Gyűlölet és ukránellenes hullám Lengyelországban

Rendkívül határozott és szokatlanul éles hangvételű nyilatkozatban tette felelőssé a lengyel ellenzéki pártokat Donald Tusk miniszterelnök az országban elszaporodott, ukrán állampolgárok elleni erőszakos támadásokért. A kormányfő kijelentése szerint a brutális bántalmazásokat elkövető elkövetők úgy érzik, politikai felhatalmazással rendelkeznek, amely közvetlenül Karol Nawrocki államfőtől, valamint a Jog és Igazságosság (PiS) pártot vezető Jarosław Kaczyńskitól származik. A politikai adok-kapok hátterében egy megrázó wroclawi eset áll, ahol három lengyel férfi fényes nappal, egy parkolóban támadt rá egy fiatal ukrán párra. A húszéves nőnek majdnem leszakították a bal fülét, 21 éves barátját pedig brutálisan fejbe rugosták. Az áldozatokat a támadás előtt nemzeti hovatartozásuk miatt szidalmazták a helyszínen rögzített videófelvételek tanúsága szerint.

A wroclawi incidens egyáltalán nem egyedi eset, az idegengyűlöletből elkövetett bűncselekmények rendszerszintűvé váltak az országban. Bielsko-Białában egy helyi autóbuszon egy 54 éves férfi válogatott nyomdafestéket nem tűrő szavakkal alázott meg egy tizenegy éves ukrán kislányt, kijelentve, hogy azonnal takarodjon haza. A kislány azzal vágott vissza, hogy számára már ez a város az otthona. Gdyniában egy 76 éves nyugdíjas sétapálcával mértek súlyos ütéseket egy negyvenéves ukrán nő fejére, míg Breslauban egy 19 éves fiatalt vertek meg az utcán kizárólag azért, mert ukránul beszélt a telefonján a szüleivel. A hivatalos rendőrségi statisztikák riasztó képet mutatnak: az idei év első felében több mint harminc százalékkal emelkedett az ukrán állampolgárok ellen nemzetiségi alapon elkövetett erőszakos bűncselekmények száma az előző év azonos időszakához képest.

A társadalmi feszültségek növekedése annak fényében különösen drámai, hogy jelenleg mintegy 1,7 millió ukrán állampolgár él Lengyelországban, akik a külföldi lakosság több mint hetven százalékát teszik ki. A felnőtt korú menekültek döntő többsége – akiknek több mint hetven százaléka nő – aktívan jelen van a munkaerőpiacon. A hivatalos pénzügyi kimutatások szerint az ukrán állampolgárok jelentősen több adót és társadalombiztosítási járulékot fizetnek be a lengyel államkasszába, mint amennyi szociális támogatást vagy állami ellátást igénybe vesznek. E tények ellenére a Tusk-kormány a jobb oldali ellenzék folyamatos nyomása miatt kénytelen volt megnyirbálni a menekülteknek nyújtott szociális juttatásokat.

Míg a kormánypártok igyekeznek fenntartani a Kijevnek nyújtott stratégiai támogatásokat, a teljes lengyel ellenzék egységes frontot alakított ki a szomszédos állam segítésével szemben. Przemysław Czarnek, a PiS vezető politikusa és a 2027-es parlamenti választások kiemelt jelöltje nyíltan megfogalmazta, hogy az Európai Uniót kötelezni kellene a Kijevnek szánt katonai és újjáépítési finanszírozás azonnali befagyasztására. A korábbi oktatási miniszter feltételül szabta, hogy a pénzek átutalását mindaddig szüneteltetni kell, amíg Ukrajna nem kötelezi el magát az emberközpontú értékek mellett. Czarnek és párttársai az EU-csatlakozási tárgyalások feltételeként szabják meg a második világháborús volhíniai mészárlások hivatalos népirtásként való elismerését Kijev részéről.

A PiS elnöke, Jarosław Kaczyński tovább ment a retorikai küzdelemben: bár kijelentette, hogy Oroszország vereségében érdekelt, határozottan elutasítja az ukrán nacionalista hagyományokat és Stepan Bandera követőit. Kaczyński leszögezte, hogy ellenez minden olyan lépést, amely Ukrajna uniós integrációját segítené elő mindaddig, amíg Kijevben jelen van ezen történelmi ideológia tisztelete. Ez a fajta keményvonalas megközelítés korábban kizárólag a széljobboldali formációk, mint a Grzegorz Braun fémjelezte csoportosulások sajátja volt. Braun már a háború kitörésének évében elindította ukránellenes lejárató kampányát, azt állítva, hogy a menekültek ellátása felemészti a lengyel költségvetést. Ezt a narratívát később a Konföderáció nevű szövetség is átvette, amelynek képviselői kijelentették: Varsónak be kell fejeznie Kijev érdekeinek képviseletét a saját nemzeti érdekeivel szemben.

A lengyel jobboldal által használt érvelés és történelemszemlélet szinte teljesen megegyezik a moszkvai propaganda fő vonalaival. A lengyel politikusok, köztük a történész végzettségű Karol Nawrocki államfő is, egyre gyakrabban riogatnak az ukrajnai fasizmus veszélyével. A vita középpontjában a volhíniai mészárlás áll, ahol az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) egységei 10 000 000 számra gyilkoltak le lengyel civil lakosokat a második világháború alatt. Miután Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az UPA hőseiről nevezett el egy katonai alakulatot, Nawrocki lengyel elnök demonstratívan visszavonta tőle a Fehér Sas Rendet, amely a legmagasabb rangú lengyel állami kitüntetésnek számít.

A jelenlegi helyzet gyökeres fordulatot jelent a 2022-es állapotokhoz képest. A katonai invázió kezdetén Lengyelország példátlan gyorsasággal reagált: a PiS vezette akkori kormány jelentős fegyverszállítmányokat és harckocsikat indított útnak a frontra, míg a lakosság óriási szolidaritási hullámban fogadott több millió háborús menekültet. A vasútállomásokon önkéntes segítő központok alakultak, a nemzetközi közösség pedig elismeréssel adózott a lengyel társadalom nagylelkűsége előtt. A közvélemény-kutatások adatai szerint azonban ez a lelkesedés teljesen elenyészett: Ukrajna EU-csatlakozásának támogatottsága mélypontra zuhant, a katonai segélyezést pedig ma már alig a lakosság fele pártolja a korábbi nyolcvan százalékos aránnyal szemben.