Történelmi nyomozó – Halál az Inač-hegyen

1977. január 18-án Džemal Bijedić, Jugoszlávia miniszterelnöke feleségével és munkatársaival Belgrádból Szarajevóba indult. A jugoszláv kormány Learjet 25B repülőgépe azonban soha nem érkezett meg. A rossz látási viszonyok között az Inač-hegy oldalának csapódott. A gépen tartózkodó mind a nyolc ember életét vesztette.

A hivatalos vizsgálat balesetet állapított meg. A rekonstrukció szerint a Learjet túl nagy sebességgel érkezett a megközelítéshez, az előírtnál távolabb hajtotta végre a fordulót, majd a biztonsági magasság alá süllyedt. A repülőgépen nem találtak becsapódás előtti robbanásra vagy tűzre utaló bizonyítékot.

A történet azonban ezzel nem ért véget.

Džemal Bijedić Jugoszlávia egyik legbefolyásosabb politikusa volt. Két cikluson át vezette a szövetségi kormányt, Tito bizalmát élvezte, Gerald Forddal, Leonyid Brezsnyevvel, Mao Ce-tunggal és az el nem kötelezett világ vezetőivel tárgyalt. Bosznia-Hercegovina megerősödésének fontos képviselőjeként tartották számon, és abban az időszakban került a jugoszláv politika legfelső körébe, amikor mindenki egyre többet gondolkodott azon, mi történik majd az idős Tito halála után.

Innen eredtek a kérdések. Lehetséges Tito-utód volt? Túlságosan sokat tudott a jugoszláv vezetés belső konfliktusairól? Veszélyt jelentett Stane Dolanc vagy a hadsereg bizonyos körei számára? Manipulálhatták a repülőgép műszereit? Miért változott meg a személyzet az indulás előtt? Miért szerepelnek eltérő időpontok a hivatalos vizsgálat különböző dokumentumaiban? És mit ér az évtizedekkel később felidézett mondat, amelyet Bijedićnek tulajdonítottak: „Megölnek, túl sokat tudok”?

A Történelmi nyomozó – Halál az Inač-hegyen nem kész összeesküvés-elméletből indul ki. A forrásokhoz tér vissza. Végigköveti Bijedić életét a két világháború közötti Mostartól a kommunista illegalitáson és a partizánháborún át a jugoszláv kormány éléig. Bemutatja Tito különutas Jugoszláviáját, a munkásönigazgatás ígéretét és ellentmondásait, Ranković bukását, a horvát tavaszt, az 1974-es alkotmányt, a boszniai muszlimok nemzeti elismerését és a Tito körül kibontakozó utódlási harcot.

Külön fejezetek rekonstruálják 1977. január 18. utolsó óráit, a YU-BJH lajstromjelű Learjet repülését, a kutatást, a roncsok vizsgálatát és a hivatalos baleseti jelentést. A könyv ezután egyenként mérlegeli a később megszületett merényletelméleteket: a titkosszolgálati szálat, Stane Dolanc lehetséges érdekét, a Jugoszláv Néphadsereg szerepét, a műszermanipuláció történetét és Jovica Stanišić utólag felbukkanó nevét.

A nyomozás végére nem egy előre kiválasztott tetteshez jutunk. A bizonyítékok jelenlegi állása szerint a repülési és szervezési hibákból kialakuló baleset a legvalószínűbb magyarázat. A fennmaradt ellentmondások ugyanakkor megmutatják, miért nem tűnt el soha teljesen a merénylet gyanúja.

A Džemal Bijedić utolsó repülésének rejtélye így jóval több egy repülőgép-szerencsétlenség történeténél. Egy kevéssé ismert korszak politikai portréja is: annak a Jugoszláviának a története, amely kívülről stabilnak és sikeresnek látszott, miközben vezetői már Tito életében a nélküle következő jövőre készültek.