Új vezetőt keresnek a magyar film központjába

Új elnök-vezérigazgatót keres a Nemzeti Filmintézet élére a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, a pályázatokat szeptember 14-ig lehet benyújtani. A kiírás első pillantásra személyzeti ügynek tűnhet, valójában a magyar mozgóképes rendszer egyik legfontosabb vezetői pozíciójáról van szó. Az NFI egyszerre oszt támogatást, működtet stúdió- és utómunka-infrastruktúrát, gondozza a nemzeti filmvagyont, képzéseket szervez, segíti a magyar alkotások külföldi jelenlétét, üzemelteti a Filmio szolgáltatást, és a nemzetközi produkciók magyarországi forgatásának intézményi hátterében is fontos szerepet játszik. A következő vezető ezért nem egyetlen intézmény napi működését irányítja majd: olyan ökoszisztémát kap a kezébe, amelyben kulturális, gazdasági és iparpolitikai szempontok találkoznak.

A pályázati felhívás hangsúlyosan szakmai vezetőt keres. A jelentkezőktől felsőfokú végzettséget, legalább ötéves filmszakmai és vezetői tapasztalatot, tárgyalóképes angoltudást, valamint a magyar mozgóképipar átfogó ismeretét várják. Az új elnök-vezérigazgató feladatai közé tartozik a stratégiaalkotás, a szervezet irányítása, a hazai és nemzetközi kapcsolatrendszer fejlesztése, továbbá az állami forrásokkal gazdálkodó intézmény működésének összehangolása. A kiválasztás első körét öttagú értékelőbizottság végzi: két tagot szakmai szervezetek jelölnek, kettőt a kultúráért felelős minisztérium, egyet pedig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő. A végső döntést az MNV igazgatósága hozza meg.

Ez a szerkezet azért különösen figyelemre méltó, mert a filmes közegben hosszú ideje visszatérő vita, milyen arányban jelenjen meg a szakmai önigazgatás és az állami felelősség a támogatási rendszer működésében. A magyar film finanszírozása az elmúlt másfél évtizedben erősen központosított modellben működött: a korábbi Magyar Nemzeti Filmalap, majd a 2020-ban létrejött Nemzeti Filmintézet lett az állami mozgóképes politika központja. Ez gyors döntéshozatalt és egységes stratégiát tett lehetővé, ugyanakkor minden vezetői kinevezés jelentőségét megnövelte, hiszen az intézethez nagyon sok olyan funkció került, amely más országokban több, egymástól független szervezet között oszlik meg.

Az NFI jelenlegi működése jól mutatja ezt a koncentrációt. A támogatáskezelés a mozifilmes és televíziós projektek előkészítési és gyártási pályázataival foglalkozik, a Filmarchívum őrzi és restaurálja a magyar filmörökséget, a Filmlabor utómunka-szolgáltatásokat végez, a képzési igazgatóság szakember-utánpótlással foglalkozik, a stúdiórendszer pedig a hazai és külföldi produkciók számára biztosít gyártási kapacitást. Ehhez társul a forgalmazás támogatása, a nemzetközi jogértékesítés, a fesztiváljelenlét és a közönségnevelés. A vezetőnek egyszerre kell értenie az alkotói folyamatokhoz, a közpénzek kezeléséhez, a nemzetközi produkciós piachoz és a kulturális örökség kérdéseihez.

Az intézmény súlyát az is növeli, hogy Magyarország az elmúlt években Európa egyik meghatározó forgatási központjává vált. A hazai adókedvezményi rendszer, a szakembergárda, a budapesti és vidéki helyszínek, valamint a bővülő stúdiókapacitás sok nagyszabású külföldi produkciót vonzott az országba. A fóti állami stúdiókomplexum fejlesztése négy új műteremmel és jelentős kiszolgálóterülettel növelte a kapacitást. A beruházások mögötti logika világos: a nemzetközi produkciók költése munkahelyeket teremt, szolgáltatókat tart el, technikai tudást hoz az országba, és olyan infrastruktúrát finanszíroz, amelyből a hazai gyártás is profitálhat.

A gazdasági siker azonban nem oldja meg automatikusan a magyar alkotói film helyzetét. A következő elnök-vezérigazgatónak éppen az egyik legérzékenyebb egyensúlyt kell megtalálnia: hogyan lehet egyszerre erősíteni a nemzetközi gyártási szolgáltatóipart és olyan támogatási környezetet fenntartani, amelyben változatos műfajú, különböző költségvetésű magyar alkotások születhetnek. A nagy közönségfilmek, történelmi produkciók, elsőfilmek, dokumentumfilmek, animációk és szerzői munkák eltérő finanszírozási logikát igényelnek. Az állami rendszer hitelessége azon is múlik, mennyire átláthatóak a döntések, milyen szakmai indoklással történik a támogatás, és mennyi teret kapnak új alkotók.

A pályázat kiírásának egyik hangsúlyos mondata az átlátható és szakmai alapú működés célját emeli ki. Ez önmagában is jelzi, hogy a következő ciklusban a bizalom kérdése meghatározó lesz. A filmes támogatások mindig vitákat keltenek, hiszen korlátozott forrásokról kell dönteni, miközben az egyes projektek várható művészi és közönségsikere előre nehezen mérhető. A rendszer akkor működik stabilan, ha az elutasított pályázók is érthetőnek látják a szabályokat, a támogatott produkciók pedig utólag elszámoltathatóak. Ehhez világos pályázati feltételek, következetes döntési gyakorlat és megfelelő nyilvánosság szükséges.

A magyar mozgókép idén különösen erős történeti keretben él: 2026-ban ünneplik a magyar filmgyártás 125. évfordulóját. Az NFI és a Filmarchívum egész éves programsorozatokkal, restaurálásokkal, kiállításokkal és vetítésekkel kapcsolja össze a múltat a jelennel. A Mai Manó Házban augusztus 23-ig látható a magyar film és fotográfia kapcsolatát bemutató tárlat, szeptemberben pedig ismét megrendezik a Budapesti Klasszikus Film Maratont. Ez a jubileumi év jól érzékelteti, hogy az intézet felelőssége nem merül ki új produkciók finanszírozásában: a már elkészült filmek megőrzése, digitalizálása és hozzáférhetővé tétele ugyanilyen fontos kulturális feladat.

Az archívumi munka ráadásul egyre költségesebb és technológiaigényesebb. A nitró- és acetátalapú filmanyagok állagmegóvása, a digitális restaurálás, a hosszú távú adattárolás és a jogi helyzet rendezése olyan szakértelmet kíván, amelyet folyamatosan fenn kell tartani. A Filmio és más digitális csatornák megmutatták, hogy a filmörökség közönsége jóval szélesebb lehet annál, mint amelyik archív vetítésekre jár. A következő vezetés egyik feladata ezért az lesz, hogy a megőrzés és a hozzáférés között működőképes kapcsolatot építsen: a restaurált film akkor válik élő kulturális értékké, ha eljut a nézőkhöz.

Hasonló súlyú kérdés a szakember-utánpótlás. A nemzetközi produkciók magas foglalkoztatottsága időről időre munkaerőhiányt okoz bizonyos filmes szakmákban. Díszletépítők, világosítók, gyártási szakemberek, utómunka-technikusok, digitális szakemberek és számos más munkakör nélkül hiába áll rendelkezésre stúdió. Az NFI képzési programjai ezért iparpolitikai és kulturális feladatot egyszerre látnak el. A következő vezetőnek azt is fel kell mérnie, milyen új kompetenciákra lesz szükség a virtuális produkció, a mesterséges intelligencia, a digitális látványtervezés és a megváltozó forgalmazási környezet miatt.

A mesterséges intelligencia külön fejezetet nyit a filmes szabályozásban. A technológia már ma használható forgatókönyv-fejlesztésre, képgenerálásra, vizuális effektekre, szinkronizálásra, hangutómunkára és produkciós tervezésre. Ez egyszerre kínál költségcsökkentést és vet fel szerzői jogi, munkajogi, etikai kérdéseket. Egy állami filmes intézménynek előbb-utóbb állást kell foglalnia arról, milyen AI-használat támogatható közpénzből, hogyan védhetők az alkotók és előadók jogai, és miként kerülhető el, hogy a technológiai előny a kreatív munka kiszorításává váljon.

A nemzetközi kapcsolatok ugyancsak az új vezetés egyik fontos terepe lesznek. A magyar film számára a fesztiválok, koprodukciós fórumok és értékesítési piacok továbbra is alapvető jelentőségűek. Egy kisebb nyelvű ország filmgyártása ritkán képes kizárólag a hazai mozibevételekből fenntartani magát, ezért a külföldi partnerek, európai alapok és koprodukciók szerepe nagy. Az NFI-nek egyszerre kell képviselnie a magyar alkotásokat Cannes-ban, Berlinben, Velencében vagy más fesztiválokon, és olyan kapcsolatokat fenntartania, amelyek konkrét közös produkciókhoz vezethetnek.

A pályázati eljárás tehát formálisan egy vezető kiválasztása, a tét azonban a következő évek mozgóképes iránya. A szeptember 14-i határidő után az értékelőbizottság első körben megvizsgálja a jelentkezéseket, majd a kiválasztott pályázókkal személyes interjú készül. A végső döntés után az új elnök-vezérigazgatónak egy közel háromszáz fős szervezet, jelentős állami vagyon és kiterjedt szakmai kapcsolatrendszer működéséért kell felelősséget vállalnia.

A magyar film elmúlt másfél évtizede megmutatta, hogy az intézményi keretek gyorsan és látványosan át tudják alakítani az ágazatot. Stúdiók épültek, nemzetközi produkciók érkeztek, megújult az archívumi munka, új forgalmazási csatornák jöttek létre, közben minden támogatási ciklus új vitákat is hozott az esélyekről, az ízlésről és a döntések nyilvánosságáról. Az új vezető akkor lehet sikeres, ha ezt a kettősséget képes kezelni: a magyar mozgókép egyszerre kulturális közvagyon, kreatív iparág és piaci szolgáltatás. A három szempont közül egyik sem hagyható figyelmen kívül.