Drasztikus létszámleépítések a német autóiparban

Több mint két évtizede nem dolgoztak olyan kevesen a német járműgyártásban, mint napjainkban. A szövetségi statisztikai hivatal legfrissebb adatai szerint az idei év első felében mindössze 691 500 munkavállalót foglalkoztatott a szektor, ami drámai visszaesést jelent a korábbi időszakokhoz képest. Egyetlen év alatt 42 300 munkahely szűnt meg a szegmensben, ami 5,8 százalékos létszámcsökkenésnek felel meg. Ezzel a teljesítménnyel a járműgyártás vált a legnagyobb mértékű leépítést elszenvedő iparággá az országban. A komoly veszteségek ellenére a szektor továbbra is a második legnagyobb ipari foglalkoztatónak számít a gépgyártás mögött, ahol 905 900 ember dolgozik, bár ott is 2,7 százalékos csökkenést regisztráltak. A teljes feldolgozóiparban hasonlóan kedvezőtlen folyamatok zajlanak, június végén 5,29 millió alkalmazottat tartottak nyilván, ami 144 100 fővel, azaz 2,7 százalékkal kevesebb az egy évvel korábbi értéknél.

A strukturális problémák és a piaci átrendeződés szinte valamennyi kulcsfontosságú ipari ágazatot utolérték. A fémgyártásban 3,8 százalékkal 471 700 főre esett vissza a dolgozók száma, a vegyiparban 3,6 százalékos csökkenést követően 312 000 alkalmazott maradt, míg az villamos berendezések gyártásával foglalkozó vállalatoknál 3,4 százalékos létszámleépítést követően 374 500 munkavállalót tartanak számon. A gazdasági elemzők egyöntetű értékelése szerint a számok világosan mutatják, mekkora erővel csapott le a távol-keleti piaci nyomás az európai ipari központra. A kínai szereplőkkel vívott éles ár- és technológiai verseny mind a távol-keleti belső piacon, mind a harmadik országbeli exportpiacokon rendkívül gyorsan felerősödött, amire az európai gyárak nem tudtak időben és megfelelő hatékonysággal reagálni.

A piaci verseny éleződése mellett a helyi működési környezet sajátosságai is súlyos terhet rónak a vállalkozásokra. A rendkívül magas energiaköltségek, a bürokratikus terhek, az adminisztratív megkötések, valamint az évtizedeken keresztül elhanyagolt infrastruktúra együttesen jelentősen rontják a nemzetközi versenyképességet. A nagy autóipari konszernek drasztikus takarékossági intézkedésekkel próbálják ellensúlyozni a veszteségeket és a csökkenő árrést. A Volkswagen csoportnál újabb 50 000 munkahely megszüntetése került napirendre, amely döntően a helyi üzemeket érinti. A luxussportautókat gyártó Porsche nemrégiben határozott mintegy 5000 pozíció felszámolásáról 2032-ig. Még a korábban válságállónak tekintett, müncheni székhelyű BMW is nagyjából 8000 állás megszüntetését tervezi az adminisztrációs és fejlesztési területeken. A Mercedes-Benz szintén folytatja a költségcsökkentési programját a termelési szférán kívüli területeken, miután korábban már munkavállalók ezrei távoztak önkéntes megállapodások keretében.

Az iparági szakértők és gazdasági elemzők szerint a közeljövőben nem várható érdemi fordulat a munkaerőpiacon. A leépítési hullám korántsem ért véget, sőt, a folyamat várhatóan tovább gyorsul a következő negyedévekben. Számos vállalat még messze jár az átalakítási és szerkezetváltási terveinek befejezésétől. A magas munkabérek, a gyenge termelékenységi mutatók és a folyamatosan élesedő nemzetközi jelenlét miatt a cégek jelentős része további pozíciók felszámolását tervezi a hazai telephelyein. Bár az ipari árbevételek az idei év második negyedévében 4,7 százalékos növekedést mutattak az év eleji 1,7 százalékos bővülés után, ez a pénzügyi stabilizáció önmagában nem elegendő a munkahelyek megőrzéséhez.

Az exportorientált iparágak egyszerre több irányból szembesülnek súlyos kihívásokkal. A legfontosabb külkereskedelmi partnernek számító Egyesült Államok a védővámok szigorításával jelentősen visszaszorítja a kontinensről érkező termékek iránti keresletet. Ezzel párhuzamosan Kína egyre nagyobb arányban képes saját hazai gyártású termékekkel kiváltani azokat az árukat, amelyeket korábban importból szerzett be, beleértve a prémium gépjárműveket és a komplex ipari berendezéseket. A kereskedelmi átrendeződés következtében a távol-keleti országba irányuló kivitel értéke több mint tizenkét százalékkal esett vissza az év első hat hónapjában, mindössze 37 milliárd eurót téve ki. Ugyanezen időszak alatt az amerikai piacra irányuló szállítások nagysága mintegy hat százalékkal, 74 milliárd euróra csökkent.

A kialakult helyzetben a gazdaságkutató intézetek és a szakszervezeti elemzők határozott iparpolitikai fordulatot sürgetnek. Véleményük szerint az állami és európai szintű közbeszerzéseknél, valamint az elektromos járművek vásárlási támogatásainál következetesen előnyben kell részesíteni a helyi gyártású termékeket. Ezen felül célzott védővámok bevezetését javasolják a kulcsfontosságú stratégiai ágazatok védelmében, kiegészítve a jövőmutató technológiák közvetlen állami támogatásával. Bizonyos szakértők ugyanakkor rámutatnak, hogy az infrastruktúra megújítására, a adóterhek csökkentésére és a védelmi célú kutatás-fejlesztési források növelésére irányuló kormányzati lépések hosszabb távon pozitív áttételes hatást gyakorolhatnak a polgári ipari szektorokra is.

A strukturális átalakulás a késztermékgyártókon kívül az ellátási láncok teljes egészén végigsöpör. A beszállítói szektorban dolgozó kis- és középvállalkozások rendkívül sebezhető helyzetbe kerültek, mivel a megrendelések volumenének csökkenése miatt sok esetben kénytelenek leállítani fejlesztéseiket vagy drasztikus létszámleépítést végrehajtani. Az autóipari multinacionális vállalatok által kikényszerített árcsökkentések és a termelési kapacitások áthelyezése miatt a kisebb alkatrészgyártók működési margója minimálisra zsugorodott. Ez a folyamat dominóhatást indított el az egész közép-európai régióban, ahol a helyi gazdaságok szorosan integrálódtak a kontinentális járműgyártási hálózatba.

A digitális és az elektromos átállás felgyorsulása szintén jelentős kihívás elé állítja a megszokott belső égésű technológiákra épülő termelési bázisokat. Az elektromos hajtásláncok összeszerelése lényegesen kevesebb alkatrészt és kevesebb élőmunkát igényel, mint a hagyományos benzin- és dízelüzemű motorok gyártása, ami önmagában is felöslegessé teszi a meglévő munkaerő egy részét. A vállalati vezetők és iparági stratégák szerint az átképzési programok és a technológiai modernizáció elengedhetetlenek a talpon maradáshoz, ám ezek a beruházások rendkívül tőkeigényesek egy olyan időszakban, amikor a piaci értékesítések és a bevételek folyamatosan szűkülnek.

A globális kereskedelmi feszültségek és a protekcionalista gazdaságpolitika felerősödése miatt a kontinentális járműgyártás elveszítette korábbi lépéselőnyét. A nemzetközi piacokon megjelenő olcsóbb és technológiailag versenyképes távol-keleti modellek átalakítják a vásárlói szokásokat, míg a magas működési költségek miatt a hagyományos gyárak képtelenek tartani a lépést az árháborúban. Az iparág jövője szempontjából döntő jelentőségű lesz, hogy a döntéshozók képesek lesznek-e olyan átfogó keretfeltételeket teremteni, amelyek biztosítják a termelés gazdaságosságát és a munkahelyek megőrzését a megváltozott globális gazdasági környezetben.