Váratlan tragédia cambridge-i plágiumbotrány után

A brit felsőoktatási szféra és a nemzetközi tudományos közösség megdöbbenéssel értesült Jason Arday, a Cambridge-i Egyetem korábbi szociológiaprofesszorának váratlan haláláról. A 41 éves akadémikust londoni, battersea-i otthonában találták eszméletlen állapotban a kiérkező mentőszolgálat munkatársai, akik a helyszínen életét vesztettnek nyilvánították. A brit fővárosi rendőrség tájékoztatása alapján a haláleset váratlan volt, ám idegen kezűség gyanúja nem merült fel az elsődleges helyszíni szemle során. A tragikus esemény mindössze kilenc nappal azután következett be, hogy a professzor hivatalosan acts benyújtotta lemondását az egyetem felé, miután az intézmény átfogó belső vizsgálatot indított a tudományos munkásságát és személyes életrajzát érintő súlyos szabálytalanságok és plágiumvádak miatt. A professzor családja és a könyveit gondozó kiadó közleményben tudatta a nyilvánossággal a hírt, felhívva a figyelmet az elmúlt hetekben lezajlott példátlan nyilvános nyomásgyakorlásra és a kutatót ért személyes támadásokra.

Hivatalosan benyújtott lemondásával Jason Arday végleg távozott a Cambridge-i Egyetem szociológia tanszékéről és a Jesus College-ban betöltött oktatói tisztségéből. A harminchétszeres életévében professzorrá kinevezett kutató az intézmény 900 éves történetének legfiatalabb fekete professzoraként vált országszerte és nemzetközileg is ismertté. Az utóbbi időszakban nyilvánosságra került adatok és tények alapján azonban tudományos karrierje és páratlan küzdelmet leíró életútja jelentős részben elhallgatásokra, eltúlzott állításokra és plágiumra épült. A tudományos világban kirobbant ügy komoly hullámokat vetett a brit felsőoktatásban, miközben az érintett intézmények és a tudományos kiadók egyaránt kénytelenek szembesülni a belső ellenőrzési mechanizmusok és a felvételi garanciák súlyos hiányosságaival.

A professzor nyilvános szerepléseiben hosszú éveken át úgy mutatta be saját életét, mint egy olyan példaértékű sikertörténetet, amely a legreménytelenebb helyzetből indult. Elmondása szerint tizenegy éves koráig teljesen képtelen volt a beszédre az autizmusa és a globális fejlődési elmaradása miatt, olvasni és írni pedig csak 18 évesen tanult meg. A média által széles körben terjesztett életrajz szerint a nehézségek leküzdése után hihetetlen fizikai és jótékonysági teljesítményeket ért el: harminc nap alatt harminc maratont futott le, egyszer ráadásul törött lábbal teljesítette a távot, miközben ötmillió fontnyi adományt gyűjtött össze jótékonysági célokra. A közelmúltban az Egyesült Államokban is megjelent önéletrajzi kötete, amely ezeket a megpróbáltatásokat és a megállíthatatlannak leírt felemelkedést részletezi több mint háromszáz oldalon keresztül.

A látványos sikertörténet mögött álló állítások az utóbbi időben egymás után dőltek össze a részletes tényellenőrzések során. Kiderült, hogy a jótékonysági célokra gyűjtött milliókat egy húszéves időszak alatt, egy nagyobb csoport tagjaként gyűjtötte össze, nem pedig egyéni teljesítményként, a maratoni futásokról szóló állítások pontos dokumentációja pedig hiányzik. Ennél is súlyosabb csapást jelentettek a tudományos megalapozottságát érintő vizsgálatok. Kiderült, hogy a 2015-ös doktori disszertációja jelentős terjedelmű bekezdéseket tartalmaz, amelyeket szó szerint vagy csekély módosítással emelt át egy 2009-es bruneli egyetemi értekezésből, megfelelő hivatkozások megadása nélkül.

A plágiumvádak a korábbi doktori munkán kívül a későbbi szakfolyóiratokban megjelent tanulmányait is elérték. Az elemzések rámutattak, hogy több általa jegyzett publikáció szerkezete és szövegezése feltűnő egyezéseket mutat más kutatók korábbi munkáival. Bizonyos esetekben olyan szociológiai interjúkból származó idézeteket használt saját kutatási eredményeként, amelyeket korábbi tanulmányokból másolt át. Az adatok feldolgozására használt szoftveres eljárások és az önálló kutatási minták érvényessége szintén megkérdőjeleződött. A tudományos tisztaságot vizsgáló független elemzők átfogó dossziét állítottak össze a hibákról és az elfedett átvételekről.

A botrány kirobbanásában döntő szerepet játszott egy korábbi egyetemi kutató, Nathan Cofnas által közzétett elemzés, amely részletesen dokumentálta a szociológus írásaiban található egyezéseket. Az ügy ezt követően gyorsan kikerült a szűk szakmai közegekből, és a vezető brit lapok is részletes tényfeltáró cikkeket közöltek. A sajtóbeszámolók feltárták, hogy bizonyos szakmai lapok már hónapokkal korábban jelzéseket kaptak a hiányosságokról, ám a professzor által megbízott hírvesztési ügyvédek határozott jogi fellépése miatt az eredeti cikkek megjelenését megelőzően visszavonták azokat. A nyilvánosság nyomása és a független kutatók által elvégzett ellenőrzések végül elkerülhetetlenné tették a hivatalos eljárás elindítását.

A vizsgálat megindítását követően a professzor a Good Law Project nevű jogvédő szervezeten keresztül juttatta el nyilatkozatát a nyilvánossághoz, amelyben bejelentette a lemondását. Álláspontja szerint az őt ért kritikák és vádak túllépték a szakmai viták kereteit, és olyan személyes terhet jelentettek számára, amelyet már nem tudott vállalni. Érvelése szerint a korai tudományos munkáiban elkövetett pontatlanságok és formai hibák az autizmusából és a késői nyelvhasználatából fakadtak, mivel az információk feldolgozásához és az írásbeliség elsajátításához a másolás és a mintakövetés módszerét használta. Úgy vélte, a vele szemben alkalmazott szigorú mércék és a folyamatos nyilvános bírálatok aránytalanok voltak.

A lemondás elindította a felelősségre vonási vitákat a felsőoktatási intézmények és az egyetemi vezetés felelősségéről is. A kritikusok rámutatnak, hogy az egyetem és a felvételi bizottságok figyelmen kívül hagyták a szakmai hátteret, és nem végezték el a szükséges ellenőrzéseket a tekintélyes professzori pozíció betöltése előtt. Sokak szerint a döntéshozók vakon elfogadták az inspirálónak szánt személyes történetet, miközben a tudományos publikációk minőségi ellenőrzése teljesen elmaradt. Az intézmény belső köreiből származó hangok éles bírálattal illették azt a gyakorlatot, amely a felületes benyomások alapján emel magas pozícióba nem megfelelően ellenőrzött szakembereket.

A történtek mély megosztottságot váltottak ki a tudományos életben és a politikai közbeszédben egyaránt. A konzervatív kommentátorok szerint a tisztázatlan karrier karbantartása és a hiányosságok elfedése a sokszínűségi és esélyegyenlőségi programok túlhajtásának következménye. Álláspontjuk szerint az intézmények a faji és társadalmi képviseleti mutatók teljesítése érdekében hajlandóak voltak lejjebb szállítani a szakmai és etikai mércéket. Ezzel szemben a progresszív oldal képviselői és több fekete oktató hangsúlyozzák, hogy az ügyet a jobboldali szereplők a kisebbségi kutatók szisztematikus lejáratására használják fel, ami tovább növeli a szektorban dolgozó, sérülékeny csoportok kitettségét.

A megjelent önéletrajzi könyv kiadója, a Simon & Schuster közölte, hogy a megfogalmazódott kétségek ellenére nem vonja vissza a kötetet, és a terveknek megfelelően terjeszti azt az amerikai és a brit piacon. Ugyanakkor a brit kiadás szövegén az utolsó pillanatban több módosítást is végrehajtottak, visszavonva vagy finomítva a leginkább vitatott állításokat. A könyvkritikusok értékelései szerint a kiadvány sokatmondó példája annak, miként válik egy személyes élettörténet túlzásokkal teli mítosszá a piaci és médiakörnyezet elvárásai miatt.

A cambridge-i eset és a tragikus kimenetelű vég kifejlet hosszú távú hatást gyakorol a brit egyetemi szféra átláthatósági és ellenőrzési folyamataira. Az egyetemeknek az elkövetkező időszakban szigorítaniuk kell a felvételi eljárásokat és az akadémiai minőségbiztosítási rendszereket, hogy megelőzzék a hasonló presztízsveszteségeket. A tudományos közösség számára az ügy rávilágított arra, hogy az etikai szabályok betartása és a tények pontos ellenőrzése nélkülözhetetlen az akadémiai szféra hitelességének megőrzéséhez. A rendőrségi és egyetemi vizsgálatok lezárultával a felsőoktatási intézményeknek újra kell gondolniuk a kinevezési eljárások garanciális elemeit és a nyilvános nyomásgyakorlás kezelésének módszereit.