Trump teljes gazdasági háborút hirdetett Irán ellen
Az amerikai elnök minden eddiginél keményebb elszigetelést ígér Teheránnal szemben, és súlyos következményekkel fenyegeti azokat az országokat is, amelyek pénzügyi vagy kereskedelmi segítséget nyújtanak az iráni rendszernek.
Donald Trump új gazdasági hadjáratot hirdetett Irán ellen, és azt ígéri, hogy Washington minden eddiginél erősebb pénzügyi és kereskedelmi nyomást gyakorol Teheránra. Az amerikai elnök közösségi médiás bejegyzésében „gazdasági D-napról” beszélt, és azzal fenyegette meg a világ országait, hogy súlyos következményekkel számolhatnak, ha pénzügyi mentőövet adnak az iráni rendszernek. A bejelentés a közel hat hónapja tartó amerikai–iráni háború új szakaszát jelezheti: Washington a katonai nyomás mellé másodlagos gazdasági büntetéseket akar rendelni.
A stratégia lényege, hogy az Egyesült Államok ne kizárólag iráni bankokat, vállalatokat, kikötőket és állami szervezeteket sújtson, hanem azokat a külföldi szereplőket is, amelyek továbbra is üzletelnek velük. Az ilyen másodlagos szankciók ereje az amerikai pénzügyi rendszer globális súlyából fakad. Egy bank vagy vállalat sokszor akkor is kénytelen igazodni Washington előírásaihoz, ha saját országa nem támogatja az amerikai politikát, mert nem akarja elveszíteni hozzáférését a dollárhoz és az Egyesült Államok piacához.
Trump szerint Irán több lehetőséget kapott a megállapodásra, de nem élt velük. Az elnök azt állítja, hogy az új intézkedések célja Teherán elszigetelése és annak megakadályozása, hogy az iráni vezetés katonai programjait, regionális szövetségeseit és nukleáris ambícióit finanszírozza. A Fehér Ház továbbra is azt hangoztatja, hogy Irán nem juthat atomfegyverhez. Teherán viszont az amerikai szankciók enyhítését, befagyasztott pénzeszközei felszabadítását és a katonai nyomás csökkentését követeli.
Az új kampány egyik fő célpontja várhatóan az iráni olajexport lesz. Irán a korábbi szankciók ellenére is képes volt jelentős mennyiségű nyersolajat értékesíteni, elsősorban ázsiai vevőknek, bonyolult közvetítői és szállítási hálózatokon keresztül. Washington most arra kényszerítheti a vásárlókat, hajótulajdonosokat, biztosítókat és pénzügyi közvetítőket, hogy válasszanak az iráni üzlet és az amerikai piac között. Ez különösen Kínával, Indiával és más nagy energiaimportőrökkel teremthet új kereskedelmi konfliktust.
A helyzetet a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság teszi még veszélyesebbé. Az Egyesült Államok azt állítja, hogy a stratégiai vízi út nyitva áll, Irán viszont továbbra is azt hangoztatja, hogy a hajózás csak saját feltételei teljesülése esetén térhet vissza a normális rendhez. A kereskedelmi hajók száma messze elmarad a háború előtti szinttől, a biztosítási költségek magasak, az olajár pedig ismét emelkedett.
Trump gazdasági offenzívája ezért kockázatos kettős hatást válthat ki. Ha sikerül jelentősen visszavágni Irán bevételeit, az növelheti a nyomást a teheráni vezetésen. Ha viszont a szankciók miatt tovább csökken a közel-keleti olajkínálat, a világpiaci árak emelkedhetnek, ami az amerikai fogyasztókat is érinti. A magas benzinár különösen érzékeny belpolitikai téma az Egyesült Államokban, ahol novemberben félidős kongresszusi választásokat tartanak.
Az európai szövetségesek számára szintén nehéz helyzet alakulhat ki. Trump azt várja tőlük, hogy csatlakozzanak Irán teljes gazdasági elszigeteléséhez. Európa ugyan súlyosan bírálja Teherán nukleáris és katonai politikáját, de több kormány továbbra is diplomáciai megoldást szeretne, és óvakodik egy korlátlan szankciós spiráltól. Ha Washington külföldi cégeket is büntetni kezd, újra előkerülhet az amerikai szankciók területen kívüli hatályáról szóló régi transzatlanti vita.
A legnagyobb kérdés Kína reakciója lehet. Peking Irán egyik legfontosabb gazdasági partnere, és elvi alapon rendszeresen elutasítja az egyoldalú amerikai szankciókat. Ha Washington valóban keményen fellép minden iráni olajat vásárló vagy Teheránnak pénzügyi szolgáltatást nyújtó kínai vállalattal szemben, az amerikai–kínai kereskedelmi kapcsolat újabb fronton romolhat. Trumpnak ezért mérlegelnie kell, mennyire akarja egyszerre maximalizálni az Iránra gyakorolt nyomást és elkerülni egy szélesebb világgazdasági konfliktust.
Teherán számára a stratégia túlélési kérdéssé válhat. Az iráni gazdaság évek óta alkalmazkodik a szankciókhoz, informális kereskedelmi csatornákat, közvetítő vállalatokat és alternatív fizetési rendszereket használ. A teljes elszigetelés ezért rendkívül nehéz. Washington viszont abban bízik, hogy a háború költségeivel, a sérült infrastruktúrával és az energiaexport bizonytalanságával együtt az új büntetőintézkedések olyan terhet jelentenek, amelyet az iráni rendszer már nem tud következmények nélkül elviselni.
A szankciós rendszer végrehajtása komoly diplomáciai apparátust igényel. Az amerikai pénzügyminisztériumnak folyamatosan azonosítania kell a fedőcégeket, hajókat, közvetítőket és pénzügyi útvonalakat, amelyekkel Teherán megpróbálja kijátszani a korlátozásokat. A tapasztalatok szerint az ilyen hálózatok gyorsan alkalmazkodnak: cégeket neveznek át, tulajdonosi láncokat változtatnak meg, új zászló alatt közlekedő hajókat használnak, vagy harmadik országok bankjain keresztül számolnak el.
Az elnök bejelentése egyelőre politikai deklaráció; a tényleges hatás attól függ, milyen konkrét szankciókat vezet be a pénzügyminisztérium, kik kerülnek tiltólistára, és Washington valóban kész-e megbüntetni fontos kereskedelmi partnereit is. Ha igen, az iráni háború gazdasági frontja gyorsan globálissá válhat. A konfliktus ekkor már a Perzsa-öbölben zajló katonai összecsapások mellett arról is szól, mely országok hajlandók elfogadni az Egyesült Államok által kijelölt gazdasági határvonalakat.