Cserhalmi nagykeresztje, olcsóbb állami ünnep

Magyar Péter miniszterelnök bejelentette, hogy az államalapítás ünnepén Cserhalmi György veheti át a Magyar Érdemrend nagykeresztjét, az egyik legmagasabb magyar állami kitüntetést. A döntés ritkán kínál ennyire magától értetődő alkalmat arra, hogy az állami elismerés mögött elsőként a teljesítményt nézzük, ne a politikai gesztust. Cserhalmi 78 éves, több mint fél évszázada van jelen a magyar színházban és filmen, több mint 200 filmben szerepelt, pályája pedig lényegében végigkísérte a magyar filmművészet egyik legerősebb korszakát és az utána következő évtizedeket.

A neve egyszerre kapcsolódik Jancsó Miklós, Bódy Gábor, Szabó István, Makk Károly, Sára Sándor, Bacsó Péter és Mészáros Márta filmjeihez. A 80 huszár, a Nárcisz és Psyché, a Mephisto, a Dögkeselyű, a Szirmok, virágok, koszorúk vagy később a Kontroll egymástól nagyon különböző filmnyelvekben mutatta meg ugyanazt a különös adottságot: Cserhalmi egyszerre tudott fizikai jelenléttel, indulattal, iróniával és belső feszültséggel dolgozni. Volt romantikus hős, lázadó, kiszolgáltatott ember, hatalmi figura és groteszk mellékalak, miközben a játékában szinte mindig megmaradt valami nehezen szelídíthető szabadság.

A színházi pálya ugyanilyen súlyú. Hamletet, Faustot, Coriolanust, Cyranót, Ivanovot, Don Juant, Azdakot, az Őrnagyot és számos más klasszikus vagy kortárs szerepet játszott. A díjak önmagukban soha nem írják le pontosan egy művész helyét, Cserhalmi esetében azonban a felsorolás mégis jelzi a szakmai konszenzus erejét. 1982-ben Balázs Béla-díjat, 1990-ben Kossuth-díjat kapott, 2014-ben a Nemzet Színészévé választották, 2020-ban a Magyar Filmakadémia életműdíját, 2022-ben a Színházi Kritikusok Céhének életműdíját vehette át. A filmkritikusok és a filmszemle zsűrije több korszakban is díjazta. Kevés magyar színészről mondható el ennyire egyértelműen, hogy az állami, a szakmai és a kortársi elismerés hosszú időn át találkozott körülötte.

A nagykereszt indoklásához azonban egy másik Cserhalmi-történet is hozzátartozik. 1989. március 15-én a Szabadság téren, a Magyar Televízió székháza előtt ő olvasta fel az ellenzéki szervezetek közös tizenkét pontját. A többpártrendszert, jogállamot, sajtószabadságot és valódi politikai függetlenséget követelő szöveg a rendszerváltás egyik emblematikus pillanatává vált. Cserhalmi ekkor nem politikusként lépett színre. Ismert színész volt, aki a nyilvánosságát és a hangját adta egy történelmi követeléshez. Ez a gesztus azért maradt erős, mert nem vált belőle hivatásos közéleti szereplő: művészként őrizte meg azt a jogát, hogy időnként megszólaljon arról, amit fontosnak tart. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága is az 1989. március 15-i események emlékezetes mozzanatai között tartja számon Cserhalmi fellépését és a tizenkét pont felolvasását.

Különös súlyt ad a mostani elismerésnek, hogy Cserhalmi még idén márciusban is nyíltan bírálta az állami művészeti díjak korábbi gyakorlatát. A Magyar Színházi Társaság független Művészeti Díj Bizottságának tagjaként azt képviselte, hogy az elismeréseknek a szakmai minőséget kellene láthatóvá tenniük, a megosztottság helyett. A nagykereszt ezért az ő esetében akkor lehet több udvariassági gesztusnál, ha éppen ezt az elvet erősíti: az állam képes olyan művészt magas kitüntetéssel elismerni, aki korábban és most is fenntartotta magának a bírálat szabadságát.

Ha egy ilyen döntésnél használható az a kifejezés, hogy valaki „rászolgált”, Cserhalmi esetében bőségesen van mire hivatkozni. A több mint 200 film önmagában mennyiségi adat. A fontosabb érv az, hogy a magyar filmtörténet különböző korszakai újra és újra megtalálták benne azt a színészt, akire a rendezők saját világot tudtak építeni. Ugyanez igaz a színpadra. A pályája nem egyetlen ikonikus alakításra vagy egyetlen intézményre épült, és az idő sem múzeumi figurává tette. Cserhalmi sokáig megőrizte azt a jelenlétet, amelyben a színész személyisége és a szerep feszültsége egymást erősíti. A nagykereszt ezért jóval inkább lezárás nélküli életműelismerésnek látszik, mint politikai jutalomnak.

AZ ÜNNEP IS MÁS LÉPTÉKBEN KÉSZÜL

A hivatalos honlap több mint száz programot sorol fel Budapest több pontján; egyes helyszíneken 23-áig tart az ünneplés. A klasszikus állami és vallási elemek megmaradnak, melléjük erősebben kerül családi, gasztronómiai és kortárs zenei kínálat. A Kossuth téren reggel nyolckor zászlófelvonással és tisztavatással kezdődik a nap, ezt katonai légiparádé követi a Duna felett. A Karmelita Kolostor megnyílik a látogatók előtt, az Országház pedig 12 és 20 óra között díjmentesen, előzetes regisztráció nélkül látogatható.

A Várkertnél egész nap működik a Magyar Ízek Utcája, a Budai Várban a Mesterségek Ünnepe és a Protestáns Sokadalom kínál programokat. A Városligetben haditechnikai bemutató, a Margitszigeten családi Élménysziget, gyerekprogramok és koncertek várják a látogatókat. A vallási hagyomány központi eseménye este hatkor kezdődik a Szent István téren: az ünnepi szentmise után 19 órakor indul a Szent Jobb-körmenet, amely a bazilikától a belvárosi utcákon halad végig.

A zenei kínálat látványosan eltávolodik attól a modelltől, amelyben az állami ünnep esti programja néhány nagyszínpadi produkció köré szerveződött. A Margitszigeten Дeva, a Random Trip LGT-műsora, Boban Marković zenekara és a Quimby lép fel. A Műegyetem rakparton elektronikus zenei program lesz Christian Löfflerrel és a Modeselektorral, már augusztus 19-én pedig Carl Craig és Nina Kraviz játszott. A Kossuth téren az esti látványprogram után az Anima Sound System DJ-szettje nyitja a Diszkótér éjszakai programját. A választás önmagában kulturális üzenet: az állami ünnep szervezői a hivatalos ceremónia mellé olyan előadókat is beengedtek, akik fesztiválokon, klubokban és az alternatív könnyűzenei színtéren otthonosak.

A legnagyobb figyelmet valószínűleg így is az este kilenckor kezdődő, félórás dunai audiovizuális show kapja. A Fejezetek a magyar nemzet ezeréves történetéből című műsor vetítést, zenét, lézert, fényfestést, kétezer drónt és pirotechnikát kapcsol össze. A korábbi, húsz percnél hosszabb tűzijáték helyett az idén körülbelül tíz percnyi pirotechnika marad, a teljes műsor fináléjaként. A Gellért-hegy kikerül a produkciós területből, ami a tűzvédelmi kockázat szempontjából is fontos változás. A fényshow-t később kétszer megismétlik tűzijáték és drónok nélkül, a Parlament és a Lánchíd fényfestése pedig hajnal egyig látható marad.

NEGYEDANNYI PÉNZBŐL

A látvány kisebb pirotechnikai résszel, de nem kifejezetten szerény programmal készül. Ez azért fontos, mert az idei ünnep legélesebb politikai összehasonlítása a költségekről szól. A kormány közlése szerint az újonnan megszervezett 2026-os programsorozat 4 milliárd forintba kerül. Az előző Orbán-kormány erre az évre már leszerződött a Lounge Event Kft.-vel: a rendezvényekre és a tűzijátékra kötött szerződések együttes értéke bruttó 17,5 milliárd forint volt. A különbség 13,5 milliárd forint, vagyis az új szervezési összeg körülbelül 77 százalékkal alacsonyabb.

A korábbi évekhez viszonyítva is hasonló az arány. 2025-ben a rendelkezésre álló szerződéses adatok alapján mintegy 14,5 milliárd forintra jöhetett ki a Szent István-napi programsorozat és a tűzijáték együtt. 2024-ben legalább 15 milliárd forint volt ugyanez a nagyságrend. A mostani 4 milliárd tehát a tavalyihoz képest mintegy 10,5 milliárdos, a 2024-eshez képest körülbelül 11 milliárdos csökkenést jelent; ez mindkét esetben valamivel több mint hetvenszázalékos visszavágás.

Ebből még nem következik automatikusan, hogy a teljes különbség megtakarításként meg is marad az államnál. Az előző szervező, a Lounge Event a 17,5 milliárdos szerződés felét, 8,7 milliárd forint előleget már megkapta, mielőtt az új kormány június végén felmondta a szerződéseket. Az állam vissza akarja szerezni azt a részt, amely mögött nincs teljesítés, de a tételes elszámolás augusztus közepéig még nem zárult le. Ráadásul a pirotechnikai eszközök egy részét már korábban megrendelték. Ezért pontosabb úgy fogalmazni: az új lebonyolítás 13,5 milliárddal olcsóbb a korábban leszerződött modellnél, a végső közpénzügyi megtakarítás összege csak az előleg elszámolása után lesz biztosan megmondható.

A költségcsökkentésnek kézzelfogható szervezési oka is van. A program kisebb területen valósul meg, a korábbi modell néhány nagy fővállalkozója helyett több mint 200 vállalkozóval dolgoznak, és rövidebb lesz a pirotechnikai szakasz. Ettől még nem lehet egyetlen évből végleges ítéletet mondani arról, mennyibe „kell” kerülnie egy augusztus 20-i állami ünnepnek. A 4 milliárdos számla azonban erős viszonyítási ponttá válik. Ha több mint száz program, nemzetközi és magyar fellépők, légiparádé, családi rendezvények, vallási események, fényfestés, drónshow és rövidített tűzijáték belefér ebbe az összegbe, nehezebb lesz a jövőben magától értetődőként kezelni a 14–18 milliárdos költségszintet.

Az idei augusztus 20. így két, egymástól távolinak látszó történetet köt össze. Cserhalmi György nagykeresztje azt üzeni, hogy a nemzeti kánonba belefér a kritikus, autonóm művész, akinek pályáját több politikai korszakon át a szakmai teljesítmény tartotta magasan. Az ünnep új szervezése pedig azt próbálja bizonyítani, hogy az államalapítás napjának méltósága és közösségi ereje nem a költségvetés nagyságával arányos. Holnap derül ki, mennyire működik a gyakorlatban ez az új egyensúly: kevesebb pirotechnikával, kisebb számlával, szélesebb kulturális kínálattal és egy olyan fő kitüntetettel, akinek életművéhez a szabadság gondolata mindig szorosan hozzátartozott.