Politikai krízisbe torkollott a kolumbiai földrengés
Kolumbiában súlyos katasztrófát okozott a pusztító földrengés. Az újonnan hivatalba lépett jobboldali elnök, Abelardo de la Espriella kormánya ellen országszerte máris óriási felháborodás tört ki a lassú segítségnyújtás és egy miniszter nyaralása miatt.
Alig egy héttel azután, hogy letette a hivatali esküt Kolumbia új elnöke, a jobboldali populistaként számon tartott Abelardo de la Espriella, máris történetének legsúlyosabb politikai és humanitárius válságával kénytelen szembenézni. Az augusztus 10-én kipattant, a Richter-skála szerinti hetessel jelölt, rendkívül pusztító földrengés gyászba borította az ázsiai helyett dél-amerikai országot, több mint háromszáz ember életét kioltva, miközben a sérültek száma meghaladja a négyezer-hatszázat. A földmozgás következtében megközelítőleg huszonhétezer lakóház porig rombolt, több mint százhuszonhétezer épület pedig súlyosan megrongálódott. A természeti csapás közvetlenül érintett csaknem háromezer oktatási intézményt és csaknem háromszáz egészségügyi központot, emiatt földönfutóvá vált családok tízezrei kényszerülnek sátrakban vagy hevenyészetten felállított átmeneti szállásokon tengődni, érdemi segítség vagy gyors újjáépítési kilátások nélkül.
A katasztrófa által kiváltott lakossági felháborodást tovább szította a kormányzati tisztségviselők döbbenten fogadott viselkedése. A közösségi médiában rohamosan terjedni kezdtek azok a fotók, amelyeken az újdonsült lakásügyi és területfejlesztési miniszter, Jaime Andrés Beltrán fürdőnadrágban, gondtalanul mosolyogva látható egy trópusi tengerparton. Miközben a tárcájának feladata a sürgősségi lakhatási segítségnyújtás megszervezése lett volna a katasztrófa sújtotta övezetekben, a tárcavezető a családjával töltötte a hosszú hétvégét a karibi tengerparti üdülőváros, Santa Marta közelében. A miniszter a felháborodási hullámra válaszolva a nyilvánosság előtt elutasította a bocsánatkérést, visszautasította a lemondásra vonatkozó felszólításokat, és kijelentette, hogy a munkája mellett joga van a gyermekeivel tölteni az időt. A politikai élet szereplői, beleértve a kormánypárti szövetségeseket is, élesen elítélték a tisztségviselő elhidegült és érzéketlen magatartását.
A kormányzat kommunikációs tévedései ezzel nem értek véget a válságkezelés során. Az elnök és kísérete a súlyosan megrongálódott csendes-óceáni kikötővárosba, Buenaventurába látogatott, ahol a helyi lakosság mérései szerint több mint tízezer családot ért közvetlen kár, közel ezer ház teljesen összedőlt, a helyi kórház pedig használhatatlanná vált. Ott a páncélozott kormányzati luxusautókból sárga műanyag játéklabdákat dobáltak a romok között várakozó gyermekek felé, amelyeken az elnök által alapított Defensores de la Patria nevű politikai mozgalom logója szerepelt. A helyiek felháborodásuknak adtak hangot a közösségi oldalakon megosztott videókban, felróva a kormánynak, hogy összeomlott iskolák és megsemmisült kórházak árnyékában pártpolitikai propagandaanyagként kiosztott játékokkal próbálja kiszúrni a károsultak szemét.
Ugyancsak komoly megütközést keltett a kormányzat azon elképzelése, miszerint az oktatást táblagépeken keresztül, digitális formában szerveznék újjá a katasztrófa sújtotta térségekben. A csendes-óceáni elszigetelt Chocó régióban ugyanis a földrengést megelőzően is mindennaposak voltak az áramkimaradások és az internet hálózati kimaradásai, így az infrastruktúra hiánya miatt a digitális oktatás tervét a helyiek teljesen elrugaszkodottnak tartják. Az államfő és az egészségügyi miniszter, Ana María Vesga eredetileg azt ígérték, hogy a térségben reaktiválnak egy elhagyatott kórházhajót, emellett gyógyszereket és sürgősségi sátrakat juttatnak el a rászorulókhoz, ám a segélyszállítmányok megérkezése a helyi beszámolók alapján elviselhetetlenül lassú.
Pénzügyi szempontból Kolumbia óriási kihívással áll szemben, mivel a becslések szerint a leginkább sújtott öt megye helyreállítási költségei elérik a kilencmilliárd-ötszázmillió amerikai dollárt. Ebből csaknem nyolcmilliárd dollárra rúgnak az lakóépületekben keletkezett károk, míg a kiesett infrastruktúra pótlása több mint egymilliárd dollárt emészt fel. De la Espriella elnök a rendkívül súlyos helyzetre hivatkozva televíziós beszédében bejelentette a gazdasági szükségállapot kihirdetését. Ez a alkotmányos eszköz lehetővé teszi a végrehajtó hatalom számára, hogy átmenetileg a törvényhozás megkerülésével, elnöki rendeletekkel kormányozzon és csoportosítson át pénzügyi forrásokat.
A gazdasági intézkedések mellett az elnök átfogó újjáépítési tervet hirdetett meg a legszegényebbnek számító Chocó tartomány megsegítésére, egy olyan közigazgatási különhatóság létrehozását javasolva, amilyenre az 1999-es kávéövezeti földrengést követően volt példa. Az államfő ígéretet tett arra, hogy a nap 24 órájában a válságkezelésen fog dolgozni, és az országnak sikerül felülkerekednie a tragédián. A grandiózus ígéretek és a határozott fellépés ugyanakkor éles ellentétben áll a kormánya által elkövetett adminisztratív hibákkal.
A kolumbiai elnök a nemzetközi térben is próbál mozgásteret találni a katasztrófa hatásainak enyhítésére. Kapcsolatba lépett az Egyesült Államok elnökével, Donald Trumppal, akitől a kétoldalú kereskedelmi védővámok ideiglenes felfüggesztését kérte a kolumbiai exportárukra, hogy az ország gazdasága gyorsabban kiheverhesse a kilencmilliárd dollárt meghaladó kárt. A két vezető közötti politikai szövetség ellenére a washingtoni döntés még várat magára, miközben az országon belül a mentési munkálatokat követően fokozatosan a politikai felelősségre vonás kerül a középpontba. A frissen megválasztott államfő számára a földrengés okozta tragédia nem csupán a fizikai újjáépítésről szól, hanem arról a politikai túlélésről is, hogy képes-e megmenteni kormányának legitimációját a hivatalba lépését követő legelső héten.