Hatalmas adóssággal szembesülnek a kaliforniai plébániák

A San Franciscó-i Érsekség által bejelentett 395 millió dolláros kártérítési egyezség, amelyet a kiskorúként elkövetett papi szexuális visszaélések több mint 500 áldozatával kötöttek meg, messzemenő pénzügyi következményekkel jár a teljes helyi katolikus közösségre nézve. Az egyházmegyei vezetés csendben tájékoztatta a helyi plébániákat, iskolákat és egyéb intézményeket arról, hogy a 11-es fejezet szerinti csődeljárás keretében elért megállapodás költségeit nekik is hordozniuk kell. Nem sokkal később megérkeztek a kijelölt hozzájárulási összegekről szóló levelek a San Francisco, San Mateo és Marin megyékben működő, mintegy 442 ezer hívőt számláló egyházmegye plébániáira. Salvatore Cordileone érsek levélben fordult a hívekhez, amelyben kifejtette, hogy az érsekség képtelen egyedül viselni ezt a terhet. Az elmúlt évtizedekben a püspökség kezelt minden ilyen jellegű követelést, és magára vállalta a finanszírozást azzal a céllal, hogy megóvja a plébániákat, az iskolákat és a helyi katolikus közösség többi tagját, ám ebben a perhullámban ez az eljárásmód már megvalósíthatatlanná vált. A döntés következtében az egyes egyházközségeknek és intézményeknek óriási tételeket kell kifizetniük, ami sok helyen felháborodást váltott ki a hívek körében. A plébánosokra pedig az a feladat hárul, hogy miközben szolidaritást vállalnak az áldozatokkal, valahogy előteremtsék a működésüket veszélyeztető összegeket.

A San Francisco híres Haight-Ashbury negyedében található, 1893-ban alapított Szent Ágnes plébánián a hívek döbbenten értesültek arról, hogy a rájuk kiszabott kötelezettség eléri az 5 millió dollárt. Egy régi egyházközségi tag felhívta a figyelmet arra, hogy ez az összeg teljesen felemészti a plébánia működési költségeit biztosító befektetési számlát. A pénzügyi bizottság tagjaival folytatott megbeszélésekre hivatkozva elmondta, hogy a közösség lesújtott állapotban van, és egyelőre nem látják a megoldást a helyzet kezelésére. Ez a forgatókönyv az Egyesült Államok Katolikus Egyházában az elszámoltatás időszakában újra és újra megismétlődik, ahogy a lelkipásztorok és a hívek azzal a tényel szembesülnek, hogy templomaikra dollármilliós fizetési kötelezettséget rónak ki, függetlenül attól, hogy az adott plébánián történt-e kötelezettségszegés a múltban. Országszerte egyházközségek sora kényszerül arra, hogy hozzájáruljon a kiskorúak elleni erőszak áldozatainak járó kártérítésekhez.

Az Egyesült Államokban 2004 óta 44 katolikus vallási szervezet kért szövetségi csődvédelmet a szexuális visszaélési perek miatt. Egyetemi adatbázisok szerint 15 szervezet – köztük 11 egyházmegye, két érsekség (köztük a San Franciscó-i), egy oaklandi ferences rendtartomány és egyetlen New York-i plébánia – áll a csődeljárás különböző szakaszaiban. Mivel számos szövetségi állam, köztük Kalifornia, New York, Rhode Island és Új-Mexikó átmenetileg felfüggesztette a szexuális visszaélések polgári peres elévülési idejét, a régebbi ügyek áldozatai ezerével nyújtották be kereseteiket az egyházi intézmények ellen. A katolikus szervezetek csődeljárással vagy anélkül több mint 5 milliárd dollárt költöttek el 2004 és 2023 között arra, hogy rendezzék a papok, diakónusok és szerzetesek ellen benyújtott, több mint 16 ezer eljárást. Az egyezségek azóta is folyamatosak: a Los Angeles-i Érsekség 880 millió dollárt fizetett ki több mint 1300 áldozatnak a korábbi kifizetéseken felül, a New York-i Rockville Centre Egyházmegye 323 millió dollárt fizetett mintegy 600 érintettnek, míg a New Jersey-ben található Camdeni Egyházmegye 180 millió dolláros megállapodásra jutott mintegy 300 áldozattól származó követelés lezárására.

A plébániák és egyházi iskolák változó mértékben veszik ki részüket ezen kártérítések finanszírozásából. Rockville Centre esetében például 136 plébánia összesen 53 millió dollárral, vagyis a teljes 323 milliós összeget kitevő tétel nagyjából 16 százalékával járult hozzá az egyezséghez, ahol az egyes plébániák terhei az ötszámjegyű dollárösszegektől a milliós nagyságrendig terjedtek. San Franciscóban a nyilvánosan elérhető adatok és a lelkipásztorokkal folytatott beszélgetések alapján a plébániákra hárított arány jóval magasabbnak tűnik. Az érsekség megtagadta a pontos listák kiadását, ám az érsekségi szóvivő tájékoztatása szerint a plébániák együttesen a teljes elfogadott megállapodás összegének kevesebb mint 40 százalékát fizetik ki. Összességében ez azt jelenti, hogy egy olyan közösségre, amely feleannyi hívőt számlál, mint a Long Island-i egyházmegye, legalább kétszer akkora pénzügyi teher nehezedik. Még a technológiai szektor gazdasági ereje által támogatott régióban is sokként és értetlenséggel fogadták a kivetett összegeket a San Franciscó-i Érsekség 88 plébániáján.

A Szent Teréz egyházközségben, amely a város Mission negyedének közelében fekszik, a munkatársak egy 1,8 millió dolláros tétel kifizetésével szembesültek. Ennek hatására lehetséges elbocsátásokról egyeztetnek, miközben a megmaradó személyzet venné át a takarítási feladatokat, és lemondanának az étkezési támogatásokról a kiadások csökkentése érdekében. Egy helyi hívő kifejtette, hogy a Szent Teréz viszonylag kicsi plébánia, és a kötelezettséget valószínűleg a számlák rendezésére szolgáló befektetési alapból kell fedezniük, ami az alaptőke töredékére zsugorítja a fennmaradó összeget. Az érsekség szóvivője rámutatott, hogy a kiszabott összegek megállapításakor figyelembe vették a plébániai demográfiát, a működési kötelezettségeket, a passzív jövedelemforrásokat, a pénzzé tehető ingatlanvagyont, a hosszú távú fenntarthatóságot, az iskolák helyzetét és a lelkipásztori szükségleteket.

A püspökség beszámolója szerint tapasztalt és elismert plébánosokat is bevontak a folyamatba, akik jól ismerik a teljes egyházmegyei hálózatot. Ők áttekintették a javasolt tételeket, hogy a pénzügyi valóság és a lelkipásztori szempontok egyaránt mérlegelésre kerüljenek. A cél nem a matematikai egyenlőség volt, hanem a felelősség méltányos elosztása a nagyon eltérő körülmények között működő intézmények között. A szóvivő hozzátette, hogy más katolikus entitások is jelentős hozzájárulást tesznek, az érsekségi központ pedig a legnagyobb részt vállalja. A mostani egyezség több mint 500 olyan eljárást zár le, amelyeket az érsekség, annak templomai, iskolái és egyéb ingatlanjai ellen indítottak a gyermekkorban elszenvedett szexuális erőszak miatt. Az érsekség célja az, hogy az elszámolási alapot az év végéig teljes egészében feltöltse.

Számos egyházközségnek legalább egymillió dollárt kell befizetnie. A Szent János Evangélista plébánia és iskola, amely a város kevésbé módos részén helyezkedik el, 1,2 millió dolláros értesítést kapott. A South San Franciscóban található Szent Ágoston plébániát egymillió dollár megfizetésére kérték fel, ám a helyi lelkipásztor biztosította a híveket, hogy rendelkeznek a szükséges forrásokkal anélkül, hogy a tervezett felújításokat el kellene halasztaniuk. A Golden Gate Park közelében lévő Tenger Csillaga plébánia, amely két iskolát is működtet, 1,5 millió dollárt fizet be az alapba. A plébános tájékoztatása szerint a jó hír az, hogy az egyezség lezárja a pereket és megvédi a közösséget a jövőbeli követelésektől, míg a rossz hír magukra a visszaélésekre és az egyházi vezetés korábbi mulasztásaira emlékeztet.

Marin megyében a Ross településen található Szent Anzelm plébánia és a San Anselm-i iskola közösen egymillió dolláros kötelezettséget kapott, amit 80-20 százalék arányban osztottak meg az iskola és a plébánia között. A lelkipásztor kiemelte, hogy bár semmilyen pénzügyi megállapodás nem törölheti el az áldozatok fájdalmát, a részvétel a folyamatban az igazságtétel és a lezárás iránti elkötelezettséget mutatja. Úgy vélte, hogy az áldozathozatal megterheli a közösséget, de ez a helyes lépés, az elrendelt biztonsági intézkedések pedig hatékonynak bizonyultak az utóbbi évtizedekben.

Ugyanakkor nem minden plébánián zajlott zökkenőmentesen az egyeztetés. A Szent Ágnes plébánia pénzügyi tanácsa a híveknek küldött tájékoztatóban jelezte, hogy a 5 millió dolláros összeget a tanács és a plébános előzetes megkérdezése nélkül határozták meg. Ez azt jelzi, hogy nem minden helyi vezető kapott érdemi beleszólást a döntésekbe. Az érsekség ugyanakkor leszögezte, hogy a kiszabott összegek véglegesek, és nincs lehetőség fellebbezésre. A megállapodás sikere minden egyházi entitás részvételétől függ, ami lehetővé teszi a helyi egyház számára a csődeljárás befejezését.

A Szent Ágnes plébánián sokan attól tartanak, hogy a bezárás és az ingatlanok értékesítése is terítékre kerülhet. Az érsekség honlapja elismeri a kifizetések okozta pénzügyi feszültséget, de a bezárások lehetőségét közvetlenül nem erősíti meg. A hivatalos tájékoztatás szerint nincsenek jelenlegi tervek iskolák vagy templomok bezárására az egyezség finanszírozása miatt, de a kifizetések okozta teher egyéb tényezőkkel együtt a jövőben szerkezetátalakítási döntésekhez vezethet. Ezekre azonban csak alapos lelkipásztori és pénzügyi tervezés, valamint az érintett vezetőkkel folytatott konzultáció után kerülhet sor.

Miközben a plébániák a költségvetési kihívásokkal küzdenek, egyes egyházi vezetők arra buzdítják a hívőket, hogy a feladatot az áldozatok iránti igazságtétel szélesebb kontextusában értelmezzék. A Szent Ignác plébánia jezsuita lelkipásztora levélben fordult a hívekhez. Hangsúlyozta, hogy a kártérítésben való részvétel nem a bűnösség elismerése és nem is kollektív büntetés. Ehelyett a szolidaritás megnyilvánulása az áldozatok felé, valamint annak felismerése, hogy az egyház közösségének tagjaiként közös felelősségük van az egyház által okozott súlyos károk jóvátételében.