Brüsszeli fordulat: Kerítésekkel védenék az EU határait

Alig két hónappal az Európai Unió új migrációs és menekültügyi paktumának hatálybalépése után a közösségi szabályozási keret válságba került. A brüsszeli tisztségviselők által korábban az évszázad megállapodásaként méltatott jogszabálycsomag több tagállam kormányának határozott álláspontja szerint máris elveszítette gyakorlati hatékonyságát. A váltást a spanyol exklávét, Ceutát ért tömeges migrációs roham váltotta ki. Az észak-afrikai partoknál elterülő terület elleni összehangolt áttörési kísérlet mély megdöbbenést keltett az Európai Unió fővárosaiban, és azonnali rendkívüli politikai egyeztetéseket kényszerített ki a belügyminiszterek szintjén.

Az európai uniós belügyminiszterek rendkívüli tanácskozásán a résztvevő tagállamok képviselői határozott lépéseket sürgettek a határvédelmi infrastruktúra megerősítése érdekében. A tárgyalások során Alexander Dobrindt német belügyminiszter és több kollégája nyíltan kiállt amellett, hogy az unió külső határain fizikai akadályokat kell létesíteni. A javaslat kulcseleme, hogy az állandó kerítések és műszaki zárak építését közvetlenül brüsszeli költségvetési forrásokból kell finanszírozni. Ez a megközelítés gyökeres szembefordulást jelent az Európai Bizottság eddigi elvi álláspontjával. Ursula von der Leyen bizottsági elnök korábban határozottan elutasította a határon emelt falak és kerítések uniós pénzből történő közvetlen megépítését, és a 2021 és 2027 közötti többéves pénzügyi keretösszeg sem tartalmazott ilyen jogcímet.

A brüsszeli pénzügyi és jogi tervezésben azonban küszöbön áll az irányváltás. Az Európai Bizottság a soron következő, 2028-ban induló hétéves költségvetési ciklus előkészítése során már nem zárja ki a fizikai határvédelmi infrastruktúra közvetlen támogatását. A bizottsági szakértők azzal indokolják a szemléletváltást, hogy az Európai Unió olyan típusú biztonsági kihívásokkal szembesül, amelyek a jelenlegi költségvetés megalkotásakor még nem léteztek. Az illegális migrációt egyes szomszédos harmadik országok és hibrid hadviselést folytató szereplők geopolitikai nyomásgyakorlási eszközként, egyfajta élő fegyverként használják fel a tagállamok ellen.

Az illegális migráció eszközként való felhasználásának legszembetűnőbb példája a fehérorosz határon alakult ki, ahol 2021 nyarától kezdődően Aljakszandr Lukasenka rendszere – a moszkvai vezetéssel összehangolva – több ezer harmadik országbeli állampolgárt irányított az Európai Unió határaihoz. A keletkező nyomás elhárítása érdekében Lengyelország saját költségvetési forrásból kényszerült felépíteni egy 187 kilométer hosszú, öt méternél is magasabb acélkerítést, amely mintegy 366 millió eurós kiadást jelentett Varsó számára. Ezt követően a lengyel kormány bejelentette a Keleti Pajzs elnevezése határvédelmi és katonai beruházást, amely több mint 800 kilométeren ötvözi a korszerű elektronikai megfigyelési rendszereket, a fizikai akadályokat és a harckocsiakadályokat a fehérorosz és a kalinyingrádi határszakaszon. Ez a projekt önmagában 2,3 milliárd eurós terhet ró a lengyel költségvetésre.

A fizikai határellenőrzés kérdése mellett az uniós állam- és kormányfők az októberi rendes csúcstalálkozójukon a közös védelmi létesítmények technikai részleteit is megvitatják. A napirendre kerülő javaslatok között szerepel a tengeri határokon alkalmazható úszó gátak és fizikai akadályok telepítése. Mivel az Európai Unióba vezető elsődleges migrációs útvonalak döntő többsége a mediterrán térség vízi útjain húzódik, a tengeri határok műszaki lezárása központi kérdéssé vált. A szárazföldi és tengeri korlátok megépítése mellett a tagállamok egy csoportja a visszatoloncolási eljárások gyökeres átalakítását szorgalmazza.

Ausztria, Németország, Hollandia és Görögország vezetésével a tagállamok egy határozott csoportja az Európai Unió határain kívül létrehozandó visszatérítési központok felállítását sürgeti. Ezen tervek értelmében a menedékjog iránti kérelmükben elutasított személyeket az unió területén kívül fekvő, harmadik országokban kialakított létesítményekben helyeznék el a származási országukba történő végleges visszaszállításukig. Az érintett kormányok konkrét projektek megvalósítását tervezik, amelyeket a megállapodások értelmében még az idei év végéig működési pályára kívánnak állítani. A kezdeményezést a spanyol miniszterelnök, Pedro Sánchez korábban elutasította, ám a spanyol határokon tapasztalható fokozódó nyomás miatt politikai mozgástere szűkül.

A Frontex legfrissebb adatai alapján az Európai Unió külső határain az illegális határátlépések száma az idei év első felében 49 ezer esettel összességében 31 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest. Ezzel párhuzamosan a nyugat-mediterráni útvonalon, vagyis a Marokkóból Spanyolországba vezető szakaszon a migrációs nyomás 17 százalékos növekedést mutatott, elérve a csaknem 8000 fős esetszámot. Ez a folyamat magyarázza a spanyolországi exklávéknál kialakult helyzet hirtelen súlyosbodását és a helyi védelmi kapacitások túlterhelődését.

A ceutai kerítés ellen elkövetett tömegesroham során mintegy 72 ezer ember próbált bejutni az észak-afrikai spanyol területre. Noha az érkezők nem érték el az európai szárazföldet és a schengeni övezetet, a spanyol hatóságoknak rendkívüli erőfeszítéseket kellett tenniük a helyzet kezelésére. A madridi kormány tájékoztatása szerint mintegy 70 ezer embert már visszaszállítottak a származási országukba, és Fernando Grande-Marlaska belügyminiszter megerősítette, hogy a fennmaradó csoport elszállítása is megszakítás nélkül folytatódik. A hatósági intézkedések ellenére az események súlyos biztonsági kockázatokra világítottak rá.

A spanyol nemzetbiztonsági és rendőrségi szervek belső elemzései szerint a Ceutánál feltartóztatott tömegben elítélt dzsihadista elemek is jelen voltak. A biztonsági kamerák és térfigyelő felvételek kiértékelése során a rendőrség állambiztonsági szolgálata legalább tizenkét olyan egyént azonosított, akiket korábban dzsihadista bűncselekmények miatt tartóztattak le vagy ítéltek el, majd ezt követően Marokkóba toloncoltak ki. A hatósági megállapítások rámutatnak, hogy ezek a fiatal férfiak nem a klasszikus, hierarchikus felépítésű terrorszervezetek hálózatain keresztül radikalizálódtak, hanem a közösségi médiában terjedő rövid videók és digitális tartalmak hatására fogadták el a szélsőséges eszméket.

A ceutai események és a dzsihadista jelenlét kiszűrése rávilágított arra, hogy az Európai Unió jelenlegi határvédelmi és menekültügyi rendszere strukturális hiányosságokkal küzd. A szigorúbb ellenőrzési mechanizmusok, a határzárási technológiák uniós finanszírozása, valamint a harmadik országokban felállítandó központok koncepciója mind azt a célt szolgálják, hogy gátat szabjanak a kontrollálatlan migrációs folyamatoknak. A tagállamok előtt álló őszi tárgyalások meghatározzák az unió elkövetkező éveinek biztonságpolitikáját, miközben a közösségnek egyensúlyt kell találnia a nemzetközi jogi kötelezettségek és a saját határainak hatékony védelme között.