Nincs bosszú

Baka András augusztus 19-én, egy nappal az államalapítás ünnepe előtt lép hivatalba köztársasági elnökként. Megválasztása után egy olyan mondatot mondott ki, amely jóval fontosabb lehet a következő évek politikájára nézve, mint bármelyik intézményi átalakítás: az új Magyarországot nem lehet bosszúra építeni.

Ezt könnyű helyeselni addig, amíg általánosságban beszélünk róla. Sokkal nehezebb akkor, amikor konkrét ügyek, emberek, vagyonok és felelősségek kerülnek elő. 16 év kormányzás után túl sok olyan történet maradt hátra, amelyet ki kell vizsgálni. Közpénzek sorsa, állami szerződések, magántőkealapok, koncessziók, alapítványokba szervezett vagyon, földek, kastélyok, közbeszerzések, politikai befolyás alatt működő intézmények. Ezekre nem lehet azt mondani, hogy a múltat egyszerűen magunk mögött kell hagyni.

A bosszú tilalma ugyanis nem jelent amnéziát. A jogállamnak éppen az a dolga, hogy a jogsértéseket feltárja, a közpénzek útját követhetővé tegye, és ahol bűncselekmény gyanúja merül fel, ott független hatóságok járjanak el. Ha valaki törvényt sértett, annak felelnie kell. Ha jogellenesen szerzett vagyont, azt vissza kell venni. Ha egy állami szerződés súlyosan sérti a közérdeket, meg kell vizsgálni, milyen jogi lehetőség van a módosítására vagy megszüntetésére. Mindez nem megtorlás. Ez volna a normális állami működés.

A határ ott húzódik, ahol már nem a tett, hanem a politikai hovatartozás válik váddá. Egy demokratikus Magyarországon senki sem lehet gyanúsított azért, mert fideszes. Senkit sem lehet eltávolítani pusztán azért, mert az előző rendszerben kapott tisztséget. Egy vállalkozót sem lehet megfosztani a vagyonától azért, mert jó kapcsolatot ápolt az előző hatalommal. Minden esetben azt kell bizonyítani, történt-e jogsértés. A kollektív bűnösség logikája ugyanis ugyanannak a politikai kultúrának a folytatása lenne, amelytől az ország éppen szabadulni próbál.

Ebben különös súlya van annak, hogy mindezt Baka András mondja. Ő személyesen is megtapasztalta, milyen az, amikor a politikai hatalom intézményi eszközökkel rendezi át valakinek a pályáját. A Legfelsőbb Bíróság elnökeként idő előtt veszítette el tisztségét az Orbán-rendszer átalakításai nyomán, majd Strasbourgban pert nyert Magyarországgal szemben. Ha valakinek volna személyes oka sértettségre, neki biztosan lenne. Mégis az önmérsékletet teszi az új korszak egyik alapelvévé.

Ez nem gyengeség. Ellenkezőleg: a győztesek önkorlátozása a demokratikus politika egyik legnehezebb próbája. A hatalom birtokában könnyű igazságot hirdetni, és még könnyebb úgy érezni, hogy a választási felhatalmazás erkölcsi felmentést ad mindenre. A NER egyik legsúlyosabb öröksége éppen az volt, hogy a politikai többséget fokozatosan azonosította a nemzettel, saját ellenfeleit pedig gyakran az ország érdekeivel szemben álló szereplőként kezelte. Ezt a gondolkodást nem lehet úgy felszámolni, hogy csak megfordítjuk az előjeleket.

A Fidesz szavazói ettől még nem váltak egy letűnt rendszer bűnrészeseivé. Több millió magyar ember szavazott éveken át Orbán Viktorra különböző okokból: meggyőződésből, érdekből, félelemből, megszokásból, a baloldallal szembeni bizalmatlanságból vagy egyszerűen azért, mert nem látott jobb alternatívát. Egy új politikai rendszer akkor lesz valóban új, ha ezeknek az embereknek is világossá teszi: van helyük benne. Nem kell megtagadniuk korábbi döntéseiket ahhoz, hogy teljes jogú polgárai legyenek az országnak.

Ugyanez vonatkozik az államapparátusra. 16 év alatt rengetegen kerültek pozícióba úgy, hogy közben tisztességesen végezték a munkájukat. Egy minisztériumi főosztályvezető, iskolaigazgató, kórházi vezető vagy állami vállalati szakember esetében nem lehet elegendő indok a leváltásra, hogy 2026 előtt nevezték ki. A lojalitási rendszer lebontása akkor hiteles, ha nem épül helyette új lojalitási rendszer.

Az elszámoltatásnak ezért lassabbnak, körülményesebbnek és néha csalódást keltőbbnek kell lennie, mint amilyennek a politikai indulat diktálná. Bizonyítékokra, eljárásokra, jogorvoslatra és független bíróságokra van szükség. Lehet, hogy egyes ügyekben nem születik majd olyan ítélet, amilyet a közvélemény igazságosnak érezne. Ezt is el kell viselni. A jogállam ára éppen az, hogy nem mindig azt az eredményt adja, amelyet a pillanatnyi többség kíván.

Baka András mondata ezért lehet az új korszak egyik mércéje. Ha négy év múlva azt lehet majd mondani, hogy feltárták a visszaéléseket, visszaszereztek jogellenesen elvitt közvagyont, felelősségre vonták azokat, akik bizonyíthatóan törvényt sértettek, közben pedig senkit sem üldöztek politikai meggyőződése miatt, akkor valóban történt rendszerváltás. Ha viszont csak a kedvezményezettek és az üldözöttek cserélnek helyet, akkor Magyarország megint elvesztegetett egy történelmi lehetőséget.

A bosszú ugyanis mindig a múlt foglya. Egy új köztársaság feladata viszont az, hogy végre jövőt építsen.