Két centiért nyitják meg a zsilipet Paks megmentésére

Rendkívüli vízgazdálkodási beavatkozás kezdődött a Dunán a Ráckevei–Soroksári-Duna-ág zsilipjének megnyitásával, hogy a mellékágból másodpercenként húsz köbméterrel több víz jusson vissza a Duna főágába. Magyar Péter miniszterelnök vasárnap esti közlése szerint ettől Paksnál körülbelül két centiméteres vízszintnyereséget várnak. Normális körülmények között két centiméter jelentéktelen adatnak tűnne. A mostani helyzetben azonban minden centiméter számít, mert a paksi atomerőmű két működő turbinájának üzemben tartása a Duna történelmi apadása miatt ismét a határértékek közelébe került.

A kormányfő szerint kedden és szerdán lehet a legnehezebb a helyzet, mert addig további 14–15 centiméteres apadás várható. Vasárnap este az erőmű már csak kilenc centiméterre volt attól a vízszinttől, amelynél az utolsó előtti működő turbina ismételt kikapcsolása válhat szükségessé. A zsilipnyitás ezért nem önálló megoldás, hanem egy több elemből álló, óráról órára követett védekezés része. Paksnál két, egyenként mintegy nyolcvan méteres bárkát süllyesztenek keresztbe a folyómederben, hogy ideiglenesen megemeljék a vízszintet a szükséges szakaszon, miközben fenékküszöb építésén is dolgoznak.

A helyzet azért különleges, mert a magyar villamosenergia-rendszer egyik alaperőművéről van szó. A paksi blokkok normál üzemmenetben az ország áramtermelésének jelentős részét adják. Ha a termelés a hűtővíz hiánya miatt visszaesik, azt más hazai erőművekkel, importtal, fogyasztáscsökkentéssel vagy ezek kombinációjával kell pótolni. Az elmúlt hetek energiaválsága már megmutatta, milyen gyorsan válhat a Duna vízállása országos gazdasági kérdéssé: a kormány és a rendszerirányító önkéntes fogyasztáscsökkentést kért, vállalatok ideiglenesen mérsékelték energiafelhasználásukat, miközben a paksi termelés fokozatosan csökkent.

A mostani beavatkozás egyik legérdekesebb eleme éppen a Ráckevei–Soroksári-Duna-ág szerepe. Az RSD Budapest déli részén, a Kvassay-zsilipnél válik le a főágról, majd több mint ötven kilométer után a Tassi-zsilip térségében kapcsolódik vissza a Dunához. Vízszintje szabályozott, a rendszer egyszerre szolgál vízgazdálkodási, árvízvédelmi, ökológiai, hajózási és rekreációs célokat. Ha a zsilipüzemet megváltoztatják, annak nemcsak a főágra lehet hatása: az RSD vízszintjét, vízminőségét, kikötőit, mellékágait és élővilágát is figyelembe kell venni.

A vízügyi döntés ezért kényes egyensúlyozás. Húsz köbméter másodpercenként a Duna teljes vízhozamához képest nem óriási mennyiség, de a rendkívül alacsony vízállásnál mérhető különbséget jelenthet. Közben az RSD-ben is biztosítani kell azokat a feltételeket, amelyek mellett nem romlik veszélyesen a vízminőség, nem kerülnek bajba a vízhasználók, és a zsiliprendszer biztonságosan üzemeltethető. A beavatkozás időzítése ezért ugyanúgy függ a főág előrejelzett apadásától, mint a mellékág állapotától.

Paks hűtővíz-ellátása alapvetően a Dunára épül. Az atomerőmű a folyóból veszi ki a hűtéshez szükséges vizet, majd a felmelegedett vizet visszavezeti. Alacsony vízállásnál két probléma jelentkezhet egyszerre. Egyrészt csökkenhet a biztonságosan kivehető vízmennyiség, másrészt a folyó magas hőmérséklete miatt szigorúbbá válhat a visszabocsátás korlátja is. A mostani krízis elsődlegesen a rendkívüli apadásból fakad, de a nyári hőség mindkét oldalról növeli a rendszer terhelését.

Az elmúlt hetekben ezért egyre több rögtönzöttnek tűnő, valójában komoly mérnöki tervezést igénylő megoldás jelent meg. A két nyolcvan méteres bárka süllyesztésénél például hatalmas víznyomással kell számolni. A miniszterelnöki tájékoztatás szerint a járműveket 500 méter hosszú, korábban ilyen terhelésnél nem alkalmazott vastagságú acélsodronyokkal rögzítik a folyómederbe lefúrt cölöpökhöz. A cél az, hogy a keresztben elhelyezett testek részleges duzzasztóhatást fejtsenek ki, és a szivattyútelepnél néhány centiméterrel megemeljék a vízszintet.

Ez a néhány centiméter most időt vásárolhat. A vízügyi előrejelzések szerint a hét második felében az osztrák vízgyűjtőkre hulló csapadék hatására ismét emelkedhet a Duna. Ha ez valóban bekövetkezik, a rendkívüli beavatkozásoknak elsősorban a kritikus kedd–szerda időszakot kell áthidalniuk. A probléma ugyanakkor ettől nem oldódik meg hosszú távon. Az idei nyár azt mutatta meg, hogy az atomerőmű hűtővíz-ellátása olyan éghajlati szélsőségbe kerülhet, amelyre a rendszer eredeti tervezésekor ritka kivételként tekintettek.

A klímaváltozás miatt a Duna vízjárásának szélsőségei egyre fontosabb energetikai kockázattá válhatnak. A folyó nem egyszerűen vízforrás, hanem az egész közép-európai energiarendszer egyik természetes infrastruktúrája. Ausztriában és Németországban a vízerőművek termelése, több országban a hőerőművek és atomerőművek hűtése függ tőle. Ha hosszú ideig kevés a csapadék az Alpokban és a vízgyűjtő más részein, a probléma több államot egyszerre érint. Emiatt egy magyarországi vízszintválság kezelése sem kizárólag belföldi vízgazdálkodási kérdés.

A mostani helyzet ráadásul felszínre hozta a korábbi beruházások és elmaradt fejlesztések vitáját is. Az új kormány azt állítja, hogy az előző években nem épült ki időben olyan tartós műszaki megoldás, amely a mostanihoz hasonló extrém alacsony vízállásnál is biztosítaná a hűtővízellátást. Az ellenzékbe került Fidesz ezzel szemben a jelenlegi válságkezelés egyes lépéseit bírálta. A műszaki kérdést azonban nem lehet pusztán politikai felelősségvitával lezárni: pontosan meg kell határozni, milyen Duna-vízállásig kell a paksi blokkoknak biztonságosan üzemelniük, és ehhez milyen állandó infrastruktúra szükséges.

A fenékküszöb ennek egyik lehetséges eleme. Egy megfelelően kialakított mederküszöb alacsony vízállásnál helyben megemelheti a vízszintet anélkül, hogy a teljes folyót klasszikus értelemben vett gáttal zárná el. Megépítése ugyanakkor komoly hidraulikai, hajózási és környezetvédelmi vizsgálatot igényel. Figyelembe kell venni a hordalékmozgást, a meder erózióját, a vízi élővilágot és azt is, milyen hatást gyakorol a folyó más szakaszaira.

A Ráckevei–Soroksári-Duna-ág megnyitása ezért jelképes lépés is. A magyar vízrendszer különböző elemeit most egyetlen energetikai cél érdekében hangolják össze, és olyan vízmennyiségeket mozgatnak át, amelyek normális körülmények között más funkciókat szolgálnak. Ez csak rövid ideig tartható fenn, de jól mutatja, mennyire szoros kapcsolat van vízgazdálkodás és energiabiztonság között.

A következő 48 óra eldöntheti, sikerül-e a két működő turbinát üzemben tartani addig, amíg megérkezik a remélt vízutánpótlás. Ha a zsilipnyitás, a bárkák süllyesztése és a fenékküszöb együttesen elég néhány centimétert hoz, Paks átvészelheti a mostani minimumot újabb leállítás nélkül. Ha nem, ismét csökkenhet az atomerőmű teljesítménye. A hosszabb távú feladat azonban ennél nagyobb: a rendkívüli nyarat olyan tanulságként kell kezelni, amely után a hűtővízellátás tartós újratervezése már nem halasztható el.