Festékkel támadták meg a ferde bécsi Lueger-szobrot
Újra vörös és fekete mázolások borítják az osztrák főváros legvitatottabb emlékművét, miután a százezres költséggel megvalósított művészeti megdöntés sem csillapította az indulatokat.
A makulátlan állapot nem tartott sokáig Bécs belvárosában. Néhány nappal azután, hogy a nyilvánosság számára ismét hozzáférhetővé vált Karl Lueger egykori főpolgármester hatalmas bronzállványa, vörös festék kezdett el szivárogni a világos homokkő talpazatról. A talapzat két oldalán fekete betűkkel a "Shame!" felirat virít, míg feljebb egy újabb, festékbombától származó folt csúfítja el a nemrég restaurált felületet. Az osztrák főváros városházáján hiába remélték, hogy a szobor fizikai megdöntése pontot tesz az évek óta húzódó emlékezetpolitikai vita végére, az ellenállás és a demonstrációk sorozata nem csillapult.
Karl Lueger a bécsi városháza és a bécsi várostörténet leginkább megosztó alakjai közé tartozik. Az 1844-ben született egykori polgármestert a történetírás az egyik első olyan gátlástalan politikusként tartja számon, aki felismerte a populista, rasszista és mindenekelőtt antiszemita indulatokban rejlő tömegmozgósító erőt. A fiatal Adolf Hitler bécsi évei alatt kifejezetten csodálta Lueger politikai technikáját, a tömegek megszólításának képességét, amely a későbbi nemzetiszocialista propaganda számos elemét előrevetítette. Hitler könyvében minden idők leghatalmasabb német polgármestereként hivatkozott rá. A gyűlöletkeltés mértéke még Ferenc József császárnak is túlzó volt, aki négy alkalommal utasította vissza Lueger polgármesteri kinevezésének szentesítését, és csak az ötödik próbálkozásra, 1897-ben adta meg az uralkodói jóváhagyást.
Lueger megítélése az osztrák társadalomban a mai napig kettős. Míg a demagógia és a politikai antiszemitizmus elterjesztése miatt éles bírálatok érik, az 1910-ben bekövetkezett haláláig végzett munkájára sokan mint eredményes szociálpolitikusra tekintenek. Hivatali ideje alatt modernizálták Bécs infrastruktúráját, kórházak, iskolák és szegényházak sora épült fel, a közműveket pedig városi tulajdonba és ellenőrzés alá vonták. Ausztriában, amely évtizedekig hajlott a saját történelmi felelősség elmaszatolására, Lueger alakja sokáig a nem teljesen egyértelmű történelmi figurák sorát gyarapította. A változás az 1990-es években kezdődött, amikor az iskolákban és közintézményekben található Lueger-emlékeket elkezdték kiegészíteni a szerepének ellentmondásait részletező magyarázó táblákkal, a róla elnevezett híres Ring-szakaszt pedig Universitätsringre keresztelték át.
A belvárosban, a Café Prückel elegáns teraszával szemben álló bronzszobor azonban érintetlen maradt, a platánfák árnyékában álló műalkotás évtizedekig a városkép megszokott elemének számított. A Black Lives Matter mozgalom globális hulláma nyomán, amikor a nyugati nagyvárosokban sorra döntötték le a problematikus történelmi alakok szobrait, a bécsieknek is szembesülniük kellett a korábbi főpolgármesterük emlékművével. A szobrot rendszeresen összefújták, vörös festékkel öntötték le. A város vezetése kezdetben tétlenül figyelte az eseményeket, mivel egy köztudottan antiszemita politikus szobrának megtisztítása és védelme nem illeszkedett a szociáldemokrata város vezetésének arculatába.
A patthelyzet feloldására a városháza művészeti pályázatot írt ki, amelyet Klemens Wihlidal bécsi művész nyert meg a "Ferdeség (Karl Lueger 3,5°)" elnevezésű koncepciójával. A terv lényege az volt, hogy a szobrot és a talapzatot pontosan 3,5 fokkal megdöntik. Ezzel a minimálisnak tűnő, ám szerkezetileg rendkívül bonyolult beavatkozással egy olyan állandó vizuális zavart hoztak létre, amely minden járókelő tekintetét vonzza. A művész megfogalmazása szerint a 3,5 fokos dőlésszöggel a szobor éppen a billenési pont határára került, ami a lehető leghatározottabb üzenetet hordozza, jelképesen kihúzva a talajt a politikus lába alól. A projekt részét képezte egy nagyméretű, a történelmi kontextust bemutató információs tábla elhelyezése is.
A teljes átalakítási folyamat során a szobrot és a talapzatot elszállították, majd egy alsó-ausztriai kőfaragó műhelyben restaurálták. A projekt teljes költségvetése elérte a 770 ezer eurót. A drága és komplex művészeti beavatkozás ellenére a vita nem csillapult. Az Izraelita Hitközség (IKG) kezdettől fogva határozottan ellenezte a koncepciót. Oskar Deutsch, az IKG elnöke eltávolítást és megsemmisítést követelt, hangsúlyozva, hogy a szobor helyszínéül szolgáló Dr.-Karl-Lueger-Platz elnevezést is haladéktalanul meg kell változtatni. Az Osztrák Zsidó Egyetemi Hallgatók Egyesülete (JÖH) tüntetéssorozatot szervezett és állandó tiltakozó jelenlétet tartott fenn a helyszínen.
A bécsi városvezetés nem tágított eredeti szándékától. Májusban, egy éjszakai akció keretében állították fel a szobrot a tervezett dőlésszögben. Amikor az építési kordonokat elbontották, a városvezetés mindössze egy rövid sajtótájékoztatóval intett búcsút a beruházásnak. A JÖH azonban azóta is több alkalommal szervezett demonstrációkat a helyszínen. Lia Guttmann, az egyesület társelnöke élesen bírálta a megoldást, mondván, a 3,5 fokos dőlésszög nem jelent érdemi kontextualizálást, és Bécs továbbra is óriási, kiemelt teret biztosít Hitler legnagyobb példaképének a belváros közepén.
A feszültség néhány héttel ezelőtt ért el egy újabb mélypontot, amikor Alon Ishay zsidó származású művész a Sziporkázó Alkalmazott Művészeti Egyetem fesztiváljának keretében vízzel lemosható krétafestékkel és matricákkal látta el a talapzatot. A helyszínre érkező nagyerejű rendőri egységek leállították az akciót. A helyi sajtó beszámolói szerint az incidens során Ishayt egy járókelő antiszemita kifejezésekkel illette. A nyílt konfliktus ellenére a városháza határozottan elutasította a tér kamerás megfigyelését. Veronika Kaup-Hasler, Bécs tartományi kultúráért felelős tanácsosa úgy fogalmazott, bízni kell a társadalomban, hogy feldolgozza és magára engedi a művészeti alkotás üzenetét.
Néhány nappal a kultúrtanácsos nyilatkozata után jelentek meg az első maradandó, valódi festékkel elkövetett rongálások a műalkotáson. A tiltakozó diákegyesület képviselője nem rejtette véka alá, hogy bizonyos szimpátiával tekint az akcióra. Kijelentette, a fújások sokkal hatékonyabb kontextualizálást jelentenek a szobor számára, mint a több százezer eurós felújítás és dőlésszög-beállítás. Az átalakított Lueger-emlékmű ügye így továbbra is az osztrák emlékezetpolitika és a belvárosi közterek használatáról szóló viták fókuszában áll.
A bécsi példa jól mutatja, milyen nehézségekkel jár a kényelmetlen történelmi örökség kezelése a modern európai nagyvárosokban. A klasszikus köztéri szobrok eltávolítása és a művészeti átértelmezés közötti egyensúlyozás ritkán vezet teljes társadalmi konszenzushoz. Míg a városvezetés a megdöntéssel a kritikai reflexiót próbálta ösztönözni, a jogvédő és civil szervezetek az antiszemitizmus szimbólumaként tekintenek a monumentális bronzfigurára. A festékfoltok jelenléte jelzi, hogy a köztéri szimbolika körüli küzdelem nem zárható le tisztán adminisztratív vagy művészeti döntésekkel.