Újabb kereskedelmi hajót találtak el Hormuzban

Újabb kereskedelmi hajót ért találat a Hormuzi-szorosban kedd hajnalban, miközben a térség hajóforgalma továbbra is töredéke a háború előtti szintnek. A brit tengeri biztonsági központ, a UKMTO jelentése szerint egy kifelé tartó hajót ismeretlen lövedék talált el. A becsapódás a gépházban okozott károkat, és a legénység egyik tagja megsérült. A hajón maradt tengerészeknek az ománi parti őrség nyújt segítséget. Környezeti kárról egyelőre nem érkezett jelentés, a támadás elkövetőjét pedig még vizsgálják.

Az incidens időzítése különösen aggasztó. A Hormuzi-szoros forgalma már hónapok óta rendkívül alacsony, a hétfői adatok szerint a napi hajóátkelések száma továbbra is egy számjegyű maradt. A háború előtt több mint 130 hajó haladt át naponta a szoroson. A különbség nem pusztán statisztikai: ezen a keskeny tengeri útvonalon korábban a világ kőolaj- és cseppfolyósítottföldgáz-kereskedelmének jelentős része haladt keresztül, ezért minden újabb incidens azonnal kockázatot jelent az energiaellátásra és az árakra.

A szoros földrajzi helyzete önmagában is sérülékennyé teszi. A legszűkebb ponton alig néhány tíz kilométer széles vízi út Irán és Omán között húzódik, a tényleges hajózási sávok pedig ennél is keskenyebbek. A Perzsa-öböl nagy olajexportőrei, köztük Szaúd-Arábia, Kuvait, Katar és az Egyesült Arab Emírségek exportjuk jelentős részét ezen keresztül juttatják a világpiacra. Bár több alternatív vezeték és kikötő létezik, ezek kapacitása nem képes teljesen kiváltani a szorost.

A februárban kirobbant amerikai-izraeli–iráni háború óta a térség biztonsági helyzete gyökeresen megváltozott. Irán többször jelezte, hogy saját ellenőrzése alá akarja vonni a hajózás rendjét, Washington viszont ragaszkodik a nemzetközi hajózási szabadsághoz. A két fél közötti ideiglenes megállapodás sem hozott tartós nyugalmat. A szoros körül kialakult vita miatt a hajótulajdonosok és biztosítók rendkívüli kockázati felárakat számítanak fel, számos társaság pedig egyszerűen elkerüli a térséget.

A mostani támadás elkövetője egyelőre ismeretlen, ezért minden politikai következtetéssel óvatosan kell bánni. A Hormuzi-szorosban több állami és nem állami szereplő rendelkezik olyan fegyverekkel, amelyek veszélyt jelenthetnek kereskedelmi hajókra. Rakéták, drónok, gyorsnaszádok és parti ütegek egyaránt jelen vannak a térségben. Egyetlen téves azonosítás vagy szándékosan homályban hagyott támadás gyors katonai eszkalációt indíthat el, különösen akkor, amikor az amerikai és iráni erők egymástól kis távolságra működnek.

A hajózási vállalatok számára a legnagyobb probléma a kiszámíthatatlanság. Egy útvonal akkor is veszélyessé válhat kereskedelmi szempontból, ha a támadások száma alacsony, mert a biztosítók és a személyzet kockázatértékelése sokkal gyorsabban változik. Ha egy hajótársaság úgy ítéli meg, hogy a legénység életét vagy a több tízmillió dollár értékű rakományt aránytalan veszély fenyegeti, inkább várakozik vagy alternatív útvonalat keres. Ez késéseket, magasabb szállítási díjakat és további áremelkedést okoz.

Az energiaárak már most erősen tükrözik a geopolitikai feszültséget. A háború során a Brent olaj ára időnként 120 dollár fölé emelkedett, és bár később visszaesett, továbbra is jóval a konfliktus előtti szint körül mozog. A szállítás helyreállása nélkül tartósan magas maradhat az árkockázat. Európa számára ez különösen érzékeny, mert az orosz energiafüggőség csökkentése után több tagállam nagyobb mértékben támaszkodik közel-keleti LNG-re és olajra.

Magyarország közvetlenül nem a Hormuzi-szoroson keresztül kapja energiaellátásának döntő részét, de a világpiaci árak gyorsan megjelennek a hazai költségekben is. A kőolaj nemzetközi ára hat a finomítói beszerzésekre, a földgáz világpiaci ára pedig az európai tőzsdei jegyzéseket mozgatja. Egy hosszabb tengeri blokád vagy rendszeres támadássorozat így akkor is drágíthatja a magyar energiaimportot, ha a fizikai szállítás más útvonalon történik.

Az ománi szerep szintén fontos. Omán hagyományosan közvetítő pozíciót foglal el Irán és a Nyugat között, miközben saját felségvizei és gazdasági érdekei közvetlenül érintettek a szoros biztonságában. Az ománi parti őrség mostani segítségnyújtása azt mutatja, hogy Maszkat továbbra is igyekszik a tengeri közlekedés működőképességét fenntartani. Ugyanakkor a térségben zajló amerikai-iráni alku egyik központi kérdése éppen a hajózási rend, ezért minden új támadás diplomáciai nyomást is gyakorol Ománra.

A tengeri biztonsági helyzet romlása a biztosítási piacon is azonnal érezteti hatását. A háborús kockázati díjak emelkedése minden egyes áthaladás költségét növeli, és a nagy hajótársaságok mellett a kisebb fuvarozók számára is nehezebbé teszi a működést. A drágább biztosítás végül beépül a szállított olaj, gáz és más áruk árába, így a katonai bizonytalanság akkor is globális inflációs hatást válthat ki, ha a fizikai ellátás nem áll le teljesen. A piacok ezért minden újabb incidensnél azt figyelik, hogy egyszeri támadásról vagy egy tartós kampány kezdetéről van-e szó.

A következő órákban a hajó azonosítása, a lövedék eredetének vizsgálata és a sérült tengerész állapota lesz a legfontosabb. Stratégiai szempontból azonban a nagyobb kérdés az, hogy a támadás elszigetelt incidens marad-e. Ha újabb hajók kerülnek célkeresztbe, a jelenleg is minimális forgalom tovább csökkenhet. A Hormuzi-szoros akkor válna igazán veszélyes geopolitikai gócponttá, ha a kereskedelmi hajózás tartósan úgy ítélné meg, hogy a vízi út már nem biztosítható elfogadható kockázat mellett.