Tengeri háború: megtörőben Teherán ellenőrzése
Éjszakai flottakíséretekkel biztosítják az amerikai hadihajók az olajszállítmányok kijutását a stratégiai tengerszorosból, miközben Washington új gazdasági szankciókkal próbálja teljesen elszigetelni az iráni rezsimet.
Az iráni Nemzeti Biztonsági Tanács újonnan kinevezett titkára, Mohsen Rezai határozott magabiztossággal jelentette ki a nyilvánosság előtt, hogy amíg az Egyesült Államok nem változtat a magatartásán és nem fogadja el Teherán feltételeit, a Hormuzi-szoros zárva marad a nemzetközi tengeri forgalom előtt. A szónoklatok mögött meghúzódó katonai valóság azonban azt mutatja, hogy az iráni vezetés szorítása fokozatosan gyengül a világ legfontosabb olajszállítási útvonala felett. Az amerikai haditengerészet az utóbbi időszakban átfogó műveletet indított a Perzsa-öbölből kivezető tengeri folyosó biztosítására, aminek következtében a kereskedelmi tartályhajók éjszakánként felállított konvojokban haladnak át a kritikus tengerszakaszon.
Az amerikai katonai stratégia változása világos mintázatot mutat a szárazföldi és tengeri védelmi műveletekben. Az Egyesült Államok haditengerészete az ománi partok mentén húzódó déli útvonalon szervezett eszkortot biztosít a nyersolajat szállító teherhajók számára. Ipari és diplomáciai értesülések szerint éjszakánként átlagosan tizenöt-húsz kereskedelmi hajó halad át a tengeri szűkületen a sötétség leple alatt. A műveletben részt vevő konvojokat összetett haditengerészeti kötelék védi, amelyben rombolók, légvédelmi cirkálók, a George Washington repülőgép-hordozó, valamint vadászgépek és harci helikopterek teljesítenek folyamatos járőrszolgálatot.
Az amerikai energiaügyi minisztérium vezetője, Chris Wright tájékoztatása alapján jelenleg naponta mintegy kilencmillió hordó nyersolaj jut ki sikeresen a vízi úton keresztül a nemzetközi piacokra. Ez a mennyiség megközelíti a fegyveres konfliktus kirobbanása előtti napi tengeri exportvolumen felét. Geopolitikai elemzők és energiapiaci szakértők szintén megerősítik, hogy a tengeri forgalom jelentős része megindult, a napi áthaladás napi öt és tízmillió hordó között ingadozik az ománi felségvizek védelmében. A kereskedelmi flották irányítói közvetlen kapcsolatba lépnek az amerikai haditengerészet parancsnokságával, majd megkapják a pontos áthaladási koordinátákat és az időablakot. A tartályhajók kikapcsolt műholdas jeladókkal, teljes rádiócsöndben navigálnak a megadott útvonalon, miközben az amerikai hadihajók integrált légvédelmi ernyője alatt haladnak.
Az amerikai katonai jelenlét és a tengeri védelmi védőernyő kiépítése ellenére a helyzet továbbra is rendkívül törékeny. Az iráni fegyveres erők az utóbbi hetekben több mint tizenöt olyan teherhajóra mértek csapást, amelyek a déli védett útvonalon próbáltak áthaladni. Az az állítás, miszerint Washington teljes ellenőrzést gyakorol a tengeri útvonal felett, túlzónak tekinthető, ugyanakkor a sikeres átkelések ténye egyértelműen jelzi Teherán blokádjának részleges összeomlását. Az átszállított olaj mennyisége napról napra ingadozik: egyes napokon csupán négy-öt tankhajó jut át félmillió vagy egymillió hordónyi rakománnyal, míg más napokon lényegesen több hajó éri el a nyílt óceánt. Ez a megoldás nem jelent végleges választ a válságra, de döntő szerepet játszik abban, hogy a globális olajárak a tárgyalások megszakadása ellenére sem ugrottak elviselhetetlen magasságokba.
Az éjszakai kísérőműveletek sikeréhez elengedhetetlen volt az iráni partvidéken telepített állandó radarállomások megsemmisítése. Az amerikai légierő és a haditengerészet a bombázóhadjárat utolsó szakaszaiban szisztematikusan célba vette és kiiktatta a parti felderítő rendszereket. Működő radarberendezések hiányában az iráni rakétaütegek nem képesek pontosan befogni és követni a távolban haladó tengeri célpontokat. Az éjszakai konvojok alkalmazása pontosan azon a katonai megfontoláson alapul, hogy az iráni erők a sötétben radarirányítás nélkül képtelenek azonosítani és célba venni a hajókat.
Ugyanakkor a fenyegetés nem szűnt meg teljes mértékben, mivel az iráni fegyveres erők jelentős számú mobil radaregységgel is rendelkeznek. Ezeket a teherautókra szerelt rendszereket nagyságrendekkel nehezebb felderíteni és megsemmisíteni, mint a fix telepítésű létesítményeket. A mobil felderítő eszközök segítségével a teheráni erők továbbra is képesek meglepetésszerű rakétatámadásokat indítani a szorosban haladó kereskedelmi hajók ellen, ami folyamatos kockázatot jelent a tengeri hajózás számára.
Az amerikai haditengerészet számára az elhúzódó járőrszolgálat fenntartása óriási logisztikai és pénzügyi terhet jelent. A Perzsa-öbölben található bahreini amerikai tengerészeti bázis súlyos károkat szenvedett az iráni rakétatámadások során, ami megnehezíti a helyi ellátási láncok működtetését. A hadihajók, cirkálók és rombolók utánpótlását biztosító teherhajók kénytelenek az Indiai-óceán déli részén fekvő brit fennhatóságú Diego Garcia szigetéről indulni. A logisztikai hajók áthaladása a kijelölt támaszpontról az Ománi-öbölbe körülbelül öt napig tart. Katonai szakértők és tengerészeti parancsnokok ugyanakkor rámutatnak, hogy a többnemzeti flottával rendelkező amerikai haditengerészet elegendő kapacitással bír ahhoz, hogy ezt a védelmi feladatot akár hosszabb távon is fennmaradjon.
A műveletek egy átfogóbb amerikai stratégiaváltás részét képezik az iráni rezsimmel szembeni fellépésben. A közvetlen légi bombázások mellett Washington fokozza a tengeri blokádot és a gazdasági nyomásgyakorlást. Az amerikai elnöki adminisztráció gazdasági csapásmérést hirdetett Teherán ellen, egyértelművé téve, hogy minden olyan állam, amely gazdasági mentőövet nyújt az iráni kormánynak, súlyos szankciókra és gazdasági következményekre számíthat. A washingtoni pénzügyminisztérium kidolgozta a teheráni vezetés teljes nemzetközi elszigetelését célzó intézkedési csomagot, amely az Iránnal kereskedő harmadik országok vállalatatait helyezi a szankciók célkeresztjébe.
A gazdasági elszigetelés legérzékenyebb pontja Peking és Washington viszonya. Kína jelenleg az iráni nyersolajexport mintegy 80 százalékát vásárolja fel, miközben az amerikai ipar számára kulcsfontosságú ritkaföldfémek elsődleges beszállítója. A washingtoni kínai nagykövetség szóvivője útján jelezte, hogy a szankciók és a nyomásgyakorlás nem vezetnek eredményre az iráni kérdés rendezésében. Amennyiben a washingtoni kormányzat büntetőintézkedéseket vezet be a kínai vállalatok ellen az iráni olajvásárlások miatt, a gazdasági feszültség globális kereskedelmi konfliktussá terebélyesedhet.