Trump szerint nincs alku, Teherán zárva tartaná Hormuzt
Washington és Teherán egymásnak ellentmondó állításokat tesz a stratégiai vízi út helyzetéről, miközben a júniusi átmeneti egyezség kifulladt. Az olaj drágul, a hajózás akadozik, Irak és kínai cégek pedig már kerülő útvonalakat keresnek.
A Hormuzi-szoros körüli amerikai–iráni konfliktus újabb veszélyes szakaszba lépett. Donald Trump azt közölte, hogy Washington és Teherán között jelenleg nincsenek tárgyalások, és új egyeztetés sincs napirenden. Az amerikai elnök egyúttal azt állítja, hogy a világ egyik legfontosabb tengeri energiaútvonala nyitva áll. Irán ezzel szemben kitart amellett, hogy a szoros zárva marad mindaddig, amíg az Egyesült Államok nem teljesíti a júniusi átmeneti megállapodásban vállalt feltételeket. A két fél már a helyzet alapvető tényeiről is eltérő képet ad, miközben a kereskedelmi hajózás és az olajpiac egyre nagyobb bizonytalanságot áraz.
A közel hat hónapja tartó háború februárban amerikai és izraeli csapásokkal kezdődött Irán ellen. A konfliktus gyorsan kiterjedt a térség katonai bázisaira és a tengeri útvonalakra. A Hormuzi-szoros stratégiai jelentősége miatt minden incidens globális következményekkel jár. A Perzsa-öböl nagy olaj- és földgázexportőrei ezen a keskeny vízi folyosón keresztül juttatják termelésük jelentős részét a világpiacra. Ha a forgalom lelassul vagy leáll, az energiaárak emelkedése Európát és Ázsiát is gyorsan eléri.
A júniusban létrejött átmeneti megállapodás azt a reményt keltette, hogy a felek elindulhatnak egy tartósabb rendezés felé. Az egyezséghez kapcsolódó tárgyalások azonban nem hoztak áttörést. Teherán szerint Washingtonnak enyhítenie kellene az iráni olajexportot és kikötőket sújtó korlátozásokat, hozzáférhetővé kellene tennie befagyasztott iráni pénzügyi eszközöket, és vissza kellene fognia a katonai fenyegetéseket. Trump ezzel szemben kijelentette, hogy nem akarja meghosszabbítani az átmeneti rendszert, és továbbra is azt követeli, hogy Irán ne juthasson atomfegyverhez.
A diplomácia állapotát az amerikai kormányon belüli eltérő üzenetek is homályossá teszik. Trump szerint nincs tárgyalás, Jared Kushner elnöki megbízott korábban viszont arra utalt, hogy a kommunikáció aktív. A Közel-Keleten az ilyen közvetett csatornák gyakran Ománon vagy más közvetítőkön keresztül működnek, ezért az sem zárható ki, hogy hivatalos tárgyalás nélkül is zajlik üzenetváltás. A nyilvános álláspontok azonban egyértelműen keményedtek.
Irán azzal fenyeget, hogy teljesen támadó katonai magatartásra tér át, ha a diplomácia nem hoz eredményt. A térségben az elmúlt napokban kereskedelmi hajót is találat ért, és a hajózási társaságok továbbra is rendkívüli óvatossággal kezelik a szorost. Még akkor is, ha Washington szerint nincs aktív aknamező és az útvonal katonailag biztosítható, a polgári hajótulajdonosok saját kockázatértékelés alapján döntenek. A biztosítási díjak, a személyzet biztonsága és a rakomány értéke miatt sok vállalat inkább kivár vagy kerülő megoldást keres.
Az olajpiac már reagált. A Brent hordónkénti ára szerdán 91 dollár fölött mozgott, és sorozatban a negyedik kereskedési napon emelkedett. A drágulás mögött nem az azonnali fizikai hiány a legfontosabb tényező, hanem az a félelem, hogy a szoros tartósan kiszámíthatatlanná válik. A piacok különösen érzékenyek arra, hogy a felek egymással ellentétes állításokat tesznek a hajózás szabadságáról. Egy útvonal jogilag lehet nyitott, ha a kereskedelmi társaságok nem érzik biztonságosnak, gazdasági értelemben mégis részlegesen zártnak számít.
A térség országai már alkalmazkodni próbálnak. Irak új mechanizmusokat hagyott jóvá, hogy szeptembertől nemzetközi és helyi társaságok bevonásával alternatív exportmegoldásokat használjon. Kínai hajózási vállalatok szintén módosítják útvonalaikat, hogy csökkentsék a Hormuzi- és a Báb el-Mandeb-szoros kockázatait. Ezek a kerülők drágábbak és logisztikailag bonyolultabbak, de azt jelzik, hogy a kereskedelmi szereplők már nem rövid átmeneti zavarként kezelik a helyzetet.
Az Egyesült Államok számára a konfliktus belpolitikai teherré is vált. A magasabb olajár megjelenik az amerikai benzinkutakon, miközben Trump támogatottsága csökkent, és közelednek a novemberi félidős kongresszusi választások. Az elnök ezért egyszerre akar keménynek mutatkozni Iránnal szemben és azt bizonyítani, hogy az energiaellátás nincs veszélyben. Teheránnak éppen az ad politikai eszközt, hogy a szoros körüli bizonytalanság közvetlen gazdasági költséget okozhat az Egyesült Államoknak.
Európa számára a helyzet különösen kellemetlen. Az orosz energiahordozóktól való függés csökkentése után a kontinens nagyobb súlyt helyezett a közel-keleti és más alternatív beszerzésekre. A Hormuzi-szoros tartós zavara az LNG és a kőolaj világpiaci árán keresztül akkor is érinti az európai fogyasztókat, ha egy adott ország nem közvetlenül a Perzsa-öbölből szerzi be energiahordozóit. Magyarország esetében is ez a fő kockázat: a világpiaci drágulás közvetve beépülhet a beszerzési és finomítói költségekbe.
A következő napokban három tényezőre érdemes figyelni. Az első, hogy valóban nő-e a kereskedelmi átkelések száma. A második, hogy történik-e újabb katonai incidens hajók vagy kikötők ellen. A harmadik, hogy a nyilvános tagadás ellenére megjelenik-e bármilyen diplomáciai csatorna. Ha egyik területen sincs javulás, a piacok tartós konfliktussal számolhatnak. A Hormuzi-szoros körüli vita ekkor már nem egy regionális katonai ügy, hanem a világgazdaság egyik legfontosabb inflációs és ellátásbiztonsági kockázata marad.