Kína újrahasznosítható rakétákkal hódítja meg a világűrt

Amikor a Hosszú Menetelés 10B hordozórakéta júliusban visszatért szűzútjáról, az alsó fokozat már nem a nyílt tengerbe csapódott be, ahogyan az a korábbi kínai típusoknál megszokott volt. A rakétaegység a légkörbe való visszatérés után precízen lefékezett, és a Dél-kínai-tengeren állomásozó úszó platform közepén landolt, ahol egy speciális kötélrendszer biztonságosan elfogta. Amit Elon Musk és magánvállalata, a SpaceX több mint tíz évvel ezelőtt a világon elsőként vitt véghez, azt a kínai állami tulajdonú CALT vállalat mostanra szintén üzemszerűen megvalósította. Az újrahasznosítható rakétatechnológia elterjedése drasztikusan csökkenti az űreszközök pályára állításának költségeit, kiküszöbölve azt a kapacitásbeli szűk keresztmetszetet, amely eddig Kína átfogó űrstratégiájának legfőbb akadályát jelentette.

Peking polgári és katonai űrkapacitásai rohamléptekkel fejlődnek, közvetlenül kihívás elé állítva az Egyesült Államok technológiai és katonai fölényét, különösen a műholdas kommunikáció és felderítés terén. Az amerikai Center for Strategic and International Studies (CSIS) elemzőintézet legfrissebb jelentése rámutat, hogy a műholdas szolgáltatásokkal és raktérszállítással foglalkozó kínai vállalatok száma a 2014-es néhány tucatról mára hatszáz fölé emelkedett. Kína jelenleg gigantikus méretű műholdgyártó üzemeket épít, amelyek együttes kapacitása elérheti az évi 5000 egység legyártását. A folyamat mögött ugyanaz a központosított stratégia húzódik meg, amelyet Peking korábban az elektromos járművek és más kiemelt ágazatok esetében alkalmazott: központi direktívák, állami ipari támogatások és szelektív piacnyitás ötvözésével gerjesztik a piaci versenyt a nemzeti dominancia elérése érdekében.

A civil és a katonai szféra integrációja a kínai repülési és űrhajózási fejlesztések alapelvévé vált. Hszi Csin-ping államfő és pártfőtitkár ezt a koncepciót már 2017-ben hivatalos nemzeti stratégiává emelte. A döntés értelmében minden kereskedelmi innovációnak párhuzamosan kell szolgálnia a katonai modernizációt, az ipari kapacitások bővítését és az ország stratégiai autonómiáját. Hszi Csin-ping a Politikai Bizottság legutóbbi ülésén ismételten elvárásként fogalmazta meg a hadiipari és a civil szektor még szorosabb összefonódását, ezt nevezve a modern fegyveres erők kiépítéséhez vezető egyetlen útnak. Ezt a gondolatot az egymást követő ötéves tervekbe is beépítették.

A nagyívű tervek szerint két meghatározó kínai vállalat, a Guowang és a Qianfan egyenként több mint tízezer műholdat kíván alacsony Föld körüli pályára állítani. Ez a törekvés egybecseng Kína azon szándékával, hogy saját szélessávú hálózatot hozzon létre az alacsony Föld körüli keringési pályán, amely mind polgári, mind katonai célokra korlátozás nélkül használható. A tömegesen kihelyezett, fejlettebb műholdak valós idejű, rendkívül pontos felderítési adatokat biztosítanak Peking számára. A folyamatosan jelen lévő műholdkonstellációk révén a megfigyelt célterületek felett megszűnnek a lefedettségi szünetek, ami szisztémásan kikezdi a nyugati szövetség információs fölényét.

A katonai struktúra átalakítását jelzi, hogy a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg önálló űrparancsnokságot hozott létre. A nemzetközi konfliktusokban való közvetett jelenlét már most diplomáciai feszültségeket szül. Az amerikai külügyminisztérium azzal vádolt meg kínai vállalatokat, hogy műholdfelvételeket szolgáltattak Teherán számára, amelyeket az iráni erők az amerikai támaszpontok elleni meglepetésszerű és pontos csapásokhoz használhattak fel. Nyugati biztonsági források megerősítik ezeket az információkat, rámutatva arra, hogy a papíron kereskedelmi alapon működő kínai cégek a valóságban szorosan együttműködnek a kínai állammal és a hadsereggel. Ez a konstrukció lehetővé teszi Peking számára, hogy saját katonai jelenlétét elfedve avatkozzon be a regionális válságokba.

Peking határozottan visszautasítja azokat a vádakat, miszerint katonai segítséget nyújtana Teheránnak vagy a Vörös-tengeren portyázó jemeni huszi lázadóknak. Hasonlóképpen reagált a kínai vezetés Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kijelentéseire is. Az ukrán államfő július végén azzal vádolta meg Kínát, hogy műholdtechnológiát és irányítási rendszereket ad át Oroszországnak a célpontok pontosabb megsemmisítése érdekében. A pekingi külügyminisztérium ezeket az állításokat visszautasította, olyan régi taktikának nevezve őket, amelynek célja Kína bevonása a háborús konfliktusba.

A Kínai Tudományos Akadémia (CAS) júliusban közzétett egy átfogó tanulmányt, amelyben műholdas adatokra hivatkozva azt állította, hogy az amerikai katonai támaszpontokban keletkezett iráni károk messze meghaladják a Washington által elismert mértéket. A kínai kutatók szerint a távérzékelési adatok független mérciként szolgálnak a pusztítás mértékének megállapítására, ellensúlyozva a válogatott jelentések által okozott információs torzításokat. Érdekesség, hogy a CAS tanulmánya európai földmegfigyelési műholdak nyilvános adataira támaszkodott, miközben a saját nemzeti műholdak felvételeit Kína továbbra is szigorúan titkosan kezeli.

A kínai jelentés külön kitér arra, hogy az Egyesült Államok megtiltotta az olyan kereskedelmi műholdüzemeltetőknek, mint a Planet Labs, a háborús övezetekről készült nagy felbontású felvételek kiadását. Peking szerint Washington az adatmegtagadási környezet fenntartásával próbálja biztosítani saját információs monopóliumát háború idején. Arról ugyanakkor hallgat a kínai fél, hogy a saját, egyre növekvő műholdflottája pontosan ezt a nyugati információs dominanciát bontja le módszeresen.

A műholdas internet kiépítését Peking stratégiai kulcságazatként kezeli, amely képessé teszi az országot a nyugati digitális infrastruktúrától való függetlenedésre. A folyamat felgyorsulásában döntő szerepet játszott az Elon Musk-féle Starlink rendszer teljesítménye az ukrajnai háborúban. A sűrű műholdhálózat igazolta, hogy a kommunikációs kapcsolatok még extrém háborús körülmények között is fenntarthatók, alkalmasak drónok irányítására és a felderítés támogatására, még akkor is, ha a hagyományos földi hálózatok megsemmisülnek. A berlinek székhelyű MERICS elemzőközpont rámutat, hogy a kínai katonai szakirodalomban a Starlinkre egyszerre tekintenek követendő mintaként és közvetlen biztonsági fenyegetésként.

Kína emiatt saját, alacsony pályás műholdas internetes architektúrát épít ki egy üzembiztos, kettős felhasználású hálózat megteremtése érdekében. Ez a rendszer a kínai szabványok szerinti önvezető járművek hálózatba kapcsolásától a titkosított adatátvitelen át a katonai parancsnoki és felderítési képességekig mindent átfog. A CSIS értékelése szerint Peking lefekteti az alapjait egy párhuzamos internetes infrastruktúrának, amely teljesen függetlenül működik a nyugati platformoktól, szabványoktól és befolyási övezetektől.

A globális terjeszkedés már elkezdődött: Dél-Afrika megállapodást kötött a kínai Beidou műholdas navigációs rendszer használatáról, amely az amerikai GPS közvetlen versenytársa. A Beidou jelenleg már több aktív műholddal rendelkezik a világűrben, mint az amerikai hálózat. Ezzel párhuzamosan kínai vállalatok több ázsiai és dél-amerikai országban megszerezték a műholdas internetszolgáltatáshoz szükséges működési licenceket.

A kínai és amerikai űrdominancia árnyékában Európa is megpróbálja kiépíteni a saját alternatíváját. Az Európai Unió az Iris 2 elnevezésű program keretében kívánja csökkenteni a kontinens kiszolgáltatottságát a külső szereplőkkel szemben. A tervek szerint az évtized végéig 290 saját uniós műhold kerül Föld körüli pályára, biztosítva a kormányzati és katonai szervek titkosított kommunikációját, valamint kereskedelmi szolgáltatásokat kínálva a piacon. Ez Európa válasza a Starlinkre és annak kínai megfelelőire, jóllehet a rivalizáló felek már most több ezer műholdat üzemeltetnek a világűrben.