Szigorú közösségimédia-tilalomra készül Brüsszel
Bécsben a szövetségi kormány júliusban fogadta el a kiskorúak védelmét szolgáló törvénytervezetet. Az Európai Bizottság azonban központi joghatóságára hivatkozva akadályt gördíthet a nemzeti szabályozás elé. A szigorítás sorsa az egységes uniós piaci jogszabályokon múlik.
Egy meleg júliusi délutánon a Salzburg melletti Schwarzenberg-laktanyában gyűltek össze az osztrák szövetségi kormány képviselői, hogy véglegesítsék a kiskorúak védelmét megcélzó törvénytervezetet. A hivatalos megfogalmazás szerint az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló törvény, valamint a KommAustria-törvény módosítását előirányzó javaslat egy hosszú ideje előkészített politikai fordulatot hivatott betetőzni. A sajtó elhamarkodott magabiztossággal azonnal tényként kezelte a szigorú korlátozás elkerülhetetlenségét, mérföldkőként értékelve a kormányzati döntést. A bécsi kabinet szándékai ellenére azonban még semmi sem tekinthető befejezettnek, amit az Európai Bizottság nem hagyott jóvá, írta a Die Presse.
A digitális ügyekért felelős bizottsági szóvivő türelme már február elején fogyni látszott, amikor nyilvánosan kijelentette, semmi nem indokolja, hogy a tagállamok elébe menjenek a Digital Services Act (DSA) végrehajtásáért felelős testületnek. Néhány nappal korábban Alexander Pröll digitális ügyekért felelős osztrák miniszter az Ö1 rádiócsatornán jelentette be a nagyszabású tervet, azt ígérve a választóknak, hogy a szigorítás már az aktuális tanévben hatályba lép. A brüsszeli figyelmeztetés ugyanakkor nem kizárólag Bécsnek szólt, hanem minden olyan tagállamnak, amely nemzeti hatáskörben próbál gyorsított eljárásban szabályozni. Franciaország 2025-ös hasonló jogalkotási kísérlete például többszöri brüsszeli kifogásolás után csak jelentős csúszással, 2026 júliusának közepén léphetett hatályba, mivel a tervezet több ponton átfedést mutatott a központi uniós jogszabályokkal.
Ahhoz, hogy érthetővé váljon az osztrák kormány őszre tervezett ütemtervének törékenysége, a nemzetállami jogalkotás korlátait kell közelebbről megvizsgálni. A nagy technológiai vállalatok, mint a Meta vagy a TikTok, határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtanak az Európai Unió teljes területén. Ebből adódóan a digitális piacon az úgynevezett származási ország elve érvényesül, ami azt jelenti, hogy az adott szolgáltatóra elsődlegesen azon állam jogszabályai vonatkoznak, ahol az európai székhelye található. A közösségi óriások döntő többségénél ez a székhely Írországban van.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az Európai Bizottság – a belső piacért korábban felelős Thierry Breton tevékenysége nyomán – határozottan kiterjesztette saját ellenőrzési hatásköreit. A brüsszeli érvelés szerint Európa az első olyan kontinens, amely teljes terjedelmében újjászervezi digitális terét, így globális mintaként szolgál a világ többi része számára. A Digital Markets Act (DMA) és különösen a Digital Services Act azt a célt szolgálja, hogy társadalmi és gazdasági megfontolások alapján egységesítse az európai digitális belső piacot. Ez a központi törekvés a legfőbb oka annak, hogy az Európai Bizottság rendkívüli eréllyel lép fel minden különutas nemzeti kezdeményezéssel szemben, és kizárólag a közös uniós megoldásokat tartja elfogadhatónak.
A gyermekvédelem elvileg a tagállamok szuverén hatáskörébe tartozik, ahol az Európai Uniónak csupán kiegészítő szerepe lehet, ellentétben a belső piac kizárólagos szabályozási jogkörével. A fiatalok szocializációja azonban már régen nem az iskolaudvarokon, hanem a digitális hálózatok felületein zajlik. A belső piaci jog és a nemzeti hatáskörbe tartozó gyermekvédelem ütközése olyan jogi bizonytalanságot teremtett, amelyet a tagállamok és az unió intézményei a mai napig nem tudtak megnyugtatóan rendezni. A vita lényegi eleme az arányosság elve. Ausztria már 2023-ban megpróbálta szigorúbb felügyeleti kötelezettségek alá vonni a TikTokot és az Instagramot, ám az Európai Unió Bírósága elutasította a bécsi próbálkozást, kimondva, hogy egyetlen tagállam sem írhat elő ilyen jellegű extrakötelezettségeket a területén kívül bejegyzett cégeknek.
A Digital Services Act elfogadása óta az Európai Bizottság felügyeleti jogkörei ugrásszerűen megnőttek. Azokat a platformokat, amelyeket havonta átlagosan legalább 45 000 000 aktív felhasználó vesz igénybe az unióban, a bizottság kiemelt jelentőségű online platformnak nyilváníthatja. Méretükből adódóan ezek a vállalatok kötelesek minimálisra csökkenteni a rendszerszintű kockázatokat és eleget tenni a szigorított gondossági kötelezettségeknek. A szabályozás ugyanakkor nem tartalmaz konkrét életkori tilalmakat.
Az Európai Bizottság gyakran hangoztatott érve, miszerint a Digital Services Act már önmagában garantálja a kiskorúak védelmét, technikai szempontból nehezen támasztható alá. A jogszabály huszonnyolcas cikke ugyan előírja a fiatalok által használt platformok számára a megfelelő és arányos védelmi intézkedések megtételét, ám ugyanezen cikk harmadik bekezdése kifejezetten megtiltja, hogy a szolgáltatók további személyes adatokat gyűjtsenek a felhasználóktól kizárólag az életkor megállapítása céljából. Egy kötelező jellegű életkor-ellenőrzési rendszer bevezetéséhez tehát először meg kellene teremteni a megfelelő nemzetközi és nemzeti jogalapot, ami jelenleg hiányzik.
Ausztria az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló törvény kiegészítésén keresztül próbálja áthidalni ezt a jogi akadályt. Az új tervezetben a szövetségi kormány azt állítja, hogy a végtelen görgetés, az automatikus lejátszás és a felhasználókat képernyő előtt tartó ajánlóalgoritmusok kifejezetten káros hatást gyakorolhatnak a fiatalok fejlődésére. A probléma abban rejlik, hogy bár az osztrák érvrendszer igyekszik a gyermekvédelmi irányelv keretei között maradni, óhatatlanul a Digital Services Act szabályozási területére téved.
Az Európai Unió Bíróságának eddigi ítélkezési gyakorlata azt mutatja, hogy a testület nem a nemzeti jogszabályok megfogalmazásának finomságait vizsgálja, hanem azt, hogy az adott előírások érdemben érintik-e az uniós jog által lefedett területeket. Ebben a megközelítésben az osztrák törvénytervezet komoly kockázatokkal néz szembe, és meglehetősen bizonytalan, hogy kiállja-e az első brüsszeli ellenőrzést.
A bécsi politikai döntéshozók számára a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a társadalmi elvárások és a jogi korlátok között egyensúlyozzanak. Az osztrák választók jelentős része elvárja a határozott fellépést a digitális veszélyekkel szemben, a kormány pedig az őszi jogalkotási időszakban szeretné felmutatni az elért eredményeket. Ugyanakkor, ha az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít vagy leállítja a törvény kihirdetését, az osztrák kezdeményezés elhúzódó jogi csatározások hálójába kerülhet.
A közösségi platformok üzemeltetői eközben arra hivatkoznak, hogy a tagállamonként eltérő nemzeti szabályozások szétforgácsolják az európai egységes piacot, és ellehetetlenítik a határokon átnyúló szolgáltatásokat. A technológiai szektor képviselői Brüsszelben lobbiznak azért, hogy a bizottság tartassa be a Digital Services Act kizárólagosságát, és akadályozza meg a tagállami különutas megoldásokat. A gazdasági szereplők érvei találkoznak a bizottság azon törekvésével, hogy megőrizze a központi uniós jogalkotás elsőbbségét.
A fejlemények tisztán megmutatják a nemzetállami szuverenitás és az európai integráció közötti feszültségeket a digitális korban. Míg a nemzeti kormányok a helyi választói igényekre reagálva gyors és látványos megoldásokat ígérnek, az uniós jogi keretek lassabb, egyeztetéseken alapuló folyamatokat kényszerítenek ki. Az osztrák kísérlet kimenetele mintaként szolgálhat más tagállamok számára is, amelyek szintén szigorításokat mérlegelnek a kiskorúak védelmében, ám egyelőre kivárják a bécsi és brüsszeli összecsapás végeredményét.
A következő hónapok tárgyalásai döntik el, hogy Ausztria képes lesz-e megtalálni azt a szűk jogi ösvényt, amelyen haladva a gyermekvédelmi célok megvalósíthatók anélkül, hogy megsértenék az unió belső piaci szabályait. Amennyiben a bécsi kormánynak nem sikerül meggyőznie az európai döntéshozókat a tervezet kompatibilitásáról, a beharangozott tilalom határozatlan időre elhalasztható, vagy jelentősen felvizezett formában léphet csak életbe.