Már kétezer halálos áldozatot követelt újabb ebolahullám
Igen gyorsan terjed a veszedelmes kór a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A hatóságok szerint a megbetegedések száma meghaladta a négyezret, míg az egészségügy munkatársai fegyveres konfliktusok és diagnosztikai csúszások miatt küzdenek a fertőzéssel.
Drasztikus mértékben súlyosbodik az egészségügyi válsághelyzet a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ahol az újabb ebolajárvány kitörése óta hivatalosan is meghaladta a kétezret a halálos áldozatok száma. A központi kormányzat és az egészségügyi hatóságok legfrissebb adatai szerint az ebolafertőzéssel összefüggő halálozások száma elérte a 2011 főt, miközben a regisztrált megbetegedések száma 4381-re emelkedett. A kijelölt izolációs központokban és rögtönzött kezelőhelyeken jelenleg is több mint 700 beteget ápolnak elkülönítve. A regisztrált esetek alapján számított halálozási arány jelenleg 45,9 százalékon áll, ami jól mutatja a kórokozó agresszív természetét és az egészségügyi ellátórendszer elképesztő túlterheltségét.
A helyzet drámaiságát az Afrikai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ elnöke, Jean Kaseya is megerősítette. Értékelése szerint az aktuális járványkitörés első tizenkét hetében regisztrált megbetegedések száma nyolcszorosa, a haláleseteké pedig több mint hatszorosa a 2014 és 2016 közötti nyugat-afrikai ebolajárvány azonos időszakában mért értékeknek. Az összehasonlítás azért is aggasztó, mert a korábbi nyugat-afrikai krízis az emberiség történetének legpusztítóbb ebolajárványaként vonult be a történelembe. Ráadásul míg a Kongói Demokratikus Köztársaság eddigi legsúlyosabb, 2018 és 2020 közötti járványa során összesen 3400 megbetegedést regisztráltak két év alatt, most alig három hónap leforgása alatt érték el a négyezres esetszámot.
Az Egészségügyi Világszervezet afrikai regionális igazgatója, Mohamed Janabi a provinciális központban, Buniában tartott sajtótájékoztatóján rámutatott arra, hogy a vírus terjedése a korábban feltételezettnél lényegesen korábban kezdődött. A legújabb kutatási és epidemiológiai eredmények alapján a kórokozó már februárban jelen volt a lakosság körében, ám hónapokig észrevétlen maradt. Az első fertőzötteket tévesen maláriával vagy tífusszal diagnosztizálták, mivel a kezdeti tünetek – a magas láz, a gyengeség és az emésztőrendszeri panaszok – megszólalásig hasonlítanak a trópusi régióban megszokott fertőzésekre. Ez a tévedés értékes hónapokat vett el a védekezéstől, és lehetővé tette a vírus akadálytalan terjedését.
A járvány megfékezését rendkívüli mértékben megnehezíti az érintett területek kritikus biztonsági helyzete. A sürgősségi segélyszervezetek és az egészségügyi dolgozók a folyamatos fegyveres összecsapások miatt az esetek alig harminc százalékát képesek közvetlenül elérni. A fertőzöttek fennmaradó hetven százaléka az otthonában, szakszerű orvosi segítség nélkül hal meg. A vidéki településekről sokan próbálnak meg eljutni a nagyobb városokba, például Buniába, abban a reményben, hogy ott megfelelő ellátást kapnak, ám az út során és a zsúfolt városi környezetben tovább adják a fertőzést.
A háztartásokban ápolt betegek közvetlen környezetére hatalmas veszély leselkedik. A védőfelszerelés nélkül eljáró családtagok a betegápolás során rendkívül könnyen megfertőződnek a testnedvekkel érintkezve. Ugyancsak kiemelkedő fertőzési kockázatot jelentenek a hagyományos temetési szertartások. A helyi kulturális szokások részét képező halottmosdatás és a szoros fizikai érintkezés során az elhunytak teste még órákkal a halál beállta után is kibocsátja a vírust. A hatóságok próbálják bevezetni a biztonságos és méltóságteljes temetési protokollokat, ám a lakossági ellenállás és a fegyveres jelenlét hiánya miatt ez sok helyen szinte kivitelezhetetlen.
A nemzetközi szakértők számára a legfőbb aggodalomra az ad okot, hogy az új ebolaesetek mintegy 86 százalékánál egyáltalán nem áll fenn kapcsolat a korábban igazolt és megfigyelt fertőzöttekkel. Ez azt jelenti, hogy a kontaktuskutatási láncolat teljesen felbomlott. Az Egészségügyi Világszervezet normái szerint a járvány hatékony megfékezéséhez a fertőzöttek kontaktjainak legalább 95 százalékát nyomon kellene követni. A jelenlegi alacsony arány sokatmondó bizonyítéka annak, hogy a rejtett fertőzési láncok száma magas, és a betegség valódi elterjedtsége lényegesen meghaladja a hivatalos statisztikákat.
A mostani járványkitörést az ebolavírus Bundibugyo néven ismert típusa okozza, amely orvosi szempontból különleges kihívást jelent. Míg a korábbi járványokért felelős Zaire-típus ellen már léteznek hatékony védőoltások és jóváhagyott terápiák, a Bundibugyo-vírusra jelenleg sincs célzott vakcina vagy specifikus gyógyszer. Július eleje óta két kísérleti vírusellenes terápia klinikai tesztelése zajlik a helyszínen, ám ezek széles körű alkalmazása még várat magára. Az epidemiológusok ráadásul azt is vizsgálják, hogy a kórokozó átesett-e olyan mutáción, amely növelhette a fertőzőképességét vagy átviteli sebességét.
A járvány gócpontja a Kongói Demokratikus Köztársaság északkeleti részén fekvő Ituri tartományban található, ahol a humanitárius katasztrófa amúgy is mindennapos. A tartományban óriási számú belső menekült él elképesztően zsúfolt és higiéniailag kényes körülmények között. A tiszta ivóvíz hiánya és az elmaradott csatornázás kedvez a kórokozók terjedésének. A helyzetet súlyosbítja, hogy Ituri területén az Iszlám Állammal szövetséges ADF nevű lázadó csoport rendszeres támadásokat hajt végre a falvak ellen, elüldözve a lakosságot és megsemmisítve az egészségügyi infrastruktúrát.
Hasonlóan válságos a biztonsági helyzet a szomszédos Észak-Kivu és Dél-Kivu tartományokban is, ahová a vírus szintén átterjedt. Ezeken a területeken fegyveres lázadó szervezetek gyakorolnak ellenőrzést, amelyek folyamatos harcban állnak a kongói kormányerőkkel és a velük szövetséges milíciákkal. Az egészségügyi dolgozók elrablása, az ellátmányok elkerítése és az egészségügyi központok elleni támadások mindennaposak. A védőfelszerelésben érkező mentőcsapatokat sok helyen gyanakvással fogadják, ami néha erőszakos incidensekhez vezet.
A nemzetközi közösség pénzügyi és logisztikai támogatása elengedhetetlen a katasztrófa megfékezéséhez. Az Egyesült Államok kormánya a közelmúltban jelentős összegű, 242 millió dolláros, azaz körülbelül 209 millió eurós kiegészítő segélycsomagot hagyott jóvá a kongói ebola elleni küzdelem támogatására. Ez a forrás a megelőzést, az azonnali egészségügyi beavatkozást és a szélesebb körű humanitárius segítségnyújtást szolgálja a válságövezetben. Az amerikai külügyminisztérium tájékoztatása szerint a közvetlen felajánlások teljes összege ezzel meghaladja az 512 millió dollárt.
Az amerikai segítségnyújtás azért érdemel különös figyelmet, mert a Trump-adminisztráció korábban a nemzetközi programokból való visszahúzódást és a nemzetközi szervezetektől, köztük az Egészségügyi Világszervezettől való kilépést szorgalmazta. Ennek ellenére a Genfi-tónál rendezett G7-csúcstalálkozón tett kötelezettségvállalás alapján a washingtoni vezetés mégis a források bővítése mellett döntött. A döntés hátterében az a felismerés áll, hogy a kontrollálatlanul terjedő afrikai járványok közvetlen fenyegetést jelentenek a globális egészségbiztonságra.
A kongói ebolajárvány megfékezése átfogó megközelítést igényel, ahol a szigorú egészségügyi intézkedéseknek együtt kell működniük a helyi közösségek bizalmának kiépítésével. A gyorstesztelési kapacitások növelése, a biztonságos temetések kiterjesztése és az izolációs központok védelme elengedhetetlen a fertőzések visszaszorításához. Amennyiben nem sikerül stabilizálni a biztonsági körülményeket és javítani a megbetegedések korai kiszűrését, a vírus további régiókra is átterjedhet, ami nemzetközi dimenziójú katasztrófává növelheti az amúgy is drámai helyzetet.