi partnerek bevonása nemcsak a költségek megosztását szolgálja, hanem politikai szövetségeket is épít Délkelet-Ázsiában és a Közel-Keleten. Indonézia részvétele a finanszírozásban és a gyártási folyamatban mintaként szolgálhat más fejlődő országok számára.
A szövetségi politikában Törökország önálló stratégiája folyamatos igazodásra kényszeríti a NATO-t. Ankara jelenléte a szövetség déli szárnyán kulcsfontosságú, technológiai függetlenedése és az orosz, valamint kínai partnerekkel fenntartott kapcsolatai ugyanakkor tartós súrlódási felületet képeznek a nyugati szövetségesekkel. A Kaan sikeres sorozatgyártása bizonyíthatja, hogy egy NATO-tagállam képes a saját lábára állni a legmagasabb technológiai kategóriába tartozó védelmi eszközök előállításában.
A lopakodó képességek megvalósítása a gép sárkányszerkezetének kialakításában, a speciális radarhullám-elnyelő bevonatok alkalmazásában és a belső fegyverterek tervezésében rejlik. A török kutatóintézetek jelentős eredményeket értek el a kompozit anyagok előállítása terén, a rádióelektronikai harcászati rendszereket és az AESA radarokat pedig a hazai Aselsan vállalat szállítja a projekthez. A hazai beszállítói lánc magas aránya biztosítja, hogy a gépek szoftveres és elektronikai kódjai felett Ankara teljes ellenőrzést gyakoroljon.
A globális vadászgép-piacon a Kaan közvetlen versenytársa lehet a dél-koreai, az indiai és a kínai fejlesztésű típusoknak. A nyugati F-35-ös gépek szigorú exportkorlátozásai és magas üzemeltetési költségei miatt sok feltörekvő ország keres alternatívát a légifölény biztosítására. Törökország azt a piaci rést kívánja betölteni, ahol a vásárlók csúcstechnológiás eszközt igényelnek, de mentesülni kívánnak az amerikai politikai feltételek és engedélyezési eljárások alól.
A hajtóműexport washingtoni engedélyezése jelzi, hogy az amerikai kormányzat próbálja egyensúlyban tartani a Törökországgal fenntartott kapcsolatait. A nyolcvan darab hajtómű átadása időt nyer a török légierő modernizációjához, miközben fenntartja az amerikai védelmi ipar jelenlétét a török piacon. A következő évtized döntő lesz abban a tekintetben, hogy a TAI képes lesz-e áthidalni a saját hajtómű fejlesztésével járó technológiai akadályokat, és valóban független szereplővé válni a légi hadiiparban.