Szélsőséges szegregációs kísérlet fenyegeti az USA-t
Egy új mozgalom zárt telepeket hoz létre faji alapon, miközben az első magas szintű polgári peres eljárás és a hatósági vizsgálatok fellebbentik a felleget a jogi kibúvókra épülő faji elkülönítés kísérleteiről.
Az Egyesült Államokban a faji elkülönítés története nem csupán a buszokon vagy a nyilvános helyeken elrendelt korlátozásokra nyúlik vissza. Az országban egykor ezerszám működtek az úgynevezett naplementevárosok, ahonnan a helyi rendeletek értelmében minden afroamerikainak el kellett távoznia a munkaidő végével, a naplementét követően. A faji alapon elrendelt lakhatási diszkriminációnak az 1968-as Fair Housing Act, a polgárjogi törvénycsomag egyik legfontosabb eleme vetett véget szövetségi szinten. Az elmúlt évtizedekben a jogi integráció ellenére a gazdasági tényezők, a vagyoni különbségek és az iskolaválasztási szokások révén sok helyen továbbra is fennmaradt egyfajta de facto szegregáció. Egyes szélsőséges eszméket valló csoportok számára ez az állapot sem elegendő, és az utóbbi időben nyílt kísérleteket tesznek a faji alapon szerveződő, kizárólag fehérek számára fenntartott települések feltámasztására.
A Return To The Land, azaz RTTL néven ismertté vált mozgalom alapítója, Eric Orwoll kifejezetten faji és vallási alapon szegregált, homogén és kizárólagos közösségek létrehozását tűzte ki célul. Az Arkansas államban, az Ozark-hegység lejtőin vásárolt földterületen hozták létre az első ilyen jellegű telepet, amelyet Community 1 néven emlegetnek. A lakhatási és csatlakozási feltételek rendkívül szigorúak: a jelentkezőknek igazolniuk kell az európai felmenőket, a keresztény vallást és a heteroszexuális irányultságot. A szűrés során kizárják a zsidó gyökerekkel rendelkezőket. A telepen jelenleg körülbelül ötven ember él, akik gyermekeiket magánoktatás keretében, otthon tanítják, teljes mértékben elszigetelve őket a többségi társadalomtól.
A szövetségi diszkriminációellenes törvények kijátszására az alapító egy sajátos jogi konstrukciót dolgozott ki. Orwoll állítása szerint a szervezete nem ingatlanokat vagy földterületet értékesít a beköltözőknek, hanem egy magánegyesületi tagságot ad el. Érvelése szerint egy zárt magántársaság szabadon határozhat meg szigorú felvételi szabályokat, amelyeket a szövetségi lakhatási törvények nem írhatnak felül. Párhuzamként a gazdagok számára létrehozott luxuslakóparkokat és a technológiai szektor liberális kísérleteit hozza fel, ahol szintén magánszabályok rendezik a lakók együttélését. A jogvédő szervezetek szerint ugyanakkor nyilvánvaló polgárjogi jogsértésről és a törvény szándékos megkerüléséről van szó.
A modell terjedését jelzi, hogy nemcsak az Egyesült Államok déli államaiban és az Appalache-hegység vidékein terveznek újabb hasonló telepeket, hanem a koncepció külföldön is megjelent. Nagy-Britanniában Simon Birkett kezdte el az RTTL mintájára szervezni az első zárt közösségeket Wales területén, nyíltan hirdetve a multikulturális társadalom elutasítását. A mozgalom nemzetközi terjeszkedése komoly aggodalmat vált ki a jogvédő szervezetek körében, amelyek attól tartanak, hogy a faji szegregáció új típusú elméletei követőkre találnak a szélsőjobboldali hálózatokban.
Az állami hatóságok fellépése egyelőre rendkívül lassú és visszafogott. Tim Griffin, Arkansas állam legfőbb ügyésze még 2025 júliusában indított vizsgálatot a lakossági és civil bejelentések nyomán, ám több mint egy év elteltével a hatóságok továbbra is csupán a tényfeltáró szakaszra hivatkoznak. A szövetségi nyomozóhatóságok sem mutatnak kiemelkedő aktivitást az ügyben. Elemzők rámutatnak arra, hogy az országos politikai klíma, a kisebbségvédelmi szabályok visszaszorítása és a kormányzati tisztségviselők radikális kijelentései bátorítóan hatnak az ilyen jellegű szeparatista törekvésekre. Russell Vought költségvetési miniszter, az új konzervatív politikai irányvonalat meghatározó Project 2025 egyik fő gondolkodója korábban maga is a multikulturalizmus feladásának szükségességéről beszélt a támogatók előtt.
A szegregációs kísérlet most lépett az első komolyabb jogi szakaszba, miután az RTTL ellen magas profilú polgári per indult. Michelle Walker ingatlanos felperessel szemben elutasították a csatlakozási kérelmet, miután kiderült, hogy zsidó felmenőkkel rendelkezik, férje pedig fekete bőrű. Az elutasított kérelem nyomán benyújtott kereset az első olyan bírósági eljárás, amely közvetlenül támadja az egyesületi formába rejtett faji diszkriminációt. A per körüli nyilvánosság ugyanakkor nem várt reklámot is biztosít a mozgalomnak, újabb szimpatizánsokat vonzva a zárt csoportokhoz.
Eric Orwoll személyes háttere és korábbi megnyilvánulásai még egyértelműbbé teszik a mozgalom ideológiai gyökereit. Az alapító korábban kapcsolatot ápolt a Ku Klux Klan egykori vezetőjével, David Duke-kal, és több ízben tett közzé holokauszttagadó, valamint szélsőségesen antiszemita kijelentéseket. A bírálatokra válaszul Orwoll arra hivatkozik, hogy a progresszív és baloldali városvezetések maguk is alkalmaznak faji alapon elkülönített intézkedéseket. Példaként említi Oakland városát, ahol a helyi önkormányzat célzott jövedelemtámogatási programot indított a rászoruló fekete és őslakos lakosok számára.
A jogi eljárás kimenetele alapvető hatással lehet az amerikai polgárjogi szabályozás jövőjére. Amennyiben a bíróság elfogadja az egyesületi formára való hivatkozást, az zöld utat adhat a faji alapú szegregáció legkülönfélébb formáinak a lakhatási piacon. Ez a forgatókönyv leépítheti az 1960-as évek polgárjogi küzdelmeinek legfőbb eredményeit, és visszalépést jelenthet a törvény előtti egyenlőség elvében. A jogvédő szervezetek emiatt határozott szövetségi fellépést és a diszkriminációellenes jogszabályok szigorú alkalmazását követelik a hatóságoktól.
A történelem tapasztalatai azt mutatják, hogy az elszigetelt, faji alapon szerveződő zárt közösségek hosszú távon komoly társadalmi feszültségeket és biztonsági kockázatokat szülnek. Az otthonoktatás és a külvilágtól való teljes elzárkózás elősegíti a radikális eszmék akadálytalan öröklődését a következő generációkra. Az arkansasi példa rávilágít arra a folyamatra, amelynek során a jogi hézagok kihasználásával a legszélsőségesebb ideológiák igyekeznek saját intézményi és területi struktúrákat kiépíteni a demokratikus jogállam keretein belül.
Az elkövetkező hónapok bírósági tárgyalásai és a szövetségi vizsgálatok eredményei döntik el, hogy az amerikai jogrendszer képes-e megvédeni a polgárjogi vívmányokat a burkolt szegregációs kísérletekkel szemben. A döntéshozók és a hatóságok felelőssége óriási abban, hogy gátat szabjanak a faji alapon elkülönülő zárt telepek terjedésének, megelőzve az amerikai társadalom további töredezettségét és a polgárjogi normák erózióját.