Észak-korea ismét segítő kezet nyújt a nagy orosz barátnak

Az ukrán katonai hírszerzés legfrissebb jelentései szerint a moszkvai és a phenjani vezetés szorosabbra fűzte a fegyveres együttműködését a frontvonalak mögött. Az észak-koreai hadsereg egy 120 ballisztikus rakétával és kilencven katonával felszerelt egységet telepít Oroszország nyugati területeire, közvetlenül az ukrán határ közelébe. A nyugati védelmi elemzők értékelése alapján a csapásmérő alegység átcsoportosításának célja az, hogy kihasználja a légvédelmi rendszerek hiányosságait Ukrajnában. Különösen a közeledő téli időszakban várható a ballisztikus eszközök fokozott alkalmazása, amikor az energetikai infrastruktúra védelme kiemelt fontosságúvá válik Kijev számára.

A haditechnikai transzfer már az elmúlt időszakban is érezhető volt a harctereken. Az ukrán hatóságok beszámolói szerint a Radusne falut ért rakétatámadásban egy öttagú család veszítette életét, amikor egy Észak-Koreából származó eszköz csapódott be a lakóházukba. Phenjan korábban óriási mennyiségű tüzérségi lőszert, rakétákat és cirkálórakétákat szállított az orosz haderőnek. Jelenleg megközelítőleg 9500 észak-koreai katona állomásozik a Kurszki területen, ahonnan az ukrán erők kiverése folyik. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök tájékoztatása szerint Moszkva további 30 000 katona kiküldését kérte a távol-keleti szövetségesétől.

A két diktatúra közötti katonai partnerség nem új keletű, a felek 2024-ben írták alá azt a kölcsönös védelmi paktumot, amely jogi alapot teremtett a széles körű együttműködéshez. Vlagyimir Putyin orosz elnök és Kim Dzsongun észak-koreai vezető azóta több alkalommal is megerősítette a szövetséget. Andrej Belouszov orosz védelmi miniszter áprilisi pjongjangi látogatása során bejelentette, hogy a két ország egy 2031-ig terjedő hosszú távú katonai fejlesztési terv kidolgozásán dolgozik. A kapcsolatok szimbólumaként idén első alkalommal észak-koreai díszegységek is felvonultak a moszkvai május kilencedikei katonai parádén.

Cserébe a harctéri támogatásért és a lőszerutánpótlásért Moszkva stratégiai jelentőségű technológiát ad át Kim Dzsongun rezsimjének. A 38 North nevű elemző platform elemzése arra mutat rá, hogy az orosz fél nemcsak a politikai diplomácia terén nyújt védelmet az Egyesült Nemzetek Szervezetében, hanem aktívan segíti az észak-koreai nukleáris programot is. A szakértők szerint Oroszország szerepet vállalhat egy észak-koreai atommeghajtású tengeralattjáró-flotta fejlesztésében, valamint a magas szintű urándúsítási technológia átadásában. Ezen felül az orosz nyersanyag-miniszter és több tartományi delegáció észak-koreai látogatása azt jelzi, hogy az energetikai és gazdasági kapcsolatok intézményesítése is megtörtént.

A Moszkva és Pjongjang közötti látványos közeledés hátterében a szakértők szerint a Kínával szembeni elégedetlenség is meghúzódik. Az Asia Society elemzése rávilágít arra, hogy Észak-Korea a világjárványt követően lényegesen több gazdasági segítséget várt volna Pekingtől, míg Oroszország közvetlen katonai támogatást remélt a kínai vezetéstől az ukrajnai háborúhoz. Mivel Peking tartózkodott a nyílt katonai segítségnyújtástól, a két elszigetelt állam egymás felé fordult. Hszí Csin-ping kínai elnök júniusi észak-koreai látogatását a nyugati elemzők úgy értékelték, mint egy kísérletet arra, hogy Peking kontroll alatt tartsa a két szomszédja közötti katonai paktumot.

Kína helyzete különösen összetett ebben a geopolitikai felállásban. Noha mindhárom országot összeköti az Egyesült Államok által vezetett nemzetközi renddel szembeni ellenérzés, Pekingnek nem érdeke egy olyan katonai szövetség létrejötte a közvetlen szomszédságában, amely aláássa a regionális biztonsági architektúrát. Kína stabilitásra törekszik a távol-keleti térségben, miközben a fenyegető észak-koreai-orosz együttműködés kiváltja a szomszédos államok fegyverkezését. Japán legfrissebb védelmi jelentésében éles figyelmeztetést fogalmazott meg: az orosz technológiai transzfer következtében Észak-Korea katonai képességei ugrásszerűen növekedhetnek, ami közvetlen és súlyos veszélyt jelent a kelet-ázsiai régió biztonságára.

A nyugati szövetségi rendszer tagjai kiemelt aggodalommal követik a fejleményeket, mivel a két kontinenst átívelő fegyverkezési paktum közvetlen hatással van az európai hadszíntérre. Az észak-koreai ballisztikus eszközök és az ottani tüzérségi lőszerek tömeges megjelenése meghosszabbíthatja a harcokat Ukrajnában, miközben a Csendes-óceáni térségben is növeli a feszültséget. A NATO és az ázsiai partnerek közötti információmegosztás fokozódott, mivel a szövetségesek felismerték, hogy az európai és az ázsiai-csendes-óceáni biztonsági tér már nem választható el egymástól.

Az észak-koreai tüzérségi és rakétaegységek jelenléte az orosz határokon belül új helyzetet teremt a nemzetközi jog szempontjából is. A külföldi haderő bevonása a háborúba jelzi az orosz tartalékok szűkösségét a hosszan tartó harcokban. Ugyanakkor Phenjan számára a részvétel páratlan lehetőséget biztosít arra, hogy éles harci körülmények között tesztelje saját fejlesztésű fegyverrendszereit, és valós harctéri tapasztalatokhoz juttassa a katonai állományt. Ez a tapasztalatcsere a jövőben tovább növelheti a félszigeten fennálló katonai kockázatokat.

A két ország közötti együttműködés mélységét az is jól mutatja, hogy az észak-koreai hadiipari kapacitások teljes gőzzel az orosz megrendelések teljesítésén dolgoznak. Az észak-koreai fegyvergyárak éjjel-nappal termelnek, hogy biztosítsák a folyamatos lőszerellátást az orosz tüzérség számára. Ennek hatására az orosz haderő képes fenntartani a magas intenzitású tüzérségi tüzelést a keleti frontvonal teljes hosszában, ami komoly nyomás alá helyezi az ukrán védelmi vonalakat. A katonai megállapodások emellett garantálják, hogy a háborús tapasztalatok beépülnek az észak-koreai doktrínákba is.

A nemzetközi közösség és a nyugati elemzők egyöntetű véleménye szerint ez a katonai tengely hosszú távon alakítja át a globális biztonsági erőviszonyokat. Az Európát és Ázsiát összekötő autoriter összefogás kényszerű lépésekre sarkallja a demokratikus államokat mindkét féltekén. Az elkövetkező hónapok döntő fontosságúak lesznek abban a tekintetben, hogy a nyugati szövetségesek képesek lesznek-e megfelelő ellenlépéseket tenni a két ország közötti hadiipari és katonai technológiai transzfer megakadályozására.