Kiderül, hogyan nyúl hozzá a kormány a 2026-os büdzséhez

Az augusztus 20-i ünnepi hétvége után azonnal az év egyik legsűrűbb gazdaságpolitikai hete kezdődik. Kármán András pénzügyminiszter jelezte, hogy a kormány „célegyenesbe fordult” az augusztus végén lejáró feladatok teljesítésében, hétfőn pedig nyilvánosságra hozzák, hogyan módosítják a 2026-os költségvetést. A bejelentés azért különösen fontos, mert a tavasszal hivatalba lépett kabinet egyszerre örökölt magas hiányt, jelentős kamatterheket, elmaradt uniós vállalásokat és olyan választási ígéreteket, amelyek teljesítéséhez új kiadási prioritásokat kell kialakítania. A következő napokban ezért nem egyszerű technikai költségvetési korrekcióról, hanem a Magyar-kormány első teljes gazdaságpolitikai lenyomatáról lehet szó.

A kiindulópont nehéz. A választások előtt elfogadott 2026-os költségvetés olyan makrogazdasági és bevételi feltételezésekre épült, amelyek közül több már tavasszal megkérdőjeleződött. Az új kormány hivatalba lépésekor 6,8 százalék körüli hiánypályáról beszélt, miközben elemzői becslések szerint változatlan politika mellett a deficit az év végére a GDP hét százalékát is megközelíthette volna. Magyar Péter miniszterelnök az első száz nap értékelésekor azt állította, hogy a kabinet három hónap alatt mintegy ezermilliárd forinttal csökkentette a várható hiányt megszorítások nélkül. A hétfői költségvetési módosításból derülhet ki először részletesen, milyen bevételi és kiadási intézkedések állnak e szám mögött, és mekkora hiánycélt tart reálisnak a pénzügyi tárca 2026 egészére.

A költségvetési mozgástér szempontjából az uniós források ügye megkerülhetetlen. Magyarországnak 27 jogállamisági és korrupcióellenes előfeltételt kell teljesítenie ahhoz, hogy teljesen hozzáférhessen a korábban blokkolt mintegy 16,4 milliárd euróhoz. Ezen belül különösen sürgető a helyreállítási alap: a kormánynak augusztus végéig kell lezárnia a szükséges úgynevezett szupermérföldköveket ahhoz, hogy rendes kifizetési kérelmet adhasson be. A kabinet ezért az elmúlt hónapokban rendkívüli parlamenti üléseken, gyorsított jogalkotással próbálta behozni a korábbi évek lemaradását. A pénzügyminiszter mostani üzenete arra utal, hogy ennek a folyamatnak a legfontosabb döntései a következő napokban érkezhetnek meg.

Az uniós pénz ugyanakkor nem egyszerűen pluszbevétel a költségvetésben. A helyreállítási alap sajátossága, hogy több beruházást és reformot előbb végre kell hajtani, majd az eredmények igazolása után lehet lehívni a támogatást. Ez előfinanszírozási terhet ró a magyar államra. Ha a kormány gyorsan akarja felpörgetni az oktatási, közlekedési, energetikai és vízügyi beruházásokat, rövid távon akkor is forrást kell találnia rájuk, ha később Brüsszel megtéríti a költségek jelentős részét. A költségvetési módosítás egyik kulcskérdése ezért az lesz, mekkora összeget különítenek el az uniós programok előfinanszírozására, és milyen ütemezéssel számolnak a tényleges brüsszeli kifizetéseknél.

A másik nagy kérdés az államadósság finanszírozása. A magas kamatkörnyezet öröksége 2026-ban is jelentős terhet jelent, és minden egyes százmilliárd forintnyi tartós hiány növeli a következő évek kamatkiadásait. A pénzügyi tárcának ezért olyan egyensúlyt kell találnia, amelyben a hiánycsökkentés nem fojtja meg a növekedést, de a piacok számára is hihető pályát mutat. Ez különösen fontos akkor, amikor a kormány több nagy rendszer átalakítását ígérte: az egészségügyben, az oktatásban, a vasútnál és a vízgazdálkodásban évtizedes beruházási hiányokat kellene egyszerre kezelni. Ha ezekre nincs pénz, a politikai program hitelessége sérül; ha viszont mindenre azonnal költenek, a hiány maradhat tartósan magas.

A hétfői csomagból az is kiderülhet, hogyan viszonyul a kormány az előző kabinet választási évben vállalt kiadásaihoz. Egy kormányváltás után a legegyszerűbb technikai megoldás a korábbi programok leállítása vagy átütemezése lenne, politikailag azonban ez sok esetben nem lehetséges. Nyugdíj-, családtámogatási, bér- és rezsikiadások mögött konkrét háztartási jövedelmek állnak, ezért az új kabinet többször hangsúlyozta, hogy nem klasszikus megszorításokkal akar egyensúlyt teremteni. Ez viszont azt jelenti, hogy a korrekciónak elsősorban az állami működés, a beruházások sorrendje, a közbeszerzések, az állami cégek és a különböző támogatási rendszerek felülvizsgálatából kell forrást teremtenie.

Az első száz napban több ilyen lépés már megjelent. A kormány plafont húzott az állami vállalatok vezetőinek fizetésére, csökkentette az igazgatósági és felügyelőbizottsági helyek számát, és megtiltotta, hogy politikai felső vezetők díjazásért üljenek állami cégek testületeiben. Ezek kommunikációsan erős intézkedések, de a teljes költségvetéshez mérten korlátozott megtakarítást hoznak. A valódi nagyságrend az állami beruházások, támogatási programok, közbeszerzések és intézményi kiadások átvizsgálásánál jelenhet meg. A hétfői módosítás ezért azt is megmutathatja, hogy a kabinet talált-e olyan nagyobb tételeket, amelyek átcsoportosításával érdemben csökkenthető a deficit.

Külön figyelmet érdemel az energia és a vízügy. Az idei nyár szélsőséges aszálya és a Duna rendkívül alacsony vízállása váratlan költségvetési kockázatokat teremtett. Paksnál augusztus közepén olyan alacsony vízállás alakult ki, hogy az atomerőmű blokkjainak teljesítményét is jelentősen korlátozni kellett, miközben sürgős vízügyi beavatkozások indultak. Az ilyen rendkívüli kiadások nem szerepeltek az eredeti költségvetési tervben. Ha a klímaalkalmazkodás, a vízvisszatartás és az energetikai biztonság valóban magasabb prioritást kap, annak már a mostani módosításban is meg kell jelennie.

A költségvetés politikai értelemben is próba. A Tisza választási kampányában egyszerre ígért tisztább államot, jobb közszolgáltatásokat és fegyelmezettebb gazdálkodást. Ezek az ígéretek addig könnyen összeegyeztethetők, amíg nem kell konkrét milliárdokat rendelni hozzájuk. A költségvetés viszont pontosan erről szól: minden új kiadásnak ára van, minden megtakarításnak vesztese, minden adóváltozásnak nyertese és terheltje. A hétfőn nyilvánosságra kerülő számokból ezért jobban látszik majd a kormány valódi prioritási sorrendje, mint bármely politikai beszédből.

A Fidesz várhatóan két irányból támadja majd a csomagot. Egyrészt azt állíthatja, hogy a kormány a választási ígéretei finanszírozásához valójában megszorításokra kényszerül, másrészt az uniós feltételek teljesítését úgy mutathatja be, mint Brüsszel elvárásainak való engedést. A kabinet ezzel szemben arra építheti kommunikációját, hogy a hiány és az uniós források blokkolása az előző kormány öröksége, és a mostani korrekció éppen a pénzügyi mozgástér visszaszerzését szolgálja. A vita így nemcsak számokról, hanem felelősségről is szól majd.

A piacok számára kevésbé a politikai narratíva, inkább három konkrét adat lesz fontos: mekkora lesz az új hiánycél, hogyan változik az államadósság várható pályája, és milyen gazdasági növekedéssel számol a kabinet. Ha ezek összhangban vannak egymással és a bejelentett intézkedésekkel, a módosítás erősítheti a kiszámíthatóságot. Ha viszont a hiánycél jelentősen csökken, miközben nem látszik mögötte elég nagy megtakarítás vagy bevétel, az új számok hitelessége gyorsan kérdésessé válhat. Ugyanez igaz a túl optimista növekedési feltételezésekre is.

A következő hét ezért a Magyar-kormány gazdaságpolitikájának első valódi stressztesztje lehet. Augusztus végén egyszerre futnak össze az uniós jogállamisági határidők, a helyreállítási alap feltételei, a költségvetési korrekció és több sürgős ágazati döntés. Kármán András rövid hétvégi üzenete mögött ezért szokatlanul nagy tét húzódik meg. Hétfőn már nem az lesz a kérdés, hogy a kabinet szerint milyen állapotban vette át az országot, hanem az, hogy konkrét számokkal, határidőkkel és finanszírozással milyen pályára akarja állítani.