Új alapokra kerülhet a határon túli támogatáspolitika

A Tisza-kormány 2027. január 1-jéig át akarja világítani és új alapokra helyezni a határon túli magyar közösségek támogatási rendszerét. Kollai István magyarságpolitikáért felelős helyettes államtitkár a Kolozsvári Magyar Napokon arról beszélt, hogy a jó programokat megőrzik, de egyenként megvizsgálják őket, és ki akarják szűrni azokat az elemeket, amelyek személyi érdekekre vagy üzleti haszonszerzésre utalnak. A bejelentés első látásra technikai reformnak tűnhet, valójában azonban a 2010 után felépített magyar nemzetpolitikai modell egyik legérzékenyebb részéhez nyúl: ahhoz, hogyan és milyen politikai feltételekkel jut magyarországi közpénz a külhoni intézményekhez.

A kormányzati üzenet lényege az, hogy nem támogatáscsökkentést, hanem racionalizálást terveznek. Kollai szerint a programokat a helyi magyar közösségekkel közösen értékelik, és azokat a kezdeményezéseket kívánják előnyben részesíteni, amelyek tényleges közösségi funkciót látnak el. Külön említette az oktatást, a tehetséggondozást, a szórványkollégiumokat és azokat a hiányterületeket, amelyeket az adott ország többségi intézményrendszere nem képes megfelelően ellátni. Ez a megközelítés arra utal, hogy a támogatáspolitikát a jövőben kevésbé nagy presztízsberuházások, inkább humán és közösségi célok köré szerveznék.

A változtatás politikai háttere legalább ilyen fontos. A Fidesz-kormányok 2010 után nagyságrendekkel növelték a határon túli magyar intézményeknek jutó támogatásokat. Ennek számos kézzelfogható eredménye volt: iskolák, óvodák, templomok, kulturális intézmények és sportlétesítmények újultak meg, vállalkozásfejlesztési programok indultak, és megerősödött több olyan szervezet, amely korábban forráshiánnyal küzdött. Ugyanakkor a rendszer fokozatosan összefonódott a Fidesz külhoni politikai szövetségeseivel. Erdélyben az RMDSZ, más régiókban a helyi magyar pártok és kormányközeli alapítványok váltak a támogatási rendszer fontos közvetítőivé.

Az új kormány éppen ezt a politikai függést akarja lazítani. Kollai korábbi nyilatkozataiban azt hangsúlyozta, hogy Budapest nem kíván beleszólni a helyi magyar közösségek belső életébe, hanem partnerként akar részt venni saját fejlődési céljaik megvalósításában. A kolozsvári szereplésen azt is világossá tette, hogy a támogatási döntéseknek átláthatóbbnak és plurálisabbnak kell lenniük, hogy a közösségi intézményekhez ne kapcsolódjon politikai igazodási kényszer. Ez lényeges szemléletváltás lenne: a támogatás nem jutalom a politikai lojalitásért, hanem közpolitikai eszköz a magyar közösségek fennmaradására.

A reform legkényesebb kifejezése a „bizniszgyanús elemek” kiszűrése. A helyettes államtitkár nem nevezett meg konkrét programokat vagy kedvezményezetteket, ezért ebből nem lehet automatikusan szabálytalanságokra következtetni. A megfogalmazás azonban azt jelzi, hogy a kormány szerint vannak olyan támogatási konstrukciók, amelyeknél felmerülhetett a közösségi cél és a magánérdek összemosódása. A következő hónapok egyik legfontosabb kérdése ezért az lesz, milyen módszertannal vizsgálják át a támogatásokat, nyilvánosak lesznek-e az eredmények, és lesz-e következménye annak, ha egy programnál indokolatlan gazdasági előny vagy politikai részrehajlás derül ki.

A határidő szoros: a kormány a következő költségvetési év kezdetére szeretné letisztázni a rendszert. Ez azért logikus, mert a támogatások jelentős része éves költségvetési ciklusokban működik, így 2027-től már új pályázati és finanszírozási szabályok léphetnek életbe. Ugyanakkor néhány hónap alatt több országban, sok száz intézménynél és programnál kell valós képet alkotni. Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja, Muravidék és a horvátországi magyar közösségek intézményi szerkezete eltérő, ezért egységes budapesti sablonnal nehéz igazságosan értékelni őket.

Kolozsvár azért is fontos helyszín, mert itt láthatóvá vált az új kormány és az RMDSZ közötti óvatos távolság. A Kolozsvári Magyar Napok megnyitóján Kollai és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök korrekt, de nem közeli viszonyt mutatott. A Transtelex beszámolója szerint a színpadon is kirajzolódtak a politikai különbségek: a Tisza-kormány képviselője a korábbi másfél évtized gyakorlatával való szembenézést és pluralizmust hangsúlyozta, miközben az RMDSZ hosszú időn át szoros politikai szövetségben állt Orbán Viktor kormányával. Az új budapesti kabinetnek tehát úgy kell új kapcsolatokat építenie, hogy közben ne tekintse ellenségnek a külhoni magyar közösségek legitim, választott politikai képviseleteit.

Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter augusztus 21-i üzenete tovább erősítette ezt az irányt. A miniszter szerint a nemzetpolitikát el kell választani a pártpolitikától, és a határon túli magyarok életét nem lehet Budapestről irányítani. Bocsánatot kért azért a gyakorlatért, amely szerinte politikai eszközként használta a külhoni közösségeket. Ez erős politikai gesztus, de kockázatos is: sok határon túli magyar nem kizárólag pártpolitikai eszközt látott az elmúlt 16 év támogatásaiban, hanem olyan intézményfejlesztést, amely saját mindennapi életét javította. Az új kormány akkor lehet hiteles, ha a rendszer kritikáját nem fordítja át a kedvezményezettek megbélyegzésébe.

A szavazati jog kérdésében a kabinet igyekszik folytonosságot mutatni. Kollai Kolozsváron egyértelműen úgy fogalmazott, hogy a Kárpát-medencei magyarság szavazati joga érinthetetlen. Ez fontos üzenet, mert a kettős állampolgárság és a külhoni magyarok választójoga a 2010 utáni nemzetpolitika legnagyobb politikai konfliktusai közé tartozott. A Tisza ezzel azt jelzi, hogy nem a nemzetpolitika alapjait akarja visszafordítani, hanem a finanszírozási és politikai függőségi viszonyokat kívánja átépíteni. A reform így inkább korrekcióként, mint teljes szakításként értelmezhető.

Az új rendszer egyik kulcsszava az átláthatóság lehet. A támogatási döntések hitelességét jelentősen javítaná, ha nyilvánosak lennének az értékelési szempontok, a pályázók, a támogatási összegek és az eredményességi mutatók. A határon túli programoknál különösen fontos lenne megkülönböztetni a kulturális, oktatási és szociális közfeladatokat a gazdaságfejlesztési támogatásoktól. Egy iskola vagy szórványkollégium fenntartásának eredményessége másképp mérhető, mint egy vállalkozásfejlesztési pályázaté. Ha minden programot ugyanazzal a pénzügyi logikával értékelnek, a kisebb közösségek könnyen hátrányba kerülhetnek.

A helyi partnerség szintén nehéz kérdés. Nem mindig egyértelmű, ki beszél egy külhoni magyar közösség nevében. Vannak választott politikai szervezetek, történelmi egyházak, civil egyesületek, oktatási intézmények, vállalkozói érdekképviseletek és független kulturális műhelyek. A korábbi rendszer kritikája részben éppen az volt, hogy bizonyos országokban túl szűk kör vált a budapesti kormány elsődleges partnerévé. Ha az új kabinet valóban pluralizmust akar, több szereplőt kell bevonnia, de közben el kell kerülnie azt is, hogy saját politikai szövetségeseit építse fel a régiek helyére.

A 2027-es költségvetés lesz az első komoly teszt. Abból derül majd ki, hogy a „racionalizálás” valóban a pénzek átcsoportosítását és átláthatóbb elosztását jelenti-e, vagy összességében csökken a külhoni támogatások volumene. Ugyanilyen fontos lesz a nyertesek köre. Ha több kisebb, független civil és szakmai szervezet jut forráshoz, az alátámaszthatja a pluralizmus ígéretét. Ha viszont csak más politikai kapcsolatrendszerben működő nagy szereplők váltják a korábbiakat, akkor a reform lényege elvész.

A kolozsvári bejelentések alapján a Tisza-kormány nemzetpolitikája három elvre épülhet: a külhoni magyar identitás és szavazati jog folytonosságára, a támogatások szakmai és pénzügyi átvilágítására, valamint a pártpolitikai függés csökkentésére. Ezek együtt koherens irányt adhatnak, de végrehajtásuk konfliktusokkal jár majd. A korábbi rendszernek vannak beágyazott intézményei, gazdasági érdekei és politikai szövetségei, miközben a támogatások kedvezményezettjeinek jelentős része valódi közösségi munkát végez. A reformnak úgy kell kiszűrnie a klientúrát, hogy közben ne rombolja le a működő intézményhálózatot.

A következő négy hónap ezért döntő lesz. A kormány azt ígéri, hogy 2027-re már csak kisebb módosításokra lesz szükség, vagyis addigra lényegében készen kell állnia az új támogatáspolitikának. A valódi fordulat azonban nem attól következik be, hogy új pályázati űrlapok készülnek, hanem attól, hogy a külhoni magyar szervezetek elhiszik: támogatáshoz politikai hűségnyilatkozat nélkül is hozzá lehet jutni, és az elutasítás szakmai alapon számonkérhető. Ha ez sikerül, az elmúlt másfél évtized egyik legfontosabb nemzetpolitikai korrekciója jöhet létre. Ha nem, csak a budapesti kapcsolati hálózat cserélődik ki.