Már alig keresnek túlélőket Kolumbiában

Vasárnap hajnalra megváltozott a kolumbiai földrengés utáni mentőakció jellege. A hét elején még minden órát a romok alatt rekedt túlélők felkutatásának rendeltek alá, mostanra viszont egyre több helyszínen a holttestek kiemelése és a veszélyessé vált törmelék eltávolítása került előtérbe. A kolumbiai katasztrófavédelem legfrissebb, adatai szerint legalább 294 ember meghalt, 320-at továbbra is eltűntként tartanak nyilván, a sérültek száma pedig megközelíti a négyezret. Több ezer otthon semmisült meg vagy vált lakhatatlanná. A számok még változhatnak, mert a legsúlyosabban érintett nyugati országrészben továbbra is kutatnak olyan épületekben, amelyeknek egyes részei csak napokkal a rengés után váltak hozzáférhetővé.

A 7,4-es erősségű földrengés augusztus 10-én reggel, helyi idő szerint nem sokkal fél nyolc után rázta meg Kolumbia nyugati részét. Epicentruma San José del Palmar térségében, Chocó megyében volt, de a károk jóval nagyobb területre terjedtek ki: a csendes-óceáni Buenaventurától a kávétermesztő hegyvidéken át Caliig és Pereiráig omlottak össze házak, sérültek meg iskolák, templomok és kórházak. A halálos áldozatok több mint kétharmadát a két nagyvárosban, Caliban és Pereirában találták meg. A pusztítás nagyságát nehéz egyetlen látványos romhalmazzal érzékeltetni, mert a rengés nem egyetlen városrészt semmisített meg: szétszórt, sok helyen részleges épületkárokból álló katasztrófát okozott, amely egyszerre terhelte túl a mentőszolgálatokat, az egészségügyet és a helyi közigazgatást.

A TÚLÉLŐK KERESÉSÉTŐL A HOLTTESTEK KIEMELÉSÉIG

Az első 72 óra minden nagy földrengés után döntő, mert a romok alatt rekedt emberek túlélési esélye az idő múlásával gyorsan csökken. Kolumbiában a mentők ennek ellenére a kritikus időszak lejárta után is folytatták a kutatást. Caliban szombaton még volt egyetlen olyan helyszín, ahol a műszerek és a mentők életre utaló jeleket észleltek. Alberto Hernández tűzoltóparancsnok ugyanakkor már arról beszélt, hogy a többi helyen a művelet a holttestek kiemelésének szakaszába jutott. A város vezetése azt közölte, hogy a keresést addig nem adják fel, amíg reális esély marad arra, hogy valakit élve találjanak meg, de a nehézgépek bevetése és a nagyobb törmeléktömegek eltakarítása vasárnaptól egyre több helyszínen elkerülhetetlenné válik.

A katasztrófa emberi tragédiái közül több országos jelképpé vált. A 32 éves Daniela Largo 36 órát töltött a romok alatt, mielőtt kimentették, később azonban a kórházban belehalt sérüléseibe. A 24 éves Juan Felipe Giraldót egy összeomlott szállodánál napokon át keresték; holttestét végül megtalálták. Vasárnap lett volna az esküvője, és egy kétéves gyermeket hagyott maga után. Az ilyen történetek azért is kaptak rendkívüli figyelmet, mert a mentés első napjaiban minden sikeres kiemelés azt a reményt erősítette, hogy az összeomlott épületekben még sokan életben lehetnek. Mostanra azonban a családok egy részének már nem a megmenekülés hírére, hanem arra kell várnia, hogy az eltűnt hozzátartozót azonosítani tudják.

A mentők munkáját az utórengések is nehezítik. Vasárnap hajnalig legalább 269-et regisztráltak, és ezek közül több újabb omlásveszélyt idézett elő a már meggyengült épületekben. A mentőcsapatoknak ezért minden behatolás előtt újra fel kell mérniük a szerkezeteket, miközben sok helyen a lakók is visszatérnének a romos otthonaikhoz iratokért, gyógyszerekért vagy személyes tárgyakért. A hatóságok több térségben arra kérik az embereket, hogy ne menjenek be olyan épületbe, amelyet mérnök még nem vizsgált meg. A veszély a földrengés után napokkal sem múlt el: egy megrepedt födém vagy fal egy kisebb utórengéstől is összeomolhat.

TÍZEZREK SZÁMÁRA MOST KEZDŐDIK A HOSSZABB VÁLSÁG

A figyelem ezért egyre inkább a túlélők mindennapi ellátására helyeződik át. Pereirában százak aludtak matracokon, parkokban felállított sátrakban vagy rögtönzött menedékhelyeken. A segélyszervezetek takarókból, higiéniai termékekből, élelmiszerből és gyógyszerekből jeleztek hiányt. Bogotá és Medellín gyűjtőpontjain közben tömegek adtak le élelmet, ruhát és gyógyszert a nyugati országrész számára. A World Central Kitchen helyi csapatai ételosztással és az eltakarításhoz szükséges eszközökkel segítik a közösségeket; az általuk közzétett, szabad licencű felvételek azt is megmutatják, hogy a romeltakarítás sok helyen lakók és önkéntesek közös munkájává vált.

Az újjáépítés pénzügyi mérete már most hatalmas. A Világbank augusztus 14-én 200 millió dollárt folyósított Kolumbiának az azonnali védekezés és a hosszabb távú helyreállítás támogatására. A pénzt többek között közegészségügyi, lakhatási és kis- és középvállalkozásokat segítő programokra lehet fordítani. A bank egy gyors kárfelmérési eljárást is elindított, mert a kormány számára a következő hetek egyik legfontosabb feladata annak eldöntése lesz, mely épületeket lehet megerősíteni, melyeket kell lebontani, és mely térségekben kell teljes infrastruktúrát újjáépíteni. A földrengés ráadásul olyan régiókat érintett, ahol a hegyvidéki közlekedés és a tartós társadalmi egyenlőtlenségek békeidőben is nehezítik az állami szolgáltatások elérését.

A katasztrófa politikailag is különleges pillanatban következett be. Abelardo de La Espriella alig egy hete lépett hivatalba, így az első igazán nagy kormányzati próbatétele nem egy előre tervezett gazdasági vagy biztonságpolitikai reform, hanem egy országos szükséghelyzet lett. Az elnököt az első órákban bírálatok érték amiatt, hogy kormánya bizonyos külföldi mentőcsapatok ajánlatait nem fogadta el azonnal. Később amerikai és izraeli egységek is érkeztek. A vita azért különösen érzékeny, mert a földrengés utáni első napokban a gyors koordináció szó szerint életeket jelent: a speciális keresőkutyák, hangérzékelők, daruk és romkutatásra kiképzett egységek csak akkor érnek sokat, ha időben eljutnak a helyszínre.

TRUMPNAK IS SZÓLT A KOLUMBIAI SEGÉLYKÉRÉS

De La Espriella szombaton telefonon beszélt Donald Trump amerikai elnökkel. Saját közlése szerint azt kérte Washingtontól, hogy a földrengés gazdasági következményei miatt ideiglenesen függessze fel a kolumbiai termékekre kivetett amerikai vámokat. A kérés azt mutatja, hogy Bogotá már nem csupán katasztrófavédelmi segélyként tekint a nemzetközi támogatásra. A sérült vállalkozásoknak, termelőknek és exportőröknek hónapokig, egyes térségekben évekig tarthat a visszaállás, és a kormány attól tart, hogy a természeti csapást gazdasági visszaesés követheti. Az Egyesült Államok Kolumbia egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, ezért az átmeneti vámkönnyítés politikai gesztus mellett közvetlen segítséget is jelenthetne az exportáló cégeknek.

A következő napokban két, egymással párhuzamos feladat határozza meg a válságkezelést. A mentőknek be kell fejezniük az eltűntek felkutatását, azonosítaniuk kell az áldozatokat és biztonságossá tenniük a legveszélyesebb romterületeket. Közben a kormánynak lakhatást, egészségügyi ellátást és jövedelmet kell biztosítania azoknak, akik egyik napról a másikra mindent elvesztettek. A földrengés első hete a túlélésről szólt; a második már arról fog szólni, hogy képes-e az állam a rögtönzött sátrakat, ételosztó pontokat és mentési körzeteket egy működő újjáépítési rendszerrel felváltani. A halottak száma még emelkedhet, de a hosszabb távú mérleg azon múlik majd, milyen gyorsan sikerül megakadályozni, hogy a természeti katasztrófából tartós társadalmi és gazdasági válság legyen.