Teheráni hatalmi harc a Hormuzi-szoros sorsáról
A perzsa állam radikálisai felmentési eljárást kezdeményeztek a külügyminiszter ellen, miközben lejárt az ideiglenes tengeri megállapodás. A rejtőzködő legfelsőbb vezető szava dönt a stratégiai szoros jövőjéről.
Rendkívül heves belpolitikai csatározás robbant ki Iránban a globális olajkereskedelem szempontjából kulcsfontosságú Hormuzi-szoros ellenőrzéséről szóló átmeneti megállapodás miatt. A teheráni törvényhozásban helyet foglaló szélsőséges keményvonalasok összehangolt támadást indítottak Maszúd Pezeszkján elnök pragmatikus kormánya ellen. A radikális képviselők politikai akciójuk során aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy tisztségéből való felmentési eljárást kezdeményezzenek Abbász Aragcsi külügyminiszterrel szemben. A keményvonalas Paydari Párt egyik meghatározó alakja, Hoszeinali Hadsideligani nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy önmagában a tárgyalás ténye a gyengeség jelének tekinthető az ország külföldi ellenfelei szemében. A belpolitikai feszültséget fokozza, hogy az ománi közvetítéssel kidolgozott kéthónapos átmeneti egyezmény érvényessége lejárt, így a teheráni vezetésnek sürgősen döntenie kell a folytatásról.
A közvetítőként fellépő Omán és az iráni diplomácia közötti tárgyalások a megállapodás lejárta ellenére az utolsó fázisukhoz érkeztek, azonban a teheráni politikai megosztottság jelentősen késlelteti a végleges jóváhagyást. Az átmeneti egyezmény értelmében az Indiai-óceán felől a Perzsa-öbölbe tartó teherhajóknak az Irán által ellenőrzött útvonalon kell haladniuk, míg az ellenkező irányba tartó tengeri forgalom Omán partjai mentén halad, miközben a navigációs adatokat folyamatosan továbbítják az iráni hatóságoknak. Kazem Garibabadi iráni külügyminiszter-helyettes tájékoztatása szerint a szoroson való áthaladásért szedendő esetleges tranzitdíjak kérdésében még nem született döntés. Az ugyanakkor egyértelművé vált, hogy a háború előtti teljesen szabad tengeri áthaladás rendjéhez való visszatérés kikerült a reális lehetőségek közül, ami Teherán számára komoly stratégiai eredményt, Washington szempontjából viszont egyértelmű kudarca jelent.
A teheráni konzervatív sajtó és a szélsőséges politikai csoportok határozottan ellenzik a szoros feletti közvetlen katonai ellenőrzés feladását. A keményvonalas álláspontot képviselő Kayhan című lap kommentárjában arra figyelmeztetett, hogy a stratégiagilag létfontosságú tengeri folyosó feletti befolyás olyan hatékony nyomásgyakorlási eszköz, amelyet tilos átengedni a Nyugat hamis ígéreteiért cserébe. A lap cikkében kifejezetten a legfelsőbb vezető állítólagos utasításaira hivatkozott, azt sugallva, hogy a vallási vezetés ellenezi a diplomáciai kompromisszumot. A szoros kiemelt jelentőségét adja, hogy a februári katonai konfliktus kirobbanása előtt a világ teljes tengeri kőolajkereskedelmének mintegy húsz százaléka ezen a keskeny tengeri átjárón keresztül bonyolódott le, így a hajózás teljes körű újranyitása alapvető feltétele a globális gazdasági válság elkerülésének.
Maszúd Pezeskján elnök az állami televízióban közvetített beszédében határozottan visszautasította azokat a vádakat, amelyek szerint a legfelsőbb vezető a kompromisszummentes vonalat támogatná a diplomáciai egyezséggel szemben. Az elnök hangsúlyozta, hogy a legfelsőbb méltóság egyértelművé tette: minden olyan határozatot elfogad, amelyet az iráni Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács kétharmados többséggel jóváhagy. Mivel a júniusi alapmegállapodást a tizenhárom tagú nemzetbiztonsági tanács tizenkét tagja megszavazta, a kormányfő szerint szilárd jogi és politikai alapja van a nemzetközi egyeztetések folytatásának. A folyamatot ugyanakkor jelentősen bonyolítja, hogy a döntéshozók és a közvélemény egyaránt a nyilvánosságtól elzártan élő legfelsőbb vezető állásfoglalására vár.
A politikai döntéshozatal lassúsága mögött a legfelsőbb vezető körüli rendkívüli biztonsági intézkedések állnak. A 2026 márciusában pozícióba lépő 56 éves Modzstaba Hamenei, aki apja katonai konfliktusban bekövetkezett halála után vette át az ország irányítását, folyamatosan rejtőzködni kényszerül. Az államfő maga is elismerte a nyilvánosság előtt, hogy a kommunikáció a legfelsőbb vezetővel rendkívül nehézkes és összetett folyamat. Az amerikai és izraeli célzott csapásoktól való félelem miatt a vezetőhöz való hozzáférést a legszigorúbban korlátozzák; sajtóértesülések szerint kizárólag az elnök és a katonai, valamint a vallási elit néhány kijelölt tagja tarthat vele közvetlen kapcsolatot.
Az iráni belpolitikai válságra az Egyesült Államok kormánya is reagált. JD Vance amerikai alelnök a Fox televíziónak adott nyilatkozatában a teheráni vezetésben zajló belső hatalmi harcokat tette felelőssé a tárgyalások elhúzódásáért. Az alelnök rámutatott arra, hogy az iráni rendszeren belül az egyik csoport a konfliktus lezárásában érdekelt, míg a radikális szárny a háborús állapot fenntartását szorgalmazza. Vance ennek ellenére bizakodását fejezte ki a diplomáciai megállapodás elérése kapcsán, és leszögezte, hogy Washington semmilyen körülmények között nem engedi meg, hogy Irán atomfegyverhez jusson. A teheráni egyezség elérése utat nyithatna az átfogóbb béketárgyalások és az iráni nukleáris program szigorú nemzetközi korlátozása felé.
Nemzetközi biztonsági elemzők szerint a tárgyalások elhúzódása nem kizárólag a teheráni szélsőségesek ellenállásának számlájára írható, hanem a washingtoni stratégia ingadozásainak is következménye. Danny Citrinowicz, az izraeli INSS biztonságpolitikai kutatóintézet szakértője elemzésében kifejtette, hogy az amerikai elnök békefelhívásai és katonai fenyegetőzései közötti folyamatos ingadozás elzárta a lehetőségét egy Washington számára igazán kedvező megállapodásnak. Az elemző értékelése szerint az Egyesült Államok szempontjából kedvezőtlen, Irán közvetlen tengeri ellenőrzését elismerő átmeneti kompromisszum maradt az egyetlen reálisan elérhető kimenetel a jelenlegi geopolitikai helyzetben.
A teheráni kormánynak a gazdasági realitások és a belső politikai nyomás között kell megtalálnia az egyensúlyt. A külügyminiszter elleni fellépés és a parlamenti bírálatok megmutatják, hogy a pragmatikus elnöki kabinet mozgástere rendkívül szűk a keményvonalas struktúrákkal szemben. Mivel az átmeneti megállapodás határideje lejárt, a hajózási útvonalak biztonsága és a globális energiapiacok stabilitása szempontjából kulcsfontosságú, hogy az iráni Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács és a rejtőzködő legfelsőbb vezető milyen végleges döntést hoz a Hormuzi-szoros jogi és katonai státuszáról a következő napokban.