Hemingway – Az elveszett nemzedék írója

1925 nyarán egy amerikai társaság érkezett Pamplonába. Napközben bikafuttatást és bikaviadalokat néztek, éjszaka ittak, szerelmek szövődtek, féltékenységek és veszekedések robbantak ki. A társaság egyik tagja Ernest Hemingway volt. Néhány héttel később már írta azt a regényt, amelyből 1926-ban megszületett a Fiesta – A nap is felkel, és vele együtt az „elveszett nemzedék” egyik legfontosabb irodalmi dokumentuma. Száz évvel később Hemingway könyve még mindig azt a kérdést teszi fel: hogyan lehet élni, amikor a régi világ szabályai már összeomlottak, az újak pedig még nem születtek meg?

A Háttérgyár E-book új kötete ebből a centenáriumból indul ki, de nem egyszerűen egy regény történetét meséli el. Azt követi végig, hogyan lett az Illinois állambeli Oak Park rendezett polgári világában felnövő fiúból előbb újságíró, majd háborús sebesült, párizsi emigráns, végül pedig a 20. század egyik legismertebb írója.

Hemingway még tizenkilenc éves sem volt, amikor az első világháború olasz frontján súlyosan megsebesült. A háború, a félelem, a testi sérülés és a halál közelsége később újra és újra visszatért műveiben. A Búcsú a fegyverektől! szerelmi története éppúgy ebből az élményvilágból táplálkozott, mint a Nick Adams-történetek hallgatásokkal és kihagyásokkal teli prózája. Hemingway hamar felismerte: olykor éppen az a legerősebb, amit az író nem mond ki.

1921 végén első feleségével, Hadley Richardsonnal Párizsba költözött. A városban ekkor egymás mellett dolgozott Gertrude Stein, Ezra Pound, James Joyce, F. Scott Fitzgerald és számos más író és művész. Hemingway könyveket kölcsönzött Sylvia Beach Shakespeare and Company üzletéből, vitatkozott, tanult, kapcsolatokat épített – és mindenekelőtt írni tanult. A később ösztönösnek látszó Hemingway-stílus mögött rendkívül tudatos munka, rengeteg olvasás és folyamatos szövegjavítás állt.

A kötet részletesen rekonstruálja az 1925-ös pamplonai nyarat is. Megismerjük azokat a valódi embereket, akikből Lady Brett Ashley, Robert Cohn, Mike Campbell és a Fiesta más szereplői megszülettek. Hemingway nem egyszerűen lemásolta barátait: átalakította, felnagyította, néha kegyetlenül eltorzította őket. Néhány rosszul végződő napból egy egész háború utáni nemzedék állapotrajzát készítette.

De mi történt a sikert követően? A könyv végigkíséri Hemingwayt Key Westen és Afrikán, a spanyol polgárháborún és a második világháborún át Kubáig. Bemutatja Martha Gellhornhoz fűződő viharos kapcsolatát, az Akiért a harang szól megszületését, a háborús tudósító és a magát katonának képzelő Hemingway közötti határ elmosódását, majd a háború utáni válságot és a nagy visszatérést: Az öreg halász és a tenger sikerét és az irodalmi Nobel-díjat.

Közben megszületett „Papa Hemingway” legendája: a vadász, a horgász, a nagyivó, a bikaviadalok rajongója, a háborúk és veszélyek megszállottja. A könyv azonban megmutatja a legenda mögötti ellentmondásokat is. A férfiasság jelképévé vált író legjobb művei gyakran éppen a sebezhetőségről, a félelemről, a veszteségről és a szerelem lehetetlenségéről szólnak. Nőalakjai, faji és társadalmi előítéletei, politikai nézetei ma már olyan kérdéseket is felvetnek, amelyek nélkül Hemingwayt a 21. században nem lehet komolyan olvasni.

Az utolsó fejezetek a testi hanyatlást, az FBI valóban létező megfigyelését, az egyre súlyosabb pszichés válságot és az 1961-es tragikus befejezést vizsgálják. A történet azonban nem ér véget Hemingway halálával. Posztumusz könyvek, vitatott szerkesztések, hatalmas kézirathagyaték és egy máig élő kulturális mítosz maradt utána.

A kötet Mary V. Dearborn modern Hemingway-életrajzára, Michael S. Reynolds magyarul nem olvasható, rendkívül részletes párizsi kutatásaira, Michael Katakis dokumentumgyűjteményére, Lillian Ross személyes portréjára és Clancy Sigal értelmezésére épül. Ezeket amerikai, brit, francia és spanyol archívumok, a John F. Kennedy Elnöki Könyvtár, a Hemingway Society, az amerikai National Archives, az FBI nyilvánosságra hozott iratai és Pamplona centenáriumi forrásai egészítik ki.

Száz év telt el, de a nap még mindig felkel. Hemingway szereplői azért maradtak velünk, mert ugyanazt próbálják megérteni, amit minden bizonytalan korszak emberei: hogyan lehet tovább élni, amikor az a világ, amelyben megtanultunk élni, már nincs többé.