Eljárás indult a kínai humorista ellen

Hatósági eljárás hullámai rázzák meg a kínai kulturális és szórakoztatóipart, miután az ország egyik legismertebb és legbefolyásosabb komikusa ellen vizsgálat indult egy színpadi improvizáció miatt. Guo Degang, aki a hagyományos kínai humor műfajának feltámasztásával szerzett magának országos hírnevet és milliós rajongótábort, Wuhani fellépésén tért el a hatóságilag előre jóváhagyott forgatókönyvtől. A művész egy széles körben ismert, szentként tisztelt kommunista forradalmi dal egyik sorát cserélte ki a saját humoros betétjére, amivel szinte azonnal kiváltotta a pártállami ellenőrző apparátus haragját. Az események drámai gyorsasággal pörögtek fel, a hatósági beavatkozás pedig ismét rámutatott arra, milyen törékeny a mozgástér a modern Kínában, ahol a művészi kifejezésnek szigorúan igazodnia kell az ideológiai elvárásokhoz.

A felháborodást kiváltó incidens a wuhani színházi előadáson történt, amelyen Guo Degang a Ji Gong nevű legendás buddhista szerzetesről szóló pekingi opera adaptációjában lépett színpadra. A produkció során a humorista elénekelte az "A kedves pipámon játszom" című dalt, amely az 1956-os "Vasúti gerillák" című klasszikus filmalkotásból származik. Ez a műműfaj a kínai kommunista történetírás kiemelkedő mérföldköve, amely a második világháború alatti japánellenes ellenállásnak állít emléket. A dal nem csupán egy népszerű dallam, a Kommunista Párt propagandaosztálya hivatalosan is beválogatta a Kínai Népköztársaság fennállásának hetvenedik évfordulójára ajánlott száz legfontosabb patriotikus zenemű közé.

Az eredeti dalszövegben szereplő sor szerint a nap hamarosan nyugaton nyugszik, és minden csendes a Weishan-tónál. Guo Degang azonban a színpadon rögtönzött, és a tóra való utalást kicserélte a Peking szívében található Tiltott Városra. A császári palotakomplexum felidézése politikai szempontból kifejezetten érzékeny tartalomnak számít, mivel az egykori uralkodói hatalom központjaként közvetlen párhuzamot vonhat a mindenkori központi vezetéssel. A helyszínen elhangzott poén azonnali lakossági feljelentést vont maga után, egy néző ugyanis hivatalos panasszal élt a Wuhani Turisztikai és Kulturális Bürónál, azzal vádolva a művészt, hogy eltorzította és vulgarizálta a klasszikus forradalmi művet, valamint megsértette a társadalmi erkölcsöt és a megszokott viselkedési normákat.

A wuhani hatóságok gyorsan reagáltak a megkeresésre, és megerősítették, hogy a vizsgálat folyamatban van. Az illetékes hivatal közlése szerint a Guo Degang által előadott módosított részlet nem szerepelt az előzetesen engedélyeztetésre benyújtott dokumentációban, így a művész feltételezhetően megszegte a ticsszerű kereskedelmi előadásokra vonatkozó szigorú szabályozást. Kínában minden nyilvános színpadi produkciónak részletes hatósági ellenőrzésen kell átesnie a fellépések előtt, a forgatókönyvtől való legkisebb eltérés vagy az élő improvizáció pedig súlyos jogi és adminisztratív következményeket von maga után.

A vizsgálat hírére a szórakoztatóipari gépezet azonnal leállt a komikus körül. Guo Degang éppen országos turnén vett részt színházi társulatának tízéves évfordulója alkalmából, ám a hatósági lépést követően a soron következő előadásokat egymás után mondták le a különböző nagyvárosokban. A hsziáni színház munkatársai megerősítették, hogy a kitűzött fellépést bizonytalan időre elhalasztották, a jegyvásárlóknak pedig automatikusan visszatérítik a belépők árát, valamint a szállás- és utazási költségeket. A szervezők hivatalosan technikai és helyszíni problémákra hivatkoztak, ám a háttérben egyértelműen a politikai természetű vizsgálat áll.

Guo Degang esete nem egyedi jelenség, hanem illeszkedik abba a folyamatba, amelyben a kínai állami vezetés egyre szorosabb ellenőrzés alá vonja a kulturális életet. Az elmúlt években a Kommunista Párt kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a hírességek, az online tartalomgyártók és a művészek tevékenysége maradéktalanul igazodjon a hivatalos állami ideológiához. A politikai és ideológiai fegyelem megszilárdítása különösen fontossá vált a közelgő pártkongresszus előtt, ahol a legfelsőbb vezetés pozícióinak megerősítése a fő cél. Ebben a légkörben a hatalom a legkisebb félreérthető megnyilvánulást vagy humoros fricskát is a rendszer egységét veszélyeztető kockázatként értékeli.

A szigorodó cenzúra és a vörös vonalak folyamatos eltolódása már több szórakoztatóipari szereplő karrierjének vetett véget. Korábban a stand-up műfaj egyik népszerű képviselője, Li Haoshi kényszerült végleg elhagyni a pályát, miután egy fellépésén a népi felszabadító hadsereg hivatalos szlogenjét használta fel egy kóbor kutyákról szóló poénban. Az az incidens hatalmas pénzbírságot és a produkciós cég működésének felfüggesztését eredményezte. Egy másik komikust, Li Bót azért sújtottak komoly bírsággal a hatóságok, mert a sanghaji zárlatok idején a korlátozásokkal és a fiatalok viselkedésével viccelődött. Ezek a példák jól mutatják, hogy a hatóságok zéró toleranciát alkalmaznak a katonaságot, a párt történelmét vagy a járványkezelést érintő megjegyzésekkel szemben.

Guo Degang ugyanakkor különleges figurája a kínai kultúrának. Neki tulajdonítják a xiangsheng, vagyis a tradicionális kínai párbeszédes kabaré műfajának újjáélesztését. Ez a gyors szóviccekre, nyelvi leleményekre és utalásokra épülő komédiai forma a Csing-dinasztia korából származik, és a huszonegyedik század elejére fokozatosan elveszítette a közönségét. Guo képes volt a fiatalabb generációk számára is vonzóvá tenni ezt a hagyományt, miközben Pekingi Opera művészekkel együttműködve színházi társulatot alapított a klasszikus előadóművészetek népszerűsítésére. Népszerűsége és kulturális súlya miatt az ellene indított eljárás óriási visszhangot váltott ki a közösségi médiában.

A kínai internetes platformokon éles vita bontakozott ki az ügy nyomán. A cenzúrázott online térben szép számmal akadnak olyan kompromisszummentes kommentelők, akik támogatják a szigorú hatósági fellépést, arra hivatkozva, hogy a művészetnek a népet és a hazát kell szolgálnia, a forradalmi emlékek gúnyolása pedig elfogadhatatlan. Ugyanakkor számos hozzászólásban megjelent aburkolt kritikája is a döntésnek. Több felhasználó túlzott túlérzékenységgel vádolta meg a hatóságokat, hangsúlyozva, hogy egy ártalmatlan színházi poén miatt elrendelt hivatalos vizsgálat jól jelzi, mennyire beszűkült az átlagemberek mindennapi szólásszabadsága és a kötetlen beszélgetések tere.

A történeti léptékű elemzések arra mutatnak rá, hogy a mostani tisztogatási hullám a kulturális életben a korábbi elnyomó korszakok módszereit idézi fel. A kritikus hangok szerint a művészekre nehezedő nyomás és az ideológiai megfelelési kényszer nemcsak a kortárs humor fejlődését fojtja meg, hanem az egyetemes alkotói szabadságot is felszámolja. Guo Degang sorsa egyben intő jelként szolgál minden kínai előadóművész számára: a színpadon elhangzó legkisebb improvizáció is karrierek összeomlásához és hatósági megtorláshoz vezethet, ha az érinti a hatalom által sérthetetlennek nyilvánított szimbólumokat.