Vizsgálat jöhet az augusztus 20-i közbeszerzés miatt

Az idei augusztus 20-i állami ünnepség még alig ért véget, máris az új kormány egyik első nagy közbeszerzési ügyévé vált. A Fidesz-frakció augusztus 21-én bejelentette, hogy közérdekű bejelentéssel fordul a Közbeszerzési Hatósághoz a rendezvénysorozat szervezőjének kiválasztása miatt. A lépés közvetlen előzménye a G7 tényfeltáró cikke volt, amely a birtokába került levelezés alapján azt állította: a később győztes Hardrock Kft. vezetője már hetekkel a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás megindítása előtt információkat gyűjtött a rendezvényről, sőt olyan időpontban is egyeztetett, amikor az állam még hivatalosan a korábbi szervezővel állt szerződésben. A történet azért különösen kellemetlen a Tisza-kormánynak, mert a választási kampány egyik központi ígérete éppen a közpénzek átláthatóbb felhasználása és a NER közbeszerzési gyakorlatának felszámolása volt.

A vita két, egymással nehezen összeegyeztethető tény körül forog. Az egyik, hogy az új szervezéssel az állam nagyon jelentős összeget takarított meg. A korábbi, Balásy Gyula Lounge-csoportjához kötődő szerződések alapján a 2026-os Szent István-napi programsorozat költsége áfával együtt mintegy 17,5 milliárd forint lett volna. Az új eljárásban a Hardrock Kft. nettó 3,1 milliárd forintos ajánlattal nyert, vagyis a tényleges rendezvény ára a korábbi terv töredékére esett. A másik tény azonban az, hogy a verseny gyakorlatilag nem működött: három céget hívtak meg ajánlattételre, de csak a Hardrock adott be ajánlatot. A másik két vállalkozás a G7-nek azt mondta, a rendelkezésre álló időt túl rövidnek tartotta ahhoz, hogy felelősen vállalja a munkát.

Az időhiány valós probléma volt. A Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökség június 23-án bontotta fel a Lounge Event Kft.-vel kötött szerződést, miután a Balásy-csoport pénzügyi helyzete a számlazárolások és a folyamatban lévő nyomozások miatt megrendült. Augusztus 20-ig ekkor már kevesebb mint két hónap maradt, miközben egy ekkora állami rendezvénysorozatot korábban sok hónapon át készítettek elő. A kormány ezért nem nyílt eljárást, hanem hirdetmény nélküli tárgyalásos közbeszerzést választott. Ez jogszerűen alkalmazható kivételesen sürgős helyzetben, de éppen azért érzékeny konstrukció, mert a kiíró maga választja ki, kiket hív meg, így a verseny jóval korlátozottabb.

A G7 által feltárt kronológia ennél korábbra nyúlik vissza. A lap szerint Zelcsényi Miklós, a Tisza Párt korábbi rendezvényigazgatója már június 16-án, vagyis egy héttel a Lounge-szerződés felmondása előtt kapcsolatba lépett a korábbi szervező vezetésével. A későbbi nyertes Hardrock ügyvezetője, Besnyő Dániel szintén még a tender hivatalos kiírása előtt kért adatokat a Lounge-tól a rendezvény tervezett költségvetéséről, alvállalkozóiról és technikai elemeiről. A közbeszerzésre meghívott cégeket hivatalosan csak július 7-én értesítették. A probléma tehát nem pusztán az, hogy kevés ajánlat érkezett, hanem az, hogy az egyik leendő pályázó információs előnybe kerülhetett a többiekkel szemben.

A Hardrock és az érintett szereplők magyarázata szerint a rendkívüli időnyomás miatt volt szükség korai szakmai egyeztetésekre. A korábbi szervezőnek megvolt az a tudása, beszállítói hálózata és személyi állománya, amely nélkül néhány hét alatt szinte lehetetlen lett volna lebonyolítani a rendezvénysorozatot. A Hardrock végül a Lounge több szakemberével is projektalapú megállapodást kötött. Ez szakmailag racionális lépés lehetett, ugyanakkor közbeszerzési szempontból éppen azt a kérdést erősíti, hogy a későbbi nyertes mikor és milyen minőségben kezdhette meg az előkészítést, és ugyanilyen információkhoz hozzáférhettek-e a potenciális versenytársak.

A Fidesz politikailag gyorsan felismerte az ügyben rejlő lehetőséget. A frakció pénteki közleménye irányított, előre lejátszott eljárásról beszélt, és azt állította, hogy a Tisza-kormány egyik első jelentős közbeszerzését saját rendezvényszervezőjének játszotta ki. Ezek politikai állítások, amelyeket a hatósági vizsgálatnak kell majd tényekkel alátámasztania vagy cáfolnia. A Fidesz helyzetét különösen érdekessé teszi, hogy a korábbi 16 évben az ellenzék rendszeresen éppen a szűk versenyt, az egyajánlatos tendereket és a kormányközeli vállalkozók előzetes helyzetbe hozását bírálta. Most a korábbi kormánypárt ugyanazokkal az érvekkel támadja utódját, amelyeket vele szemben használtak.

A kormány számára ezért nem elegendő arra hivatkozni, hogy a rendezvény sokkal olcsóbb lett. A közbeszerzés tisztaságának ugyanis két külön mércéje van: mennyibe kerül a szolgáltatás, és hogyan választják ki a szolgáltatót. A 13 milliárd forint körüli megtakarítás önmagában erős közérdekű eredmény, de nem tesz automatikusan szabályossá egy esetlegesen torzított versenyt. Ugyanez fordítva is igaz: egy formailag kifogástalan eljárás sem jó közbeszerzés, ha indokolatlanul drága. A Tisza-kormány korrupcióellenes ígéreteinek hitelessége éppen azon múlik, képes-e egyszerre érvényesíteni a takarékosságot és a tisztességes versenyt.

A történetben fontos szerepe lesz a Közbeszerzési Hatóságnak. A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazását eleve szigorú feltételekhez kötik, mert ez a forma korlátozza leginkább a nyilvános versenyt. A hatóságnak azt kell megvizsgálnia, fennálltak-e a rendkívüli sürgősség feltételei, megfelelően választották-e ki a meghívott cégeket, azonos információs helyzetben voltak-e, és történt-e olyan előzetes egyeztetés, amely sérthette az egyenlő bánásmódot. A közérdekű bejelentés önmagában természetesen nem bizonyít szabálytalanságot, de hivatalos eljárási csatornát nyit az ügyben.

Az is kérdés, milyen következtetést von le a kabinet politikailag. A kormányváltás utáni első hónapokban több olyan ügyben is az előző rendszer gyakorlatának gyors felszámolását ígérték, amelyhez hosszabb intézményi átmenet szükséges. Az augusztus 20-i rendezvény különleges helyzet volt: az eredeti szervező kiesett, az ünnep dátuma nem volt eltolható, az előkészítéshez pedig speciális szakmai tudás kellett. Ez magyarázza a kapkodást, de nem feltétlenül menti. Egy új kormány számára éppen az ilyen kényszerhelyzetek mutatják meg, mennyire képes a saját elveit akkor is betartani, amikor azok lassítják vagy nehezítik a végrehajtást.

A Hardrock mérete is a vizsgálat egyik érdekes háttéreleme. A G7 szerint a vállalkozás éves árbevétele az elmúlt években 200 és 500 millió forint között mozgott, vagyis a mostani nettó 3,1 milliárdos megbízás sokszorosan meghaladja korábbi éves forgalmát. Ez önmagában nem kizáró ok: nagy rendezvényeknél alvállalkozói hálózattal kisebb fővállalkozó is képes lehet nagy projektet lebonyolítani. Ugyanakkor éppen ezért lett volna különösen fontos a valódi verseny, amely megmutathatta volna, milyen áron és milyen szakmai feltételekkel vállalják ugyanezt más piaci szereplők.

A vita valószínűleg nem ér véget a Közbeszerzési Hatóság vizsgálatával. Az ellenzék parlamenti témává teheti az ügyet, közérdekű adatigénylések indulhatnak, és várhatóan nyilvánosságra kerülnek majd az NRÜ döntés-előkészítő dokumentumai is. Ezekből lehet pontosabban megítélni, mikor született döntés az új eljárásról, ki választotta ki a három meghívott céget, milyen előzetes piackutatás történt, és milyen indokkal fogadták el azt a helyzetet, hogy végül egyetlen ajánlat maradt versenyben. Az átláthatóság itt nem kommunikációs gesztus, hanem a kormány saját korrupcióellenes programjának próbája.

Az augusztus 20-i tender ezért könnyen az új kabinet első közbeszerzési precedensévé válhat. Ha a vizsgálat azt állapítja meg, hogy az eljárás jogszerű volt, a kormánynak akkor is érdemes levonnia a tanulságot: az előzetes egyeztetések és az egyajánlatos verseny még jelentős megtakarítás mellett is bizalmi kockázatot teremtenek. Ha viszont szabálytalanság derül ki, annak következménye túlmutat majd egyetlen ünnepi rendezvényen. A Tisza ugyanis nem egyszerűen olcsóbb államot ígért, hanem másként működő államot. Az első nagy tender körüli vita most azt mutatja meg, mennyire nehéz a kettőt egyszerre teljesíteni.