Késői igazságtételt lát Baka megválasztásában Európa

Különösen erős visszhangot váltott ki a német nyelvű sajtóban Baka András köztársasági elnökké választása. A német, osztrák és svájci lapok többsége ugyanazt a történelmi ívet emelte ki: az a jogász került most a magyar államfői székbe, akinek legfelsőbb bírósági elnöki megbízatását az Orbán-korszak elején idő előtt megszüntették, miután nyilvánosan bírálta az igazságszolgáltatást átalakító intézkedéseket. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága később kimondta, hogy az eltávolítása sértette a véleménynyilvánítás szabadságát. A legtöbb külföldi értékelés ezért személyes elégtételként és az Orbán-rendszer utáni intézményi fordulat egyik legerősebb szimbólumaként írja le a keddi szavazást.

A Süddeutsche Zeitung már a választás előtti napon egyértelműen fogalmazott. Verena Mayer szerint aligha lehetett volna alkalmasabb személyt találni az államfői posztra, mint Orbán Viktor régi ellenfelét. A müncheni lap különösen nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy az Orbán-kormány egyik első magas rangú intézményi áldozata kapja meg a legmagasabb közjogi tisztséget. A lap felidézte Baka 2025-ös szerepvállalását is, amikor magyar bírák ezrei vonultak utcára az igazságszolgáltatás függetlenségéért. A Süddeutsche olvasatában ezért az új államfő személye jóval többet jelent egy parlamenti személycserénél: a bírói függetlenség mellett korán kiálló jogász tér vissza az államszervezet csúcsára.

Az osztrák Die Presse még hangsúlyosabban épített a történelmi iróniára. A lap címében Baka Andrást már a „poszt-Orbán-korszak szimbólumának” nevezte, és azt írta, hogy megválasztása tele van jelképes jelentéssel. Jürgen Streihammer szerint a volt főbíró másfél évtizeddel később kapott elégtételt azért, ami vele az Orbán-rendszer kiépítésének első éveiben történt. A bécsi lap ugyanakkor nem hagyta szó nélkül a mostani hatalom módszereit sem. Arra emlékeztetett, hogy Sulyok Tamás mandátumát szintén alkotmánymódosítással rövidítette le az új kétharmados többség, vagyis olyan eszközzel, amelynek alkalmazását Baka saját eltávolítása idején élesen bírálta. A Die Presse a jelöltállítás körüli kapkodást is Magyar Péter első komolyabb politikai hibái közé sorolta: Polgár Judit felkérése gyorsan összeomlott, a végső döntést pedig nem előzte meg az ígért széles társadalmi vita.

Hasonló kettősség jellemzi a svájci SRF elemzését, amely talán a legkedvezőbb személyes portrét rajzolta az új magyar elnökről. A közszolgálati médium „nemzetközileg elismert” és „megvesztegethetetlen” jogászként mutatta be Baka Andrást, és azt írta, hogy személyében Magyar Péter végül megfelelő jelöltet talált egy nehezen indult kiválasztási folyamat végén. Az SRF szerint Baka alkalmas lehet arra, hogy visszaadja a köztársasági elnöki hivatal méltóságát, sőt valódi ellensúlyt képezzen a kormánnyal és a parlamenti kétharmaddal szemben. Ez azért különösen fontos megállapítás, mert a svájci elemzés nem kormányzati szövetségest lát benne: éppen azt emeli ki, hogy Baka korábban Magyar Péter lépéseivel szemben is megfogalmazott kifogásokat. Az SRF ugyanakkor szintén bírálta Sulyok Tamás eltávolításának módját és az új elnök kiválasztásának átláthatatlanságát.

A Der Spiegel híradása az Orbán-kritikus jogász visszatérését állította a középpontba, a lap egyik napi összefoglalója pedig már a választás előtt „a nap győztesének” nevezte Baka Andrást. A kommentár szerint pályája akár a történelmi igazságszolgáltatás mintapéldája is lehetne: az egykori főbíró, akit a hatalom eltávolított, most beköltözhet a Sándor-palotába. A Spiegel azonban rögtön hozzáteszi a kényelmetlenebb részt is. Sulyok Tamás nem önként távozott, mandátumát a Tisza kétharmados többsége alkotmánymódosítással zárta le. A német lap ezért arra figyelmeztetett, hogy az Európai Uniónak akkor is szigorúan figyelnie kell a magyar jogállamiságot, amikor Budapesten már politikailag hozzá közelebb álló, Európa-párti kormány van hatalmon. A mérce nem változhat attól függően, ki rendelkezik kétharmaddal.

A német közszolgálati média szintén nagy terjedelemben foglalkozott az eseménnyel. A Tagesschau kiemelte, hogy az új államfő augusztus 19-én, egy nappal az augusztus 20-i nemzeti ünnep előtt lép hivatalba, és várhatóan csak a készülő új alkotmány elfogadásáig marad tisztségében. A Deutsche Welle „történelmi fordulatként” írta le a helyzetet: az egykor Orbán Viktor által eltávolított jogász lett Magyarország elnöke. A Welt és a Tagesspiegel szintén Baka korábbi elmozdítását helyezte a történet középpontjába. A Tagesspiegel külön hangsúlyozta első parlamenti beszédének azt az üzenetét, hogy az előző 16 évhez hasonló hatalmi rendszer többé nem épülhet ki Magyarországon.

A baloldali taz már a szavazás előtt a „poszt-Orbán-korszak következő lépéseként” mutatta be a jelölést. A lap „késői igazságról” írt, és Baka pályáját annak példájaként értelmezte, hogy a korábbi rendszer által félreállított szereplők egy része a politikai fordulat után ismét fontos közéleti szerephez jut. A taz értékelése ugyanakkor beleilleszkedik abba a német nyelvű sajtóban jól látható mintába, amely egyszerre tekint kedvezően Baka személyére és óvatosabban Magyar Péter gyors intézményi átalakításaira.

Ez a kettősség a német nyelvterületen kívül is megjelent. A Reuters a megválasztást Magyar Péter Orbán Viktor hatalmi örökségének lebontására irányuló politikája egyik jelképes lépéseként írta le. A hírügynökség külön figyelmet szentelt Baka első beszédének, amelyben az új elnök egyszerre beszélt igazságról és önmérsékletről. A mondanivaló központi eleme az volt, hogy az új Magyarország nem épülhet bosszúra, az államfőnek pedig az egymástól eltérő nézeteket valló polgárokat is képviselnie kell. Ez a hang több külföldi tudósításban is fontos ellenpontként jelent meg a rendszerváltás gyorsaságáról folyó vitában.

A Guardian szintén az Orbán-korszakkal való újabb szakításként értékelte a választást. A brit lap hangsúlyozta Baka strasbourgi múltját, a Legfelsőbb Bíróság éléről történt eltávolítását és azt, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságán később elégtételt kapott. A londoni újság tudósítása számára az új elnök legfontosabb mondata az volt, hogy a politikai változásnak nem szabad megtorlássá válnia. Ez egybeesik a német és svájci kommentárok egyik fő gondolatával: Baka politikai jelentőségét éppen az növelheti, ha nem a Tisza kétharmados akaratának közjogi végrehajtója lesz.

A francia Le Monde már a jelöléskor „a bírónak, aki nemet mondott Orbán Viktornak” nevezte Baka Andrást. A párizsi lap ugyanakkor egy hosszabb elemzésben a Magyar Péter által nagy sebességgel végrehajtott „deorbanizáció” kockázatait vizsgálta. A lap szerint a korábbi autoriter berendezkedés lebontása széles támogatást élvezhet, de a demokratikus helyreállítás hitelességét gyengítheti, ha az új többség kevés egyeztetéssel, rendkívül gyorsan és a kétharmados erejére támaszkodva alakítja át az intézményeket. Baka kinevezése ebből a szempontból is különleges: nemzetközi tekintélye és korábbi pályája miatt éppen ő lehet az egyik olyan szereplő, aki fékezheti a túlságosan koncentrált kormányzati hatalmat.

A spanyol El País a magyar politikai átmenet egyik kulcslépéseként értékelte az elnökválasztást. A lap részletesen ismertette Baka korábbi eltávolítását, a Fidesz bojkottját és azt, hogy az új államfő augusztus 19-én veszi át hivatalát. Kiemelte korábbi figyelmeztetését is: a kétharmados parlamenti többség birtokosa sem tehet meg mindent, amit akar. Ez a mondat szinte összefoglalja a nemzetközi sajtó fő üzenetét. Baka András személyét a legtöbb jelentős külföldi lap hiteles jogállami szereplőként, megválasztását történelmi korrekcióként értékeli. A lelkesedés mellé ugyanakkor szinte minden komolyabb elemzés odateszi a feltételt: az Orbán-rendszer lebontása akkor jelent valódi demokratikus fordulatot, ha az új hatalom saját magára is alkalmazza azokat a korlátokat, amelyek hiányát az előző 16 évben kifogásolta.