Elismeréssel írnak külföldön Baka András jelöléséről

A külföldi sajtó feltűnően kedvező hangon fogadta Baka András köztársaságielnök-jelölését. A legnagyobb európai és nemzetközi lapok többsége nem a pártpolitikai alkuk felől közelített a döntéshez, hanem Baka korábbi főbírói szerepét, az Emberi Jogok Európai Bíróságán eltöltött éveit, valamint az Orbán-kormánnyal vívott konfliktusát emelte ki. A visszatérő kép szerint a Tisza olyan jogászt emelhet a Sándor-palotába, akinek neve már korábban összeforrt a bírói függetlenség és a hatalommegosztás védelmével. A nemzetközi tudósítások ugyanakkor azt is felidézik, hogy Magyar Péter korábbi államfőjelölési kísérlete Polgár Judittal kínos fiaskóba torkollott, és több lap megjegyzi Sulyok Tamás mandátumának vitatott megszüntetését is.

A leglelkesebb értékelés az osztrák Der Standardban jelent meg. Gianluca Wallisch kommentárja szerint Baka jelölése a végleges és mindenekelőtt hiteles szakítást jelképezi Orbán Viktor illiberális politikájával. A lap úgy értelmezi a döntést, hogy Magyar Péter olyan személyt választott, aki nem csak beszél a jogállami fordulatról, hanem saját pályájával testesíti meg azt. A szerző Baka korábbi strasbourgi bírói munkáját, főbírói függetlenségét és 2011-es eltávolítását annak bizonyítékaként kezeli, hogy a jelölt személyes története is ellentétes az Orbán-korszak közjogi logikájával.

A Der Standard kommentárjának külön súlyt ad, hogy a lap néhány héttel korábban kifejezetten keményen bírálta Magyar Pétert Polgár Judit jelölésének elhamarkodott kezeléséért. Az osztrák újság most is felidézi ezt az epizódot, és nem próbálja eltakarni az új kormány hibáit. Éppen ezért figyelemre méltó, hogy Baka esetében már egyértelműen pozitív fordulatról ír: a korábban Orbán által félreállított jogászt olyan garanciának tekinti, aki segíthet visszavezetni Magyarországot az európai demokratikus főáramba. A kommentár lényegében azt állítja, hogy a személyi döntés önmagában külpolitikai és alkotmányos üzenet.

Az osztrák Die Presse visszafogottabb, de szintén Baka függetlenségét és korábbi konfliktusát állítja a középpontba. A lap felidézi, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét az Orbán-kormány igazságügyi reformjának bírálata után távolították el, és azt is, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága később elmarasztalta Magyarországot az ügy miatt. A tudósítás világos összefüggést teremt Baka jelölése és az Orbán-korszak igazságügyi rendszerének öröksége között.

A francia Le Monde már a címével is erős képet választott: Baka Andrást úgy mutatta be, mint a „bírót, aki nemet mondott Orbán Viktornak”. A lap felidézte, hogy a főbírót idő előtt mozdították el posztjáról, miután nyíltan bírálta a bírák kényszernyugdíjazását és az igazságszolgáltatás átalakítását. A francia olvasó tehát elsősorban olyan személyiséget ismerhet meg benne, aki már akkor szembement a kétharmados hatalommal, amikor ennek komoly személyes következményei voltak. A megfogalmazás különösen kedvező Baka számára, mert nem technokrata jelöltként, hanem egy korábbi alkotmányos konfliktus főszereplőjeként helyezi el.

Hasonló keretet használt a német Der Spiegel is. A hetilap a hatalomváltás részeként, Orbán-kritikus államfőjelöltként ír Bakáról, és hangsúlyozza, hogy Magyar Péter az előző rendszer hatalmi struktúráinak lebontására törekszik. A Spiegel tudósítása alapvetően hírügynökségi jellegű, ezért jóval óvatosabb a véleménynyilvánításban, de az összeállítás szerkezete mégis sokatmondó: Baka múltját a bírói függetlenségért folytatott konfliktussal kapcsolja össze, miközben a Fidesz bojkottját és autoriter vádjait is ismerteti.

A spanyol El País szintén szimbolikus lépésként értelmezte a jelölést Magyar Péter Orbán utáni átalakításában. A lap azt emeli ki, hogy Baka kinevezése összekapcsolható a bírói függetlenség és a demokratikus intézmények helyreállításának ígéretével. Az írás nem hallgatja el, hogy a Tisza kétharmados többsége révén a választás lényegében eldöntöttnek tekinthető, és azt sem, hogy Sulyok Tamás mandátumának megszüntetése komoly politikai vita tárgya. A jelölt személyét azonban ettől függetlenül az Orbán-rendszerrel szembeni jogállami ellenállás egyik ismert alakjaként mutatja be.

Az Al Jazeera már a tudósítás első soraiban a bírói függetlenség erős szószólójaként jellemzi Baka Andrást. Ez azért érdekes, mert a katari csatorna közönsége számára a magyar belpolitikai részletek jóval kevésbé ismertek, ezért az elsődleges azonosító jegy maga a jogállami szerep. A jelölés így nem belpolitikai személycserének, hanem egy olyan politikai irányváltás részének látszik, amelyben a korábbi rendszerrel konfliktust vállaló jogász kerülhet az államfői tisztségbe.

A lengyel sajtóban talán még erősebb politikai címkét kapott. A Polskie Radio úgy írt róla, mint az Orbán Viktor kormányzása alatti visszaélésekkel szembeni ellenállás arcáról. A megfogalmazás azért figyelemre méltó, mert Lengyelország az elmúlt évtizedben maga is mély konfliktusokat élt át az igazságszolgáltatás függetlensége körül. Baka története így ott különösen könnyen értelmezhető: egy magas rangú bíró, aki nyíltan kifogásolta a politikai hatalom intézményi beavatkozását, elveszítette tisztségét, majd Strasbourgban jogi elégtételt kapott.

A Politico és a Reuters tárgyilagosan tudósított, de a két médiumnál is ugyanaz a történeti ív jelenik meg. Baka az Orbán-korszak egyik ismert jogállami konfliktusának szereplője, jelölése pedig szimbolikus része annak, ahogy Magyar Péter megpróbálja lebontani elődje hatalmi örökségét.

A nemzetközi visszhangban alig jelenik meg az a kép, amelyet a Fidesz próbál kialakítani Bakáról, vagyis hogy egy politikai bosszú résztvevője és a Tisza későbbi engedelmes államfője, bábja lenne. A külföldi tudósítások természetesen idézik a Fidesz bírálatait, a fő narratíva azonban máshol van. Baka esetében a korábbi strasbourgi ítélet olyan erős, dokumentált életrajzi elem, amelyet nehéz pártpolitikai kommunikációval felülírni. A nemzetközi sajtó számára ő elsősorban az a főbíró, akit mandátuma lejárta előtt mozdítottak el, miután nyilvánosan kritizálta az igazságügyi reformot.

Ez a kép Magyar Péter számára komoly politikai nyereség. A Tisza első államfőjelölési próbálkozása Polgár Judit nevének meggondolatlan bedobásával azt az érzetet keltette, hogy a kormány még nem érzi a közjogi tisztség súlyát. Baka jelölése ezzel szemben szinte azonnal érthető történetet kínál a külföldi közönségnek: a korábbi rendszer által félreállított, európai jogi tekintéllyel rendelkező ember kerülhet annak az államnak az élére, amelynek intézményi rendszerét egykor bírálta. Ennél világosabb szimbolikus váltást nehéz lett volna találni.