Történelmi katonai szövetség jött létre Mekkában
Létrejött a Mekkai Védelmi Paktum néven emlegetett háromoldalú katonai szövetség Szaúd-Arábia, Törökország és Pakisztán között. A megállapodás értelmében a felek kollektív védelmi kötelezettséget vállaltak egymás iránt.
Az iszlám világ három meghatározó hatalma, Szaúd-Arábia, Törökország és Pakisztán történelmi jelentőségű védelmi megállapodást írt alá a szaúdi szent városban, Mekkában. A Mekkai Védelmi Paktum néven ismertté vált paktum a kollektív elrettentés elvére épül, amelynek szellemében a három állam bármelyikét ért fegyveres támadást mindhárom aláíró elleni akciónak tekintenek. A megállapodást Recep Tayyip Erdoğan török elnök, Mohammed bin Szalmán szaúdi trónörökös és Sehbáz Saríf pakisztáni miniszterelnök látta el kézjegyével. Az egyezmény az utóbbi évtizedek legátfogóbb biztonságpolitikai átrendeződését hozhatja el a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában.
A háromoldalú szövetség létrehozása egy rendkívül feszült regionális biztonsági környezetben történt. Az Egyesült Államok és Irán közötti katonai konfliktus, valamint a Hormuzi-szorosban és a Vörös-tengeren zajló tengeri összecsapások súlyos kockázatot jelentenek a Közel-Kelet stabilitására. Szaúd-Arábia területe az elmúlt időszakban többször vált jemeni huszi lázadók és iraki fegyveres csoportok drón- és rakétatámadásainak célpontjává. Az olajvállalatok és a kritikus infrastruktúra védelme érdekében Riad stratégiai partnerségeinek kibővítésére kényszerült, mivel a hagyományos amerikai biztonsági garanciák hatékonysága kérdésessé vált a térségben.
A mekkai szerződés lényegében kiterjeszti és egyetlen keretbe foglalja az aláíró államok korábbi kétoldalú katonai kapcsolatait. Szaúd-Arábia és Pakisztán már 2025 szeptemberében aláírt egy stratégiai kölcsönös védelmi megállapodást, amely alapul szolgált a mostani trilaterális paktumhoz. Iszlámábád ráadásul az elmúlt hónapokban jelentős katonai kontingenst, több ezer katonát, harci repülőgépeket, drónokat és légvédelmi egységeket telepített szaúdi területre az ország védelmének megerősítésére. Törökország eközben az utóbbi években a szaúdi védelmi hadiipar egyik legfontosabb beszállítójává vált, miután Riad nagyszabású megrendeléseket adott le török gyártmányú harci drónokra és katonai technológiára.
A megállapodás gyakorlati végrehajtása elsősorban a védelmi technológiák átadására, a hírszerzési adatok cseréjére és a közös légvédelmi kapacitások fejlesztésére összpontosít. Ankara a csúcstechnológiát képviselő drónrendszereit és hadiipari fejlesztéseit bocsátja a partnerek rendelkezésére, miközben szaúdi tőke áramlik a török védelmi szektorba. Pakisztán, mint az egyetlen muszlim atomhatalom, jelentős katonai állománnyal és tapasztalt szárazföldi erővel járul hozzá a paktumhoz. Riad ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a védelmi egyezmény nem kapcsolódik semmilyen nukleáris ambícióhoz, és nem jelent fenyegetést egyetlen szomszédos országra nézve sem.
A szerződő felek hivatalos nyilatkozataikban hangsúlyozták, hogy a szövetség védelmi jellegű, és nem irányul konkrét állam ellen. A paktum célja a regionális békét és stabilitást veszélyeztető nem állami szereplők, így a huszi fegyveresek és a militáns csoportok elrettentése. A pakisztáni külügyminisztérium tájékoztatása szerint a szerződés a kollektív biztonság erősítését és a közös teherviselést hivatott szolgálni egy bizonytalan globális környezetben. Ankara szintén megerősítette, hogy a mekkai paktum a regionális béke fenntartásának eszköze, amely nem törekszik a feszültség fokozására.
Teheránból ugyanakkor bírálatok érték a megállapodást. Iráni politikusok és elemzők úgy vélik, hogy a paktum az iráni regionális befolyás ellensúlyozására jött létre. Az iráni parlament külügyi bizottságának tagjai kijelentették, hogy a papíron köttetett védelmi egyezmények nem nyújtanak valódi biztonságot Szaúd-Arábiának, amennyiben Riad nem változtat a regionális politikáján. Elemzők rámutatnak, hogy bár Törökország és Pakisztán igyekszik jó szomszédi viszonyt ápolni Teheránnal, a két ország földrajzi közelsége miatt különleges befolyást gyakorolhat az iráni stratégiai döntéshozatalra.
A biztonságpolitikai szakértők megosztottak a paktum hosszú távú hatásait illetően. Egyes vélemények szerint a három nagyhatalom összefogása ellensúlyozhatja Teherán törekvéseit az Öböl-régióban, míg mások szerint a paktum megelőzheti a Washington regionális kivonulása utáni hatalmi vákuum kialakulását. A NATO-tag Törökország, az atomhatalom Pakisztán és a gazdasági erőforrásokkal rendelkező Szaúd-Arábia szövetsége egy olyan új biztonsági architektúrát hozhat létre, amely alapvetően formálja át a Közel-Kelet és Ázsia határvidékének erőviszonyait a következő évtizedekben.