Moszad-fiaskó: a titkos teheráni művelet bukása
Leváltották az izraeliek külföldi kémszolgálatának két csúcsvezetőjét. A háttérben meghiúsult iráni rezsimváltási terv áll. Tel-Avivban hatalmas politikai és szakmai botrány kerekedett ki a veszélyes közel-keleti fiaskóból.
Súlyos belső válság és példátlan nyíltságú szakmai vita rázza meg Izrael külföldi hírszerző szolgálatát, miután a szervezet újonnan kinevezett igazgatója azonnali hatállyal felmentette tisztségéből két legmagasabb rangú beosztottját. A sajtóhírek és a hírszerzési források szerint a drasztikus lépésre egy nagyszabású, Teherán elleni elhárítási és hatalomátvételi terv teljes kudarca miatt került sor. Az intézkedés célkeresztjébe a kémügynökség hírszerzési igazgatóságának vezetője, valamint az iráni ügyekkel és célpontlisták összeállításával foglalkozó szakosztály parancsnoka került.
A kiszivárgott részletek alapján a két menesztett főtiszt egy olyan rendkívül komplex és kockázatos akciótervet dolgozott ki, amelynek végső célja az iráni iszlám köztársaság fennálló rendszerének megdöntése lett volna. A stratégia központi elemét az iráni kurd kisebbség mozgósítása és fegyveres felkelése képezte. A szárazföldi és légi műveleteket összehangolva kívántak olyan válsághelyzetet teremteni az iráni–iraki határtérségben, amely láncreakciót indított volna el az ország belsejében lévő nagyvárosokban is.
A részletes forgatókönyv szerint az izraeli légierő célzott és összehangolt csapásokat mért volna az Iráni Forradalmi Gárda elszigetelt állásaira az iraki határvidéken, főként Iráni Kurdisztán területén. Ezek a csapások egy biztonságos átjárót, egyfajta folyosót nyitottak volna meg a határ mentén. Ezen a folyosón keresztül mintegy 15 000, a közelmúltban kiképzett és felfegyverzett kurd harcos szivárgott volna be Északnyugat-Iránba, közvetlen légi fedezet mellett.
A hadművelet tervezői azzal számoltak, hogy a szeparatista harcosok jelenléte és az ügynökség támogatása felbátorítja a helyi lakosságot, s így gyors egymásutánban sikerül felszabadítani több északnyugati várost. Az elképzelés szerint a kezdeti sikerek hatására egy csaknem 150 000 fős népi ellenzéki hadsereg gyűlt volna össze, amely döntő lendülettel indult volna meg a főváros felé. A végrehajtásért felelős izraeliek abban bíztak, hogy a tömeges elégedetlenség és a fegyveres nyomás hatására az ajatollahok rezsimje kártyavárként omlik össze.
A papíron megtervezett és Benjamin Netanjahu miniszterelnök által is jóváhagyott stratégia azonban a gyakorlatban teljesen működésképtelennek bizonyult, sőt a megvalósítás előkészítő szakaszáig sem jutott el. A terv bukását több párhuzamos tényező okozta. Egyrészt a nemzetközi sajtóban megjelent korai kiszivárogtatások idő előtt leplezték le a készülő akciót, másrészt komoly diplomáciai akadályok merültek fel Recep Tayyip Erdogan török elnök határozott fellépése miatt.
Ankara rendkívül éles diplomáciai tiltakozást jelentett be Washingtonban. A török államfő kinyilvánította, hogy határozottan ellenez minden olyan kezdeményezést, amely a kurd fegyveres csoportok megerősödésével vagy függetlenedési törekvéseivel járna a régióban. Mivel Törökország saját határain belül és túl is folyamatos katonai fellépést folytat a kurd szeparatizmus elfojtására, Erdogan kifejezetten attól tartott, hogy az iráni kurdok esetleges sikere lángba borítaná a teljes térséget. Minthogy a török elnök közvetlen és jó kapcsolatot ápol Donald Trump amerikai elnökkel, sikerült meggyőznie a washingtoni adminisztrációt a terv megvétózásáról.
Az amerikai hírszerzés és a diplomácia képviselői ugyancsak éles kritikával illették az izraeli elképzeléseket. A CIA és az amerikai külügyminisztérium elemzői teljesen irreálisnak és kivitelezhetetlennek minősítették az elképzelést. Washingtoni források szerint a Központi Hírszerző Ügynökség egyik magas rangú tisztviselője zárt ajtók mögött egyenesen kabaréba illő komédiának nevezte az izraeli tervezeteket. A Trump-adminisztráció végleges és határozott elutasítása után Tel-Aviv kénytelen volt elállni a nagyszabású tervtől, s csupán korlátozott légi támadásokat hajtott végre a Forradalmi Gárda és a Baszidzs félkatonai szervezet regionális parancsnokságai ellen.
Izraeli biztonsági elemzők szerint a katonai és hírszerzési kudarc gyökere abban rejlett, hogy a stratégák túlértékelték a légi csapások pusztító hatását és politikai következményeit, miközben súlyosan alábecsülték az iráni államapparátus és a biztonsági erők belső ellenállási képességét. A szakértők szerint irreális elvárás volt azt feltételezni, hogy a légi bombázások automatikusan országos népünnepélyt és belső forradalmat váltanak ki egy erősen centralizált és szigorúan ellenőrzött diktatúrában.
A szervezetnél elrendelt drasztikus személyi döntések hatalmas felháborodást váltottak ki a hazai sajtóban és az elemzői körökben. A kommentátorok jelentős része úgy véli, a két magas rangú tisztviselő elbocsátása csupán bűnbakkeresés volt. Az intézkedés elsődleges célja az lehetett, hogy elterelje a felelősséget a miniszterelnökről, aki közvetlenül felügyeli a kémügynökséget. A sajtó emlékeztet arra, hogy a teheráni akciótervet Netanjahu személyesen hagyta jóvá, és ő maga igyekezett meggyőzni az amerikai elnököt a megvalósítás szükségességéről.
A hazai sajtóban megszólaló Ben Caspit újságíró éles hangvételű elemzésében rávilágított arra, hogy a struktúra csúcsán álló vezetőnek teljes mértékben vállalnia kellene a felelősséget a hibákért, ahelyett hogy a beosztottaira hárítja a következményeket. A szakíró hangsúlyozta, ha a parancsnokok azt látják, hogy hibák esetén kizárólag ők fizetik meg a magas árat, a jövőben senki sem mer majd újító vagy bátor elképzelésekkel előállni. Ez a belső légkör hosszú távon bénítólag hathat az egész szervezet működésére.
A feszültséget tovább fokozza, hogy az idén júniusban hivatalba lépett új igazgató, Roman Gofman személye körül is komoly kételyek merültek fel. A szervezet belső köreiből származó kiszivárogtatások szerint az új vezetőt sokan a miniszterelnök feltétlen bizalmasának és végrehajtó emberének tekintik. Gofman korábban Netanjahu katonai titkáraként szolgált, és a hírszerzési szektorban semmilyen korábbi tapasztalattal nem rendelkezett. Kinevezése döntően a politikai lojalitásának és a miniszterelnökhöz fűződő közeli viszonyának volt köszönhető.
A politikai elemzők kiemelik, hogy a miniszterelnök a külföldi hírszerzés élére állított hozzá hűséges embert, továbbá a belső biztonsági szolgálat, a Shin Beth vezetésére is saját bizalmasát, David Zinit nevezte ki. A kritikusok szerint a kormányfő a közelgő őszi parlamenti választások előtt igyekszik hermetikusan bebiztosítani a pozícióit és megerősíteni közvetlen védelmi vonalát. Az élesedő politikai küzdelmek és a megkérdőjelezett stratégiai döntések árnyékában a titkosszolgálat belső egysége és tekintélye komoly próbatétel előtt áll.