Hat szervezet vitte el a civil támogatások felét

A kedd délután közzétett interaktív térkép szerda reggelre már a számokon túl egy sokkal kényesebb kérdést is felvet: hogyan lehet úgy átvizsgálni több százmilliárd forintnyi civil támogatást, hogy közben ne váljon politikai címkézéssé az ellenőrzés. A Miniszterelnökség adatbázisa 2022 és 2026 között 399,38 milliárd forintnyi állami támogatást fog össze, és a sajtó első összesítése szerint 19 874 szervezet szerepel benne. A támogatások eloszlása rendkívül egyenlőtlen: a 24.hu számítása szerint a hat legnagyobb kedvezményezett vitte el az összeg mintegy felét. Az új kormány ebből politikai és közpénzügyi következtetéseket is levon, a nyers adatok értelmezésénél azonban külön kell választani az összegek nagyságát, a támogatás jogcímét és azt, valóban civil közösségi feladatról, közfeladat-finanszírozásról vagy kormányzati háttérintézményhez hasonló szerepről volt-e szó.

A Miniszterelnökség saját közlése szerint a térképen a Bethlen Gábor Alapkezelő által lebonyolított programok, valamint más központi költségvetési források támogatásai jelennek meg. A Városi Civil Alap, a Falusi Civil Alap, a Nemzeti Együttműködési Alap és a Nemzeti Kulturális Alap mellett egyedi és más központi támogatások is bekerültek az adatbázisba. A felhasználó választókerületenként kereshet, láthatja a kedvezményezett szervezet nevét, az összeget, a programot és a kifizetés időpontját. A kormány azt állítja, azért hozta nyilvánosságra az adatokat, mert az átvilágítások, sajtóhírek és bejelentések alapján felmerült, hogy egyes források aránytalanul kerültek a korábbi kormánypártokhoz személyi, szervezeti vagy közéleti kapcsolatokkal kötődő szervezetekhez.

Az adatbázis legszembetűnőbb tanulsága a koncentráció. A 24.hu az összesített adatok alapján azt írta, hogy miközben közel húszezer szervezet jutott valamilyen támogatáshoz, a hat legnagyobb kedvezményezettnél landolt az összeg fele. A teljes, 2022-2026 közötti összeg 399,38 milliárd forint. A legnagyobb tételeknél sok esetben nem klasszikus nyílt pályázat, hanem egyedi kormányzati döntés vagy központi költségvetési támogatás jelentette a forrást. Ez önmagában nem tesz jogellenessé egy támogatást: vannak olyan országos feladatot ellátó alapítványok, amelyek működését eleve külön költségvetési döntések finanszírozzák. Az arányok azonban indokolttá teszik annak vizsgálatát, milyen teljesítmény, feladat és közérdek állt a kiemelkedő összegek mögött.

A nyilvánosságra került összesítésekben a legnagyobb kedvezményezettek között több, az Orbán-korszakhoz szorosan kapcsolódó intézmény neve jelenik meg. Magyar Péter miniszterelnök keddi közlése szerint a Batthyány Lajos Alapítvány mintegy 65 milliárd, a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány körülbelül 52 milliárd, a Jövő Nemzedék Földje Alapítvány közel 27 milliárd, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány mintegy 24 milliárd, a Kommentár Alapítvány mintegy 22 milliárd, a Lakitelekhez kötődő Népfőiskola Alapítvány pedig több milliárd forintnyi támogatást kapott. Ezeket az összegeket a kormányfő politikai értékelésével együtt közölte; a végleges auditnál minden tételt a szerződések, támogatói okiratok, beszámolók és tényleges teljesítés alapján kell ellenőrizni.

A civil szféra fogalma ugyanis jogilag és társadalmilag sokkal tágabb annál, mint amit a hétköznapi nyelvben civil szervezetnek nevezünk. Egy kis települési sportegyesület, egy betegsegítő alapítvány, egy országos kulturális hálózat vagy egy több milliárdos vagyonnal rendelkező oktatási intézményfenntartó formailag ugyanabban az adatvilágban jelenhet meg, miközben feladataik és költségigényük teljesen eltérnek. Ha pusztán a támogatás nagysága alapján állítanak fel rangsort, könnyen torz kép születik. Ezért az adatbázis következő lépcsője az lehet, hogy az összegek mellé egységesen odakerül a cél, a kedvezményezetti kör, a teljesítési mutató és az, hogy a támogatás versenyeztetett pályázaton vagy egyedi döntéssel született.

Az új térkép legnagyobb értéke éppen az összevezetés. A támogatási adatok korábban is sok helyen nyilvánosak voltak, de különböző adatbázisokban, pályázati oldalakon, beszámolókban és költségvetési dokumentumokban kellett keresni őket. Egy helyi civil szervezet vagy újságíró számára jelentős munka volt megállapítani, hogy egy adott választókerületben mely szervezetek kaptak támogatást különböző állami csatornákból. Az interaktív térkép ezt egyszerűsíti, és lehetővé teszi a területi összehasonlítást is. Az adatok közérdekű jellege miatt a nyilvánosság önmagában fontos, függetlenül attól, hogy a politikai vita végül milyen következtetéseket von le belőlük.

A kormányzati közlemény ugyanakkor már értelmezési keretet is ad a számoknak. A Miniszterelnökség azt írja, hogy egyes, politikai vagy közéleti kapcsolatokkal rendelkező szervezetek aránytalanul sok pénzhez juthattak, miközben hosszabb ideje helyben működő közösségek jóval kisebb támogatást kaptak. Ez súlyos állítás, amelyet szervezetenként kell bizonyítani. A politikai kötődés önmagában nem zárhat ki senkit közpénzből finanszírozott pályázatból, ahogy az ellenzéki vagy kormánykritikus közéleti kapcsolat sem lehet kizáró ok. A támogatási rendszer tisztaságát az mutatja meg, hogy előre ismert, szakmailag indokolható feltételek alapján döntöttek-e, azonos mércével bírálták-e el a pályázókat, és számon kérték-e a vállalt feladatokat.

A közpénzügyi kockázat elsősorban az egyedi döntéseknél nagyobb. A nyílt pályázat sem garancia a jó döntésre, de van kiírás, határidő, pályázati anyag, bírálati szempont és rendszerint több jelentkező. Egyedi támogatásnál a döntéshozó mozgástere szélesebb, ezért különösen fontos a részletes indokolás és az utólagos elszámolás. Ha a legnagyobb kedvezményezettek jelentős része ilyen csatornán jutott pénzhez, akkor az auditnak azt kell feltárnia, mi indokolta a versenyeztetés mellőzését, milyen közfeladatot finanszíroztak, és arányban állt-e az összeg az eredménnyel.

Az ügy másik oldala a több tízezer kisebb szervezet. A magyar civil élet jelentős része néhány százezer vagy néhány millió forintos támogatásokból szervez rendezvényt, tart fenn klubot, segít rászorulóknak, működtet sport- vagy kulturális programot. Számukra az új kormány által ígért átláthatóbb rendszer akkor jelent valódi változást, ha a hozzáférés is kiszámíthatóbb lesz: egyszerűbb pályázati feltételek, gyorsabb döntés, világos elszámolás és többéves tervezhetőség kell. Ha a reform kizárólag a korábbi nagy kedvezményezettek visszavágásából áll, a helyi civil szféra működési problémái ettől még nem oldódnak meg.

A térképes nyilvánosság adatminőségi kérdéseket is felvet. A Miniszterelnökség külön e-mail-címet adott meg a pontatlanságok jelzésére, ami arra utal, hogy az adatbázist élő rendszerként kezelik. Ez helyes megközelítés, mert több forrás összevezetésénél előfordulhatnak névváltozások, megszűnt szervezetek, azonos néven működő kedvezményezettek, illetve olyan támogatások, amelyek technikailag egy alapítványhoz érkeztek, de több alintézmény feladatait fedezték. A politikailag érzékeny rangsorok előtt ezért az adattisztítás és a módszertan nyilvánossága legalább olyan fontos, mint maga a kereshető felület.

A következő hetekben várhatóan több részletes elemzés készül majd arról, mely térségek, szervezettípusok és politikai-közéleti hálózatok kapták a legtöbb pénzt. A legjobb esetben ebből olyan támogatási reform következhet, amelyben egyértelműbb a pályázati és az egyedi források szétválasztása, nyilvánosak az értékelési szempontok, és minden nagy összegű támogatáshoz mérhető eredmény társul. A rosszabb forgatókönyv az lenne, ha a civil szféra finanszírozása egyszerűen új politikai kedvezményezetti kör felé fordulna. Az átláthatóság igazi próbája ezért nem az, hogy a jelenlegi kormány milyen adatokat tár fel elődje döntéseiről, hanem az is, hogy a saját támogatási döntéseit ugyanolyan részletességgel teszi-e majd közzé.

A 399,38 milliárd forintos összeg és a 19 874 kedvezményezett első látásra hatalmas adatrengeteg. A politikailag legérdekesebb szám mégis a koncentráció: ha valóban hat szervezetnél kötött ki a források fele, akkor érdemes tételesen megmutatni, milyen feladatot finanszírozott ez a pénz, milyen döntési mechanizmus alapján, és mit kapott érte a társadalom. Az új térkép megteremti ehhez a nyilvános ellenőrzés alapját. A hitelességhez most az kell, hogy az adatokat ne vádiratként, hanem ellenőrizhető közpénzügyi leltárként kezeljék.